Deviánsnak kell lenni!

Ha ön, kedves olvasó, szívátültetés előtt lenne, melyik donor szívét választaná két fénykép alapján: a cigány férfiét vagy inkább a fehér bőrű, kék szemű, szőkésbarnáét, akiről aztán kiderül, hogy a saját neméhez vonzódik? A Hősök Tere Kezdeményezés négyperces videójában különböző korú, nemű és hátterű embereknek teszik fel ugyanezt a kérdést. A megszólalók a kisfilm elején őszintén vallanak arról, hogy nekik is vannak előítéleteik bizonyos csoportokkal szemben, ám ezek nyomban szertefoszlanak, amint a konkrét esetbe kell beleélniük magukat. A szemünk előtt „rogynak meg” picit lelkileg, ahogy szembesülnek saját magukkal és a skatulyák mögötti valósággal.

Az előítéletesség kódolva van az emberben, leegyszerűsítendő a mástól, az idegentől való félelmet – vallja Philip Zimbardo 85 éves pszichológiaprofesszor, aki már kisgyerekként megtapasztalta, milyen a nyílt diszkrimináció áldozatának lenni. Dél-Bronxban, a gettóban nőtt fel, ahol hamar gúnyolódás célpontjává vált, a Szicíliából bevándorolt szegény családból származó vékonydongájú és folyton betegeskedő srácot könnyen ki lehetett közösíteni: lezsidózni, mert úgy néz ki, vagy lefeketézni, mert szereti a dzsesszt. Zimbardót a Stanford Egyetemen végzett börtönkísérlete tette világszerte ismertté, amelyből kiderült, hogy még a jó emberek is gonosszá válnak, ha azt érzik, egy a rájuk testált szerep ezt követeli tőlük (erről részletesen írt a Szabad Föld is ez év februárjában: https:// www.szabadfold.hu/aktualis/mindig_van_valasztasunk_zimbardo_stanford_kiserlet).

A professzor évtizedeken át kutatta, mi teszi az embereket gonosszá, ezelőtt pár évvel azonban megfordította a kérdést, és azt kezdte keresni, hogyan válnak emberek hétköznapi hősökké. Arra jutott: a hősiesség kulcsa az, hogyan ismerünk fel különböző szituációkat a mindennapokban, és hogyan bírálunk felül gondolkodásmintákat önmagunkban. Az általa fémjelzett mozgalom, a Heroic Imagination Project célja, hogy érzékenyítse és ösztönözze a hallgatókat más emberek, más kultúrák iránti empatikusabb, elfogadóbb magatartásra; hogy csökkentse a közöny és a megalapozott bizonyíték nélküli véleményformálások, vagyis az előítéletek mértékét.

„Mindig voltak és lesznek is olyan politikai erők, amelyek folyamatosan azon dolgoznak, hogy ellenszenvet keltsenek az emberekben más népekkel, például Európában a muszlimokkal vagy Amerikában a mexikóiakkal szemben – mondta Zimbardo, aki többször tartott már előadást Magyarországon. – Az ilyen ártalmas, manipuláló hatalmakkal és a közönnyel nem egyszerű felvenni a versenyt, de megfelelő eszközökkel ki tudjuk zökkenteni az embereket a hétköznapi forgatagból és formálhatunk beszűkült gondolkodásmódjukon. Ahhoz ugyanis, hogy hősökké váljunk, deviánsnak kell lennünk, szembe kell mennünk a normával. Nem nagy dolgokra gondolok, csak egy kis odafigyelésre és törődésre, amivel sokszor emberi sorsokat tehetünk jobbá.”

„Mindig voltak és lesznek is olyan politikai erők, amelyek folyamatosan azon dolgoznak, hogy ellenszenvet keltsenek az emberekben más népekkel, például Európában a muszlimokkal vagy Amerikában a mexikóiakkal szemben – mondta Zimbardo, aki többször tartott már előadást Magyarországon. – Az ilyen ártalmas, manipuláló hatalmakkal és a közönnyel nem egyszerű felvenni a versenyt, de megfelelő eszközökkel ki tudjuk zökkenteni az embereket a hétköznapi forgatagból és formálhatunk beszűkült gondolkodásmódjukon. Ahhoz ugyanis, hogy hősökké váljunk, deviánsnak kell lennünk, szembe kell mennünk a normával. Nem nagy dolgokra gondolok, csak egy kis odafigyelésre és törődésre, amivel sokszor emberi sorsokat tehetünk jobbá.”

– Néhányan 2013 decemberében azért fogtunk össze, hogy idehaza is tegyünk a közöny ellen – magyarázza Orosz Györgyi, a Hősök Tere igazgatója. – Mert olyan országban szeretnénk élni, ahol természetes, hogy kiállunk másokért, magunkért. Azt akarjuk elérni, hogy minél több ember vállaljon felelősséget másokért. Ehhez adjuk meg a kezdő lökést, tréningeket, akciókat, kampányokat és HeroiKon konferenciát szervezünk, civileknek, tanároknak, vállalatoknak egyaránt.

Hogy hol tartunk az úton? A felmérések szerint Magyarország Európa egyik legelőítéletesebb országa. Nagyon sokan és gyakran külső jegyek, különbözőnek tartott csoportokhoz való vélt vagy valós tartozás alapján bélyegeznek meg. A lengyelek szeretik a magyarokat; a férfiak jobb szakácsok; a japánok a munkahelyükön élnek. Vajon ezek a kijelentések igazak minden lengyelre, