Jogi esetek: Per a senki földjéért

A tulajdonjog a hetvenes években a téeszhez került, de a földet továbbra is a család birtokolta és művelte. 1998-ban a földeket kisorsolták, a kérdéses terület három eszmei hányadra osztva három különböző tulajdonoshoz került, de egyikük sem vette azt művelésbe, a földet továbbra is a felperes művelte. 2003-ban az új tulajdonosok közül megtalálta a két kisebbet, és megvette tőlük a részüket. Kereste a harmadikat is – akire a föld 5/6 része jutott –, de nem találta.

A 2010-es évek második felében pert indított, hogy elbirtoklás jogcímén megszerezze ezt az 5/6 részt is, mivel a földet több évtizede sajátjaként birtokolja.

A perre előkerült az 5/6 rész tulajdonosa – egész pontosan az 5/6 részt sorsoláson megszerző ember jogutódja, vagyis az örököse –, aki azt mondta, hogy a társadalmi tulajdont a szocializmus idején nem lehetett elbirtokolni, vagyis az elbirtoklás nem kezdődhetett meg 1991 előtt. De elbirtokolni később sem lehetett, mert az elbirtoklás feltétele, hogy az illető a per tárgyát 15 évig sajátjaként birtokolja, márpedig a felperes nagyon jól tudta, hogy a föld valaki másé.

A felperes azzal érvelt, hogy a sajátként birtoklás akkor is megvalósulhat, ha a birtokos tudja, hogy a dolog másé, de a saját birtoklását véglegesnek tekinti. Hivatkozott a tanúkra is, akik azt mondták, hogy a környéken mindenki abban a hiszemben volt, hogy az a föld a felperesé, vagyis kifelé abszolút tulajdonosként viselkedett, ez pedig megerősíti azt, hogy a földet a sajátjaként birtokolta.

Ezt a gondolatmenetet az első- és a másodfokú bíróság is elfogadta. Megállapították, hogy az elbirtoklás 1998-ban kezdődött, amikor a téesz tulajdonjoga megszűnt, és 2013-ban az elbirtoklás megvalósult. Az ügy a Kúriára került, ahol azt kezdték el körbejárni, mit is jelent a sajátként birtoklás. A Kúria arra jutott, hogy akkor is megtörténhet az elbirtoklás, ha a birtokos tudja, hogy nem ő a tulajdonos, de a sajátjakénti birtoklást véglegesnek tekinti, vagyis úgy gondolja, hogy a birtoklását a dolog tulajdonosa vagy más arra jogosult nem szakíthatja meg. Csakhogy ebben az esetben a birtokos lépéseket tett a tulajdonjog adásvétellel történő megszerzésére, ami kizárja, hogy a véglegesség tudatával birtokolta volna a szántót. Ez azt jelenti, hogy az elbirtoklás szubjektív eleme nem valósult meg – ezért az ingatlan 5/6 része az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosé maradt.