A mocskos száj nem félláb

 – Mekkora súllyal bír az első benyomás? Valóban már azzal bizonyítványt állítunk ki magunkról, ahogyan, mondjuk, leülünk?

– Hogy tudományoskodva kezdjem, a közléseinknek csupán a 7 százaléka a verbalitás, azaz a szavak ereje, 38 százalék a vokalitás, azaz a hangok hatása, és 55 százalékot nyom a latban a non-verbalitás, azaz a vizuális információ, a testbeszéd. Vagyis: elsőre látunk, aztán ítélünk. Egyszer meghívtak egy borzasztóan elegáns helyre, volt műgyep, műportás, és az elit igazgatónő picinyke, övnyi szoknyában fogadott. Gondoltam, combja van, agya nincs, elmegyek haza. De ha már ott vagyok, mondom, leülök vele. Kiderült, hogy a nő okos. De a felismerésre ráment másfél percem. Napjainkban nincs erre másfél perc, az üzleti életben ez vastagon pénzbe kerülhet.

Az ülésmódot említette: a nőknél életveszély a keresztben felrakott láb. Ha a nő ezt fotelben teszi, a térde feljebb van, mint az orra – belátni Budáig, ahogy mondják. Ha széken ül és a felrakott lábát lóbálja, az egyértelműen szexuális felhívás. A férfiaknál meg a nagy terpeszben ülés lehet veszélyes. Ugyanis a comb belső oldalának a mutogatása a vezérhím jele – minél nagyobb a terpesze, annál kisebb az agya.

– Ugyancsak banánhéj lehet az üdvözlés, nagyot lehet hibázni.

– Köszönni kell, ez evidencia. Aki belép, köszön. Folyosón például a férfi köszön a nőnek, fiatal az idősebbnek. Az embereket tanítsuk meg köszönni! Ha valaki nem köszön, köszönjünk rá, ha kell, húszszor is. Ha nem fogadja huszonegyedszer se, akkor lépjünk oda hozzá: Elnézést, próbáltam már önnek köszöngetni, ismerkedjünk meg, engem ...-nak hívnak.

A helyes kézfogás fontos, bizalmat kelt. Csípőmélység, a hüvelykujjam derékszögben áll, a kezet meg kell fogni, picit megszorítani és megrázni.

A kézcsók a tiszteletre méltó hölgynek jár ki, például anyósnak, barátnő nagymamájának. A tárgyalópartnerem nem „hölgy” minőségben van ott, hanem a „tanult ember, aki nőből van” műfajban. A férfi megfordítja a nő felé kézfogásra nyújtott kezét, megemeli és fölé hajol. Nem kell rácuppantani. Ha meg a férfi mégis rápuszikál, ne akkor rögtön törölgessük, hölgyeim, várjuk meg, míg elfordul.

– Máig emlegetik azt az esetet, amikor a miniszterelnökünk kezet csókolt Angela Merkelnek.

– Orbán Viktor protokollhibát vétett. Merkel asszony nem nőként volt itt – leugrottam Pestre ezt-azt venni –, hanem Németország kancellárjaként. Valaki utána biztosan felvilágosította a miniszterelnököt, mert azóta csak ráhajol. Sajnos még mindig nagyon magasra emeli. És ezt minden nővel, aki szembejön – legyen képviselő vagy cégvezető –, megteszi. Nem kéne! Sajnos többször elszólta már magát – például Magyarország volt washingtoni nagykövete esetében –, hogy enyhén szólva „csak” nőnek kezeli a nőből való tanult embereket.

Hogy mondjak jó példát is: Putyin orosz elnök látogatásakor a reptéren a külügyminiszter fogadta őt és kísérte Orbán Viktorhoz. Ez a diplomáciai szabályok szerint rendben lévő: a második számú vezető fogad és kísér. Ezért furcsállottam, hogy nemrég a kínai elnököt viszont a miniszterelnök várta a reptéren.

– Egy ország kulturáltságát/kulturálatlanságát egy az egyben le lehet mérni arról, ahogy a vezetői viselkednek és beszélnek – írja az új könyvében. Vezetőink hogyan nyilvánulnak meg, milyennek tartja a viselkedéskultúrájukat?

– A protokoll lényege, hogy nemzetközi színtéren minden gesztusnak jelentése van, a szabályok be nem tartásának vagy hiba elkövetésének is. Ezért kellene sokkal jobban vigyáznia Orbán Viktornak például a zsebre dugott kézzel, mert egyrészt nagyképű, másrészt valami kisebbségi érzést rejt. A folyosón, akárhol lehet, de hivatalos találkozón nem. És ha már zsebre van dugva a keze, az csak begombolt zakóval megengedett. Kigombolt zakóval „poci-maci”.

– Járványszerűen terjed a hangos és durva beszéd, minden korosztályban. Mennyire fáj ez önnek, a legendás „nyelvtanzsarnoknak”?

