Esti Hírlap kerestetik

Természetesen  nekem  sem. Ezért aztán könnyedén felütöttem az Esti Kurír 1925 nyarán megjelent példányait,  amelyekben  naponta  oldalakat megtöltő tudósítások számoltak be a szenzációs bűnper minden pillanatáról. Ebből mindjárt ki is derült, hogy az  egykori  slágerből  legalább  két dolog nem stimmel: Kodelkát ugyan 22 darabra vágva vitte le Lédererné (vagyis Mici asszony, a hűtlen szerető)  a  Dunához,  de  a  22  Kodelka-darab között nem volt ott a feje, valamint  nem  kosárban,  hanem  két kofferban történt a cipekedés.

Ugye, mindjárt más?!

De azt sem lehet érdektelen megtudni: mi történt például a világban a születésnapunkon. Mivel én május elsején  születtem  –  ne  maradjon titok a dátum sem: 1950-ben történt a nagy eset –, az arról a napról szóló újságok leginkább „A magyar nép millióinak lenyűgöző erejű béketüntetése a hatodik szabad május elsején”  címmel  tudósítottak.  No meg: „Káprázatos katonai díszszemle, hatalmas arányú lelkes felvonulás a moszkvai Vörös téren Sztálin elvtárs, a Bolsevik Párt és a kormány vezetői előtt.” Mindezt a korabeli  Népszavából  tudhatjuk.  Az általános örvendezéshez az aznapi Magyar Nemzet hozzátette a szovjet Panyin  mozdonyvezető  magyar vasutasoknak küldött lelkesítő üzenetét,  erre  kontrázott  az  egykori Népsport:  Magyarország–Csehszlovákia 5:0, góllövők: Puskás, Kocsis, Szilágyi, Kocsis, Puskás; Dózsa stadion, 47 000 néző.

Ha most ezek után azt gondolnák, hogy a lakásom csak egy kicsit nagyobb, mint a Széchényi könyvtár, és a polcokon ott sorakozik a magyar sajtótörténet minden egyes példánya – ki kell ábrándítanom az olvasót. Nem, mind e tudást – istenem, és mennyi minden mást még – az Arcanum tartalomszolgáltatónak köszönhetem. De menjünk sorjában!

Valószínűleg az utókor – ez volnánk mi – hálás lehet a sorsnak, hogy Biszak Sándor kézügyessége enyhén  szólva  is  kihívásokkal küszködött:  vegyészként  amihez csak nyúlt, azt sikerrel összetörte, enyhébb esetben kiöntötte. A Richter gyógyszergyárban ezzel a produkciójával különösebb sikert nem aratott, ezért átnyergelt az elméleti kémiára,  ott  legalább  nincsenek felrobbanó kémcsövek… Az elméleti  kémikusok  munkahelye  a  cég könyvtára volt, ahol már akkoriban – 1984-et írunk – működött valamiféle  internet;  nem  csak  hogy azonnali kapcsolatot tudott teremteni a kaliforniai társintézettel, de sikerrel létrehozták az addig nem létező  gyógyszerszabadalmi  adatbázist is.

– Ez aztán nagyon megtetszett a Szabadalmi Hivatalnak, merthogy addig nekik sem volt ilyen – folytatja Biszak Sándor –, közösen létrehoztunk  egy  céget,  ez  lett  az Arcanum, s két-három év alatt elkészült az addig benyújtott összes szabadalom hozzáférhető, kereshető, használható adatbázisa. Akkor a hivatal kiszállt az üzletből, maradtam  egyedül,  és  megkezdtem  a lapok, könyvek feldolgozását.

– Hogyan?

– Nem fogja elhinni: gépeléssel. Egyszerűen begépeltük a szövegeket az akkor már létező számítógépekbe. Begépeltük a Bibliát, a Nyugat  folyóiratot,  Jókai,  Mikszáth, Shakespeare összes művét, a Pallas nagylexikont… De aztán megjelent a világ legnagyobb adatszolgáltatója, a Google, amely elkezdte feldolgozni a világ teljes könyvállományát, amit egy új technika, a szövegfelismerő szoftver tett lehetővé.  Leginkább  az  elszántságuk tetszett: minden kell! – jelentették ki.  Mindent  rögzítünk,  tárolunk, megmentünk az utókornak, mondták, s mi is csatlakoztunk ehhez: mindent, ami csak megjelent magyar újságban, kereshető, másolható formában rögzíteni akartunk.

– Mi látható mindebből ma? –  Nagyjából  25-en  dolgozunk,

aminek  eredményeként  több  mint 15 millió oldallal végeztünk, s havonta akár egymillió újabb újságoldalt  tudunk  digitalizálni.  A  nagy álmom, hogy 2020-ig az összes fellelhető magyar lapot feldolgozzuk. Persze tudom, sok újság hiányozni fog, például az emigráns irodalom, és sok lap elveszett, egészben vagy egyes  példányai  hiányoznak.  Például a Népszavából pontosan 145 lapszám  nem  található,  vagy  az 1945. előtti, „szamizdatként” megjelent Szabad Nép (a Népszabadság elődlapja) összes száma. A legrégibb periodika,  amit  feldolgoztunk,  az 1791–1808 között megjelent Sokféle című  lap,  amit  tekinthetünk  akár egy korabeli magazinnak is.

– Elmondaná olvasóink kedvéért,  miben  különbözik  az  önök munkája,  mondjuk  egy  nagy könyvtár tevékenységétől?

– A lényeg, hogy a könyvtárakban őrzött újságpéldányok ugyan nézegethetők – már amelyik –, de a papír öregszik, sárgul, szakad, ezért az igazán régi példányokat vagy nem adják ki, vagy pedig a lefényképezett oldalakat lehet csak olvasni. Ez azt jelenti, hogy ha valamit keresünk, de nincs pontos dátum és cím, akkor nehezen birkózunk meg azzal  a  kérdéssel,  hogy  mondjuk milyen programot hirdetett Wekerle miniszterelnök harmadik megbízatásakor. Lehet elővenni a lapokat és lapozgatni, keresni, akár napokon át, míg most csak beütjük a keresőbe Wekerle nevét, s máris megjelenik az Est lapok száz évvel ezelőtti, 1918. februári száma a pontos kormányprogrammal.  Vagyis  ez  már nemcsak  nézegetés,  lapozgatás, hanem egy kereshető, másolható, használható adatbázis.

– Ha szabad kérdeznem: miből élnek?

– Kétfajta tevékenységünk van. Egyrészt  könyvtárak,  múzeumok kérnek meg bennünket arra, hogy digitalizáljuk  a  szöveges,  fotós adataikat, másrészt a már feldolgozott  állományt  hozzáférhetővé tesszük előfizetőinknek. Ami évi 30 ezer forintba kerül a magánszemélyeknek, rajtuk kívül egy sor közület, például egyetemek vásárolnak hozzáférést. Ezenkívül ingyenesen hozzáférhető a  hungaricana.hu portál, amely a nemzeti gyűjteményeinkben  fellelhető  kultúrkincseket mutatja be – a festményeket például  olyan  nagyításban,  amit talán maga a festő sem láthatott –, és  a  Mapire  nevezetű  oldal,  ami fantasztikus  történelmi  térképeket mutat: magyar, osztrák és horvát térképészek munkáit.

–  Ha  véletlen  akadna  otthon néhány öreg újságom, mi a teendőm?

– Írja meg, mije van, s mi válaszolunk.  (Az  internetes  címünk megtalálható, a postai pedig: 1223 Budapest, Hant u. 30.) Sok minden hiányzik még részben vagy egészben. Most kaptuk meg a Kurír című napilap teljes anyagát, de hiányzik a Mai Nap, hiányos az Új Tükör, a Ludas Matyi, és a nagy kérdés: ki tud valamit az Esti Hírlap elveszett, nagyjából hatvanévnyi múltjáról?

– Végezetül: mit jelent az Arcanum? – Titkot, rejtélyt. De olyat, ami azért a beavatottak számára hozzáférhető.