Sportnapló

Az idénykezdeti Világkupa-versenyen csaknem ezer versenyző – közöttük 62 magyar induló – lapátolt a szépszámú közönség előtt. Jövőre ugyanitt világbajnokságot rendeznek, melynek majd – a mostani megmérettetéssel szemben – az olimpiai kvalifikáció lesz a tétje. A versenyek végeztével megszoktuk, hogy magyar versenyzők állnak a dobogó tetején – erről úgy tűnik, némi időre le kell mondani. Egy nagy generáció „ballagott el” különböző okokból, így hát új neveket tanulunk. No és azt is meg kell szokni egy darabig – miként az a verseny második napján történt –, hogy versenyzőink nem szereztek aranyérmet. Aki kesergésbe fogna és le akarná írni a magyarokat, ne tegye! Számos tehetséges ifjú leány és fiú forgatta a lapátot, és a szakvezetés célja is első- sorban az volt, hogy a csapathajókba találja meg a legjobbakat. Persze ünneplésre is akadt ok: remekül sikerült Kárász Anna visszatérése. A vállműtéten átesett 26 éves versenyző kihagyott egy idényt, s nem tagadta, hogy némi szorongással tért vissza. Az 1000 méteres távon állt rajthoz, ahol fölényesen győzött, és a végén azt mondta: „Ez jólesett!” Ehhez képest 500 méteren szeretné majd sokra vinni – de nincs nagy baj a váltással, mert mögötte a trónkövetelő Takács Tamara ért a célba.

Van Medveczky Erikánk, Bodonyi Dóránk, Vad Ninettánk – és Kozák Danuta meg a többi klasszis is visszatér, ha eleget tesz anyai kötelességének. Ez a Világkupa-verseny a jövőbe tekintésre lehetett igen alkalmas, megtanulhattuk Tótka Sándor, Molnár Péter, Mozgi Milán, Somorácz Tamás, Balaska Márk, Birkás Balázs, Dudás Miklós, Kuli István és a többi ifjú nevét. S hogy milyenek ők? Kugler Attila Gacsai Ákossal K-2 1000 méteren a hetedik helyen végzett. Olimpiai bajnokaink vannak ebben a számban, s Kugler azt mondta: „Elégedettek vagyunk a hetedik hellyel, mert rendkívül erős mezőnyben szereztük.” Ez persze a szerénység öröme, amiből később aztán nagy eredmények születhetnek.