Veszélyes műemlékek

Noha néhány éve megszépült a „hírös város” páratlan szépségű fő- tere, majd a vasútállomásra vezető út, a központban mégis szégyenkezni kell, ugyanis a legjellegzetesebb műemlékek felújítása elmaradt. Azok mára olyan kritikus állapotba kerültek, hogy óvintézkedéseket muszáj hozni a környezetükben. Ugyanis furán venné ki magát, ha a szecessziós palotában gyönyörködő látogató fejére pottyanna egy majolikacserép vagy a nagytemplom faláról a nyakába zúdulna a vakolat. Ez utóbbi nevezetességet azzal csúfították el, hogy a főkaput körbekerítették az építőcéget reklámozó fóliával, ami fölöttébb ízléstelen egy egyházi intézmény esetében. Az innen karnyújtásnyira lévő városháza épülete ezt megúszta, mindazonáltal állapota sok kívánnivalót hagy maga után. Egyre több részen hiányzik a vakolat, néhol méternyi felületeken kivillan a téglafal, napról napra több helyen pereg le a festék, a műemléki tábla körül szinte már csak a márványlap mögött maradt belőle. Lechner Ödön és Pártos Gyula, a szecesszió nagymesterei – ők tervezték az 1893–97 között épült városházát – bizonyára forognak a sírjukban. Tavaly év elején került nyilvánosságra, hogy 5,2 milliárd forintból kívül-belül felújítják az épületet. Azóta sem történt semmi.

Ha a turista elsétál a színházhoz, ott is megállapíthatja, hogy ideje lenne az „ékszerdoboz” renoválásába kezdeni. A tér északi irányában található görögkeleti templom még ennél is siralmasabb látványt nyújt, s ha az egyháznak nincs pénze a tatarozásra, a városvezetés találhatna rá anyagi forrást. A piac utcájában megbúvó ingatlan kinézetére sem lehet senki büszke, hiszen a kecskeméti énekzene iskola alapítójának emlékháza régóta omladozik. De egyelőre nem úgy tűnik, hogy bárki is pironkodna a kecskeméti műemlék épületek állapota miatt.