Sportnapló - Téli olimpia, Pjongcsang

Sok évvel ezelőtt, megboldogult pedagóguskoromban, alföldi gyerekekkel neveztem be a Téli Úttörő Olimpiára. Emlékszem, a szánkóversenyt Mátraházán tartották, s szó, ami szó, nem rólunk szólt a történet. „Nem baj, gyerekek – biztattam a srácokat –, jön a nyár, amikor lapos lesz minden, akkor jön el majd a mi időnk!” A nyár biztos, hogy megérkezett, de hogy a mi időnk is eljött volna, arra már nem emlékszem…

Valami hasonlót érzek most, ahogy nézem a pjongcsangi, XXIII. téli olimpiai játékok közvetítéseit. Valójában egyetlen szám van, ahol izgatottan szurkolhatunk a mieinknek: a rövidpályás gyorskorcsolya. Ott érmeket vártunk – viszont pontokat szereztünk. Az alpesi – havas – számokban a sérült Miklós Edit hiányát nagyon érezzük. Nem lebecsülve egyébként lesiklóink teljesítményét, együtt érzek velük, amikor annak örülnek, hogy bukás nélkül lejutottak a borzalmas meredélyen. Hogy hányadik helyen értek célba? Erre egy idő után már aligha emlékszünk, mert ki tud ilyen nagy számokat megjegyezni…

Azért e fergeteges versenyszámokban is akadnak kellemes meglepetések. A cseh Ester Ledecká hódeszkában – ami, ugye, nem síléc – kétszeres világbajnok, de mivel annyira csábította a nagy kihívás, ezért rajthoz állt szuper óriás-műlesiklásban is. A „szuper-G” minden pályák legnehezebbike. A vakmerő lány az első időmérő pontnál a 15. volt – végül a leghamarabb ért a célba. A szakma ikonjait – Anna Veith, Ausztria és Lindsey Vonn, Egyesült Államok – előzte meg. Amikor meglátta, hogy első lett, nem hitte, reklamált az elromlott eredményjelző miatt. Aztán persze megnyugodott…

De térjünk vissza a mi sikerszámainkhoz: néhány nappal korábban Liu Shaolin Sándor pontszerző lett a rövidpályás gyorskorcsolya 1500 méteres számában. Állítása szerint ez a legkevésbé erős száma, így bizakodva vártuk az 1000 métert, ahol Sanyi a döntőbe jutott. Nem négyen indultak, mint az normális esetben lenni szokott, hanem egy pótbesorolás miatt öten. A mi versenyzőnk eleinte az utolsó helyen körözött, bízva gyorsaságában, aztán amikor előzni akart, elcsúszott, és két hazai versenyzőt is kiütött a pályáról. Ez tekében talán méltánylandó, itt azonban az akciójáért nyolcadiknak, tehát az elődöntős mezőny végére rangsorolták, amiért nem jár pont – márpedig, ha csak végig köröz, az ötödik helyéért két bónusz pont üti a markát. De hátra van még számára az 500 méter és a váltó, ahol már döntős a csapat.
(A csütörtöki szenzációról, a magyar férfi gyorskorcsolya váltó csapat aranyérméről lásd itt- a szerk.)

A 19 éves, szegedi Jászapáti Petra taktikusabban versenyzett. Ő is bukások miatt jutott a döntőbe – hiába, no, az élet ad is meg el is vesz –, s ha már ott volt, egyik ellenfelét megelőzve a 6. helyen végzett és így pontot szerzett. Lapzártánk után tehát akár érmünk is lehet. Ha pedig mégsem sikerülne, majd jön a nyár, amikor minden lapos és nem csúszik…