Ennél sokkal többet érnek

Sötét, koszos pince, benne törékeny fiatal lány. A férje zárta be oda, hogy dolgozzon: fogadja a férfiakat, akiket az ura küldött. Naponta annyit, amennyit. Mesél az életéről, látszólag beletörődve: ez a sorsa, hogy ne legyen szabad akarata. Nézem a képernyőn az arcát, hiszi is meg nem is, hogy valaha kikerül onnan. Hiába tudom, hogy színésznő játssza a szerepet, a történet – amely valakivel, nem is olyan régen valóban megesett – még napokig foglalkoztat.

A néhány hete, mindössze pár napig nyitva tartó „Mennyit érsz?” című interaktív kiállítás mindenkor aktuális. Márciusban például azért kellett beszélni a témáról, mert egy kiskorú lányt prostitúcióért ötvenezer forintos pénzbírságra ítéltek. Mindezt úgy, hogy bizonyítottan kiszolgáltatott helyzetben élt, a saját és a családja megélhetéséért dolgozott. Az emberi jogok biztosa rámutat: a törvénynek az lenne a dolga, hogy ne büntessen, hanem kiutat mutasson a kiszolgáltatott helyzetbe jutó lányoknak, a kiskorúakat pedig egyértelműen áldozatnak, ne pedig elkövetőnek tekintse.

Magyarországon jelenleg a helyzet úgy áll: a lány csak akkor úszhatja meg a büntetést, ha egyértelműen bizonyítja, hogy kényszer vagy fenyegetés hatására állt ki az utcára. Ezt bizonyítani azonban szinte lehetetlen, hiszen a prostituált a legtöbb esetben fél a futtatójától vagy érzelmileg függ tőle. Itthon 2015 júliusában hirdették ki a Lanzarote-i Egyezményt, amely a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása elleni védelemről szól. Ezek szerint – mutat rá az ombudsman – abból kell kiindulni, hogy a kiskorúak prostitúciós tevékenysége nem lehet önkéntes, azt fizikai, lelki, gazdasági kényszer vagy fenyegetés hatására végzik.

A legkiszolgáltatottabb helyzetben a mélyszegénységben élő, az állandó testi-lelki bántalmazást elszenvedő és/vagy állami gondozásban élő fiatalok vannak. Ők azok, akiket a legkönnyebben megkörnyékezhetnek a futtatóik: könnyű pénzt, sok esetben szerelmet ígérnek (ezeket a férfiakat nevezzük loverboyoknak). A helyzetet nehezíti, hogy e loverboyok sok esetben feleségül veszik a fiatal lányt, akit ezentúl – hiába nem töltötte be a 18. életévét – a törvény már nagykorúnak ismer el.

– A hozzánk érkező lányok-nők 90-95 százalékáról elmondható, hogy gyerekkori bántalmazás áldozata – osztja meg tapasztalatait Fazekas Rita, a Névtelen Utak Alapítvány önkéntese. A közhasznú alapítvány az emberkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás, a prostitúció áldozatainak teljes körű rehabilitációjával és reintegrációjával foglalkozik. – Sokan azt hiszik, kizárólag pénzadománnyal segíthetik a munkánkat – válaszolja, mikor arról faggatom, mit tehet a társadalom a kizsákmányolás ellen. – Természetesen örömmel vesszük az anyagi segítséget és a tárgyi felajánlásokat is, de nagyon sokat segít az önkéntes munka és még többet a szemléletváltás. Fontos, hogy a társadalom elfogadóbb legyen, hiszen ha a történetek mögé lát, nem az áldozat hibáztatása lesz az első gondolata.

A nevelést pedig minél fiatalabb korban szükséges elkezdeni. Meg kell tanítani, hogy bátran mondhatnak nemet, a testük csak az övék, ahhoz idegen nem nyúlhat. Jellemző, hogy a kiszolgáltatott helyzetben felnőtt lányok, akiknek a testét nem tisztelik, könnyebben válnak a prostitúció áldozatává. Nem is beszélve azokról a gyerekekről, akiket a saját rokonaik adnak el.

Segíthet a környezet is, csak oda kell figyelni: intő jel, ha a gyerek viselkedése hirtelen megváltozik, nagyon csendes vagy ellenkezőleg, nagyon harsány lesz például az iskolában. Szintén aggodalomra adhat okot, ha a fiatal kerüli a szemkontaktust, ha tikkelni kezd vagy ijedten húzódik el az ártatlan érintéstől is.

– De már úgy is sokat segíthetünk, ha nem igazoljuk a prostitúció létjogosultságát azzal, hogy pornót nézünk, hiszen ezekben a filmekben a lányok gyakran kényszer hatására szerepelnek – mondja Fazekas Rita. S az elővigyázatosság is fontos: sokszor előfordul, hogy ártatlannak látszó külföldi munkára jelentkező lányokat prostitúcióra kényszerítenek, miközben irataikat, telefonjukat elveszik, így a családjuknak kevés az esélye a megtalálásukra. – Javasoljuk: akármilyen megbízhatónak is tűnik az ajánlás, minden külföldi munkavállalás előtt alaposan tájékozódjunk, a döntésbe vonjunk be minél több családtagot, akik baj esetén a segítségünkre siethetnek – összegez az önkéntes.