Pécs nem enged

Még élénken élnek a pécsiekben az egykori uránbánya emlékei, és bizony sokukban nem éppen rózsásak. A belélegzett sugárzó por nem egy bányászcsalád számára hozott gyászt szerettük elvesztése miatt. A zagytározók, meddőhányók által okozott tájsebek pedig máig nem tűntek el, ráadásul a pécsiek vizének tisztítása még mindig milliárdra rúgó közpénzt emészt fel.

Ha azt gondolnánk ezek után, hogy most már senki sem dédelget magában terveket a sugárzó fémérc felszínre hozásáról, tévedünk. Éppen a napokban adott helyt a környezetvédelmi hatóság az Összefogás Pécsért Egyesület azon indítványának, amelyben kérték, hogy ne adja meg a szükséges bányanyitási engedélyt a Magyar Urán Zrt.-nek, tudtuk meg a szervezet elnökétől, Kővári Jánostól.

Jó okuk volt a civileknek a tiltás kezdeményezésére, hiszen a cég a bányászatot a Nyugat-mecseki Tájvédelmi Körzetben tervezte, márpedig az ilyesmit a törvény természetvédelmi területen eleve tiltja. Ráadásul pedig olyan vízbázisokat – tettyei, tortyogói, tellérdi – bolygatna meg a bányászat, ahonnan a pécsiek vizének harmada származik.

Mindezek ismeretében inkább az a kérdés vetődik fel, hogy a cég döntéshozóinak egyáltalán miként juthatott eszébe a bányanyitás kezdeményezése. A választ Kővári János is csak találgatja, annál is inkább, mert a 3,5 millió forintos tőkével alapított részvénytársaságnak tevékenysége megkezdése előtt eleve milliárdos összeget kellene letétbe helyeznie a bányazárást követő tájrehabilitációra.

A környezetvédelmi hatóság döntése ugyan „csak” elsőfokú, ám a cég azt remélhetőleg nem fellebbezi meg, és végképp felhagy a természetet és a pécsiek biztonságos vízellátását egyaránt súlyosan veszélyeztető terveivel, bizakodik Kővári János.