– A durva, közönséges beszéd elterjedése miatt sírok, tényleg. Elképesztő, ahogy az emberek beszélnek! Minden a vaze-vaze. Egyszer egy multicégnél a női mosdó előszobájában két fiatal nő beszélgetett. Mondom: ne haragudjon, de annyira csúnyán beszél. A válasz: én ilyen mocskos szájú vagyok. Hát ez nem olyan, mint a félláb, ezen lehet változtatni!

A hangos beszéd legfőbb oka a fülhallgatóval dübörgő zene, amitől sérül a hallás. Ha kolléga, ismerős, rokon beszél hangosan, rá kell szólni. Ha meg nem tudunk rászólni, merően nézzük a száját. Ugyanis a hangos beszéd agresszivitást jelent, nagyon negatív érzelmeket kelt.

– Az elmúlt harminc év legdurvább kampányát jósolta előre Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. Ha a vezetőink így küzdenek, ha ilyen a közbeszéd színvonala, számomra félő, hogy egyre inkább ez lesz a mérce az átlagemberek számára is.

– Sajnos legfelül, ott, a hatalom is így beszél. Mert, ugye, mire figyelnek fel az emberek: a humorra vagy az obszcén durvaságra. A humorhoz viszont intelligencia kell.

– Az sem igazán segíti a folyamatot, hogy világpolitikai szinten is ez a tendencia...

– Donald Trump amerikai elnök esete valóban elképesztő. De az USA-ban – ami, ugye, kétszáz-egynéhány éve létezik és eleve demokráciának készült – az elnök egy az emberek közül, és jobban elnézik neki a neveletlenséget. Hozzánk földrajzilag közelebb esik például Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság „szabadabb stílusú” elnöke, aki hol Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök fejét paskolta, hol Luis De Guindos spanyol pénzügyminisztert „fojtogatta”, hol pedig Orbán Viktornak adott egy taslit – hát igen, róla mindenki tudja, hogy nem szabad alkoholos italokat tartalmazó asztal közelébe engedni. Putyin viszont fantasztikusan jól tudja a protokollt, elképesztő aprólékossággal tartja be – ebben a tekintetben hibátlan.

– Összesen hét miniszterelnököt szolgált 1999-ig. Vállalna újra protokollfeladatokat a politikai életben?

– Nem. Ahol az intelligencia helyét az erőszakos nyomulás, a „ki, ha én nem” mentalitás veszi át, ott nekem nincs keresnivalóm. De nem is kérnének, szerencsére megöregedtem.

– Egészséges irány az, hogy napjainkban egyre hangsúlyosabb a kinézet, a külső?

– Az öltözködésre egy mondat: azt kell felvenni, amit el akarok hitetni magamról. Fehér köpeny, sztetoszkóp – orvos. Sztetoszkóp nélkül meg pék. Vagy hentes. Nem véletlen, hogy az egyenruha viselése szinte védi a viselőjét, eggyé válik a cégével, intézményével. A „dögös” vagy „macsós” szerelésben lévőtől nem kérdezem meg, hogy mi a véleménye Kierkegaard filozófiájáról. Én egyébként az eleganciát hirdetem, amire két átok leselkedik: a divat és a sportosság. De lehet egy ügyvéd laza? Vagy egy ügyintéző sportos? Ugyan!

– Tizenöt évvel ezelőtt Londonban megdöbbentett a színházi közönség változatos öltözködése. Ma már idehaza is félek, mikor lehet majd popcornnal bemenni az előadásra, mint a mozikban...

– A mozi lazább hely, oda nem öltözünk ki, mindig is lehetett nassolni – de soha nem volt szabad zajongani, lábakat székre tenni. A színház, az más: ott a színészek hónapokig dolgoztak a darabon, amit most nekem ajándékba adnak. Ajándékot kapni pedig ünnep. Ehhez normálisan fel kell öltözni.

– Nem lehet könnyű életük az „extrém státusú” közszereplőknek! Pláne, ha valaki nem beleszületik, hanem beházasodik, mondjuk, az angol királyi családba. Hogyan birkózik meg az udvari etikettel Harry herceg esküvőre készülő menyaszszonya, Megan Markle – a bulvárlapokat idézve: egy elvált, félvér, B kategóriás színésznő? Egyáltalán muszáj-e?

– Az etikett mindig nagyon szabályozott, nagyon ceremoniális viselkedés. Például egy királyi eseményen a nem a családból érkező résztvevők külön írott protokollt kapnak: mit ajánlatos felvenni, miként kell belépni, hogy és mit szabad tenni. Ha a királyi családba nem főnemesi származású érkezik, alaposan felkészítik, tanítják. Diana hercegnő ebbe (is) belerokkant. Katalin hercegnő jó tanuló, veszi az akadályokat. Harry herceg nem áll túl közel az öröklési sorrendben a trónhoz, szerintem nem fog nagy gondot okozni a választása. II. Erzsébet már „szokva van”. A szegény…