Még mindig hátrányban

A diszkrimináció évszázadok óta hátrányosan érinti a cigány, vándorló és roma közösségek életét, az őket negatívan bemutató narratívák teret kapnak nemcsak a közbeszédben és a politikában, de a tudományos életben és a médiában is. Az Európában élő romák közül sokan naponta szembesülnek az előítéletekkel, a tolerancia hiányával, a hátrányos megkülönböztetéssel és a társadalmi kirekesztettséggel. Közülük sokan peremre szorulva, rossz társadalmi-gazdasági körülmények között élnek.

A romák integrációja nemcsak Magyarországon, hanem számos európai országban is komoly kérdés. Európában 10–12 millió roma él, Magyarországon – becslések szerint – mintegy 700 ezer a cigányok száma. Az utóbbi nemcsak magyar viszonylatban jelentős az ország népességéhez viszonyítva, hanem Európára vetítve is. Az uniónak csupán két országában –  Észak-Írországban és Máltán – nincs számottevő roma közösség.

Mivel az európai romák átlag- életkora 25 év, az EU népességének átlagéletkora pedig 40 év, így nem nehéz belátni, hogy az aktív munkavállalók aránya is nagyobb a roma népességben. Romániában például az új munkavállalók 21 százaléka roma származású. Sok tagállamban a romák az iskoláskorú népesség, ezáltal a jövő munkavállalóinak jelentős és egyre növekvő csoportját képviselik. A roma népesség fiatal: 35,7 százaléka 15 év alatti, míg az unióban csupán 15,7 százalék az ilyen korúak aránya.

„Olyan korban élünk, amikor démonizálják a romákat, bűnbaknak tekintik őket” – állítja Andrew Ryder, a Corvinus Egyetem oktatója. Annak ellenére, hogy számos roma hosszú ideje munkanélküli, vagy az informális gazdaságban helyezkedik el, a roma emberek előnyben részesítik a biztonságos és szabályos munkákat a kockázatos és szabályozatlan munkákkal szemben. Az oktatási rendszerből kilépő roma fiatalok elhelyezkedése tekintetében azonban az arányok romlottak: a nem foglalkoztatott és oktatásban részt nem vevő roma fiatalok aránya 56 százalékról 63 százalékra nőtt. Ezen a téren a negatív tendenciájú országok közé tartozik Magyarország is. 

Andrew Ryder úgy látja, az állam egyre inkább elfojtja és felbolygatja a civil társadalmat, ami a roma ügynek sem kedvez. Az új jobboldal olyan kormányzati stratégiákkal dolgozik, amik a fentről lefelé irányuló megszorításokon keresztül kihatással vannak azokra is, akik adományokkal, nyílt támogatással, programokkal segítenék a problémákat megoldani. Ez az állami gyakorlat gyengíti a civil társadalom függetlenségét, és meggátolja az alulról szerveződő kezdeményezések kibontakozásának lehetőségét. Pedig a társadalom bevonása létkérdés lenne, mert a civil társadalom nem válna az állam bábjává, hanem kulcsfontosságú partner, útmutató lehetne a kormány számára.

A magyarországi romák esetében nemcsak az állampolgári, a nemzetiségi jogok is sérülnek. Setét Jenő roma aktivista, az Ide Tartozunk Egyesület elnöke megdöbbentő adatot közölt: a 13 elismert nemzetiség közül a roma az egyetlen olyan nemzetiség, amelynek nincsenek meg a saját identitását erősítő intézményei. A cigányellenes hozzáállás az élet minden területén megtalálható. Gyakran ezek az ellenséges attitűdök félelemből erednek, és vádaskodó, hibáztató közbeszéd formájában öltenek testet. A romákkal szembeni előítéletes gondolkodás a rendszer részévé vált, strukturális kirekesztésről beszélhetünk.

A másik probléma az a kommunikáció, amelyik a szegénységet összemossa a romák helyzetével, és még a többségi társadalom tagjai közül is sokan azt hiszik, hogy a szociális kérdés valójában roma kérdés. Pedig a legszegényebb egymillió magyar közt nem a romák vannak többségben, annak ellenére, hogy a romák többsége mélyszegénységben él. Setét Jenő szerint elkezdődött a romák nemzetből való kiszorítása, elvitatják a cigányság magyar nemzethez tartozását, marginalizálják őket. Az európai uniós források elosztási gyakorlata ezeknek a hátrányoknak az elmélyítését, bebetonozását szolgálja. Ez érinti a lakhatást, az oktatást, cigány gyerekek tízezreit már 16 évesen kirekesztik a közoktatásból a szegregált iskolák fenntartásával. A gyerekek sem egyenlőek. A szegény gyerek negyedannyit kap szociális juttatás formájában, mint a gazdag: a szegénynek a családi pótlék jár csupán, a módos szülőknek viszont a négyszer ennyit érő családi adókedvezménnyel kedveskedik a kormány.