Opera az egész családnak

Selmeczi György rendező és a társulat bevallottan nagy pimaszságra vállalkozott: a családi opera tárgykörébe sorolta Carl Maria von Weber Oberon című, utolsó befejezett zeneművét. A középkori lovagregények, az Ezeregyéjszaka legszebb meséi és a Szentivánéji álom varázslatos, misztikus világát idéző operát ritkán tűzik műsorra, mert látványvilága, szövevényes cselekménye, kalandtúrához illő helyszínei nagy próbatétel elé állítják az énekeseket. Kórus, számos táncbetét és prózai szerep is nehezíti a színpadra állítást, ám a kolozsvári vendégek megtalálták a módját, hogyan könnyíthetnének ezen. A prózai részeket kiiktatták, de két nem énekest – egy férfi és egy női színészt – hozzátettek az előadáshoz, ők ketten hoppmesterkedtek az eseményeket kommentálva, sürgetve, máskor akadályozva, a szerelmeseket segítve. Kint is voltak meg bent is, vidámságot, humort csempésztek a színpadra. A címszereplő Oberon tündérkirályt a kolozsváriak tehetséges fiatal tenorja, Tony Bardon alakította, kezdetben kissé színtelenül énekelt, de később egyre inkább magára talált. A női főszerep, Reiza megformálójaként Covacinschi Yolanda a híres Óceánáriában volt igazán meggyőző, s ezzel az est egyik legkiemelkedőbb pillanatát teremtette meg. Emlékezetes volt Veress Orsolya a kópés Puck szerepében, és kiemelkedően jól énekelte a sellő dalát Fülöp Tímea – nyílt színi tapsot is kapott érte.

A látványvilágot kifejezetten színesítették a színpadképbe belógatott bogarak, halak, madarak, a szépen kidolgozott jelmezek. Végül valóban családi operát láttunk, nem véletlenül ült a nézőtéren szülők-nagyszülők kíséretében sok-sok ünneplőbe öltözött gyerek is. Tanúsíthatom, hogy nem aludtak el, tapsoltak rendesen. Végtére az előadást 8-tól 99 éveseknek ajánlották!