Tőr a harisnyakötőben

A brit szüfrazsettek – akik a választójog (angolul suffrage) kiterjesztéséért harcoltak – a merényletektől sem riadtak vissza, a harisnyakötőjükben tőrt hordtak. A politikus uraknak csak azután akaródzott megadni a nőknek a választójogot, miután a lányok-asszonyok az I. világháborúban harcoló katonák helyébe léptek a gyárakban és üzemekben, bizonyítva tettrekészségüket. Bár 1913-ban a Nők Választójogi Világszövetsége Budapesten ülésezett és a tagjait a főváros népe lelkesen üdvözölte, mégis a magyar feministák – a brit szüfrazsettek követői – igen messze maradtak a céljuktól. Egy lap még az évtized során is hevesen cáfolta a pletykát, miszerint a magyar nők választójogot kaphatnának. Akkoriban a Vigadóban legálisan gyűlésezhettek az általános, egyenlő és titkos választójog hívei, de a felvonuló feministákat nem engedte be a rendőrség.

Tisza István gróf így fejezte ki ellenérzését 1906-ban: „Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át.” Ennek is volt előzménye: 1871-ben csupán derültséget keltett a honatyák közt az özvegyek kérvénye, akik azt írták, szavazni szeretnének. Az 1848-as V. törvénycikk pedig a nőket éppen úgy kizárta a választójogból, akár a rablókat, gyilkosokat, csempészeket, gyújtogatókat.

A teljes egyenjogúságért küzdő hazai feministák egyesületének első elnöke 1904-ben Schwimmer Rózsa lett – őt később hazánk első női nagykövetének nevezték ki és Nobel-békedíjra is jelölték. A feminista társaságot ennek dacára csak foghíjas mágnáshölgyek és csúnyácska gépíró kisasszonyok kabaréba illő gyülekezetének bélyegezte a korabeli sajtó.

Végre 1919-ben a nők is választójogot kaptak, majd az 1920-as nemzetgyűlési választásokon a parlamentbe bekerült az első képviselőnő, Slachta Margit. A két nem azonban más-más feltételek mellett voksolhatott: míg a férfiaknál 24 év volt a korhatár, addig a nők közül a 30 évesnél idősebbek és legalább 6 elemit végzettek járulhattak urnához.

A II. világháború után fordult a kocka: a nők a férfiakhoz hasonlóan szavazhattak, sőt értékes voksaikért versengtek a politikusok.

A kampány hevében 1945 őszén parlamenti nagygyűlést rendeztek, ahol Rákosi Mátyás szólt az nőkhöz. A Filmhíradó szerint ekként győzködte őket: a magyar nőtársadalom úgy harcol a leghatásosabban a kenyérkérdés, az áruhiány, a pénz elértéktelenedése ellen, ha a dolgozók pártjára szavaz. A háborús veszteségek miatt 1945-ben hatszázezerrel több lány és asszony voksolt, mint férfi, ám az országgyűlési képviselők között csak 16 nő akadt. Nincs új a nap alatt: ma is nálunk a legalacsonyabb a női képviselők aránya az Európai Unióban – nagyjából 10 százalék. Egyesek szerint azért elegendő ennyi, mert a nők „nem elég kemények” a politikához…