Sportnapló

Az ötvenes években – 1950-ben és 1956-ban – két ezüstérmet is szerzett válogatottunk az Európa-bajnokságon, majd a ’80-as években 4 bronzérem volt a „bevétel”, de az 1980-as moszkvai olimpián is a lányok alig maradtak el a bronzéremtől. Emlékszem, hogyan rajongtunk Kis Lenkéért, a kecses Beloberk Éváért, Szabics Magdáért – és vártuk a tornákat, ahol megjelentek a franciák a szépséges játékosaikkal, a szovjetek a 212 centis Sztyepanovával – egyszóval a női kosárlabda az eredményeken túl is vonzó látványosságnak számított. Az, hogy jöttek az érmek a kontinensbajnokságokról, csak növelte a csapat népszerűségét. Aztán elszállt a varázs, új sportágakkal ismerkedtünk – ám napjainkban kiderült, hogy bizony, tűzbe-lázba lehet hozni a közönséget, csak éppen olyan kosármérkőzések kellenek hozzá, mint amilyet a Sopron Basket vívott az Európa Liga döntőjébe jutásért. Már azért sem adtunk volna egy lyukas garast, hogy a hűség városának leánykoszorúja bejut a Final Fourba, a legjobb négy együttes közzé. Aztán ott szembejött vele a török Yakin Dogu Universitesi csapata. A mérkőzésen volt idő, amikor 16 ponttal is vezettek a mieink a félelmetes ellenféllel szemben! De ami a lé- nyeg: 1.2(!) másodperccel a mérkőzés vége előtt 65-65 állt a táblán. És ekkor Jelena Milovanovics elengedett egy triplát… – s az behullott a kosárba! Így 68- 65-re győztek a soproniak, és másnap döntőt játszhattak a Jekatyerinburggal. Ez a siker eddig a soproniak részéről 200 százalékos teljesítmény – ám persze a csodának is van határa, tehát a jogos bizakodás ellenére is féltettük a csapatot az orosz lányoktól.

Nos, volt határa a csodának. A döntőben a Jekatyerinburg olyan félelmetesen kezdett, hogy az első néhány pont után látszott: ezt a csapatot nem lehet legyőzni! A dolog nyilvánvalósága ellenére a soproni lányok – felülmúlva a várakozást és saját magukat is – olykor megközelítették többszörös kupagyőztes ellenfelüket. A végeredmény 53:72 lett, ami a látottak alapján egyáltalán nem elkeserítő. A Sopron a döntőben szerepelt a legjobban, ám az ellenfél villámgyors labdajáratását nem tudták követni, a fizikai adottságok is messze jobbak a vendégeknél. Magyarázat lehet a légi- ósokra fordított pénz, amiből az ellenfeleknél egyetlen külföldi játékosra több jut, mint az egész soproni csapatnál. No és a széles hátország, amiből Oroszországban bőven lehet meríteni. Ami biztos: nagy gratuláció jár a Sopronnak, a csapat sokat tett a sportág hazai népszerűsítéséért! Egyszersmind házigazdája is lehetett a négyes döntőnek, így többek között a fertődi kastély is helyszínéül szolgált a vendéglátásnak, amivel sikerült a kosárlabdázás nemzetközi vezérkarát elbűvölni.

Az ezüstérem a soproni lányok nyakában tehát szinte aranyként csillogott. Ha jelképesen, de ez jár a rendezőknek is, akik minden résztvevő megelégedésére bonyolították a Final Fourt. A  hűség városa a múlt hét végén végleg felkerült a kosárlabdasport térképére.