Méregdrága lobbanás

„A szén a delejtűzben meggyémántosodik, s az üveget karcolja” – mondta Berend Iván Jókai Mór Fekete gyémántok című regényében, s igazat szólt. A gyémánt is szén. S ha nem is olyan könnyen, mint a brikett vagy a tőzeg, amit a tűzre vetünk, a gyémánt is elég. Fénye égés közben kápráztató, vagyis a gyémánt holtában is gyönyörködtet – csak lobbanása meglehetősen költséges.

A gyémánt értékességének története könnyen megérhető, ha már tudjuk, hogy bár a mondás szerint a legtöbb gyémánt az ékszerboltokban és a bankok széfjében található, a valóságban 140–300 kilométer mélységben keletkezik. Ahhoz pedig, hogy felölthesse szép kristályos formáját, szükség van 900–1300 Celsius-fokra és nyomásra, úgy 4500–6000 megapascalra.

A tengerszint átlagos légnyomása 100 ezer pascal – a mega előtag pedig azt jelenti, milliószoros –, de kár volna számolásba kezdeni: el sem tudjuk képzelni az erőt, amiben a gyémánt megszületik.

Gyémántot keresni a Földön nem nehéz, viszont macerás. Aki ért a kőzetekhez, egy bizonyos kimberlit után kutakodik – a nevét az afrikai Kimberley városa (képünkön) után kapta. A legtöbben ugyanis a kimberlitet tekintik a gyémánt anyakőzetének.

Pedig nevezhetnénk anyaméhkőzetnek is, hiszen a gyémántokat rejtő kimberlit olyan magmás kőzet, amely iszonyatos robbanás következtében, olvadt formájában a hangsebességnél is gyorsabb erővel tör a felszín felé. Az utazó gyémántokat ez a sebesség – úgy tartják, 10 másodperc alatt akár 3 kilométert megtehet –, valamint az útközben felszabaduló gázmennyiség óvja meg a pusztulástól. Mindezt úgy érdemes elképzelni, ahogyan a rakéta védi a Hold felé száguldó űrhajósok életét: ugyanis útközben áthaladnak a légkörnek azon a szakaszán, ahol a hőmérséklet elérheti a 2000 Celsiusfokot is.

Aki viszont nem jártas a geológiában, még érthet a növényekhez. Mint kiderült, olykor a biológiai ismeretek is elegendőek ahhoz, hogy gyémántok nyomára bukkanjunk. Afrikában él egy pálmaféle (Pandanus candelabrum), amelyik csakis olyan helyen nő, ahol a talajtakaró alatt kimberlit található. A terület nyilván gazdag magnéziumban, káliumban és foszforban. De ez a tudás még nem tesz gazdaggá senkit. Mert bár a növény bizonyára értékes a botanikában jártasok tudósoknak, a kimberlites kürtőknek mindössze egy százaléka hordozza magában a gyémántlelőhely ígéretét.

Vagyis lassan összeáll a kép, miért éppen a gyémánt az egyik legértékesebb a világon. Ritka, kevés van belőle, igen kemény, jól csiszolható, évszázadok alatt sem kopik, nem veszít a fényéből, a kora több milliárd év. S ha most arra gondolnak, hogy dehogyis van belőle kevés, a jegygyűrűk többsége is apró gyémántot tartalmaz, akkor azt is érdemes tudni, hogy ezek a kövek messze nem olyan tiszták és fényesek, mint a milliárdokat érő példányok. De ettől még gyémántok, megküzdöttek azért, hogy ékszerré válhassanak. Értékük is van, még a megfizethető árkategóriában sem olcsók – csak éppen apró mivoltuk miatt nem látjuk tökéletlenségüket.