Jó, ha hó van

Ugye, kitalálják, mitől félnek a legjobban a téli olimpiák rendezői? Nem, nem a világgazdasági válságoktól. Bár ebből a szempontból az 1932-es, Lake Placid-i téli olimpia különösen nehezített rendezésnek számított. Akkor dúlt ugyanis az 1929–1933-as gazdasági világválság, az olimpia helyszínérepedig vagonokban és teherautókkal kellett szállítani a havat. A város 1980-ban még egyszer helyszínt adott a téli játékoknak, az a versenysorozat pedig azért vonult be a történelembe, mert a sportolóknak gazdaságossági körülményekre hivatkozva olyan szállásokat építettek, amelyekről kiderült, hogy valójában börtöncellák. Az olimpia után beköltöztették a rabokat, az olimpiai falu ma börtönként üzemel.

A jég és a hó mindig nagy kihívást jelent, mert az időjárás nem figyeli az olimpiai naptárakat. Innsbruckban, 1964-ben például az Alpok gleccseréből vágtak ki jégtáblákat, hogy kibélelhessék velük a bobpályát; 2014- ben a mediterrán éghajlatú, a Fekete-tenger partján fekvő oroszországi Szocsiban a télhez képest olykor húszfokos hőséggel küzdöttek a sportolók. Hó ugyan esett, de a sífutók között akadt olyan, aki rövidujjú pólóban állt a rajthoz. Ennél drámaibb téli olimpiai hőségről is tudósítottak már a lapok: 1928-ban, a svájci St. Moritzban az 50 kilométeres sífutók plusz 24 fokban értek célba, az olvadó hó miatt sárosan.

Amúgy már az első újkori olimpiai játékok megrendezésekor felmerült az igény, hogy korcsolyázók is indulhassanak a megmérettetéseken.

Az 1908-as londoni olimpián a műkorcsolyázás bemutatkozhatott, érmeket is osztottak, de az első önálló téli olimpiáig 1924-ig kellett várni – igaz, azt is csak utólag kiáltották ki annak. A plakátok Nemzetközi Téli Sporthét néven hirdették a küzdelmeket, melyeken tizenhat ország 258 sportolója vett részt, s a Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak egy év múlva nyilvánította hivatalosan is az első téli olimpiává. Ezt követően 1992-ig minden évben ugyanakkor tartották, mint a nyári játékokat, majd a NOB ritmust váltott: két év múlva, 1994-ben a norvégiai Lillehammerben megrendezték a következő téli olimpiát, hogy elváljanak egymástól a téli és a nyári játékok, s így minden második évben olimpiai közvetítéseket nézhet a világ. Érdekesség, hogy az újkori olimpiai mozgalmat életre hívó Coubertin báró éppen azon a prágai olimpiai konferencián köszönt le elnöki tisztségéről, amelyen 1925- ben hivatalosan is útjára indult a téli olimpiai mozgalom. A báró akkor az 1924-es chamonix-i versenyekről úgy szólt, hogy „ez a hóborította előjáték minden tekintetben sikerült” – majd távozott az olimpiai mozgalom éléről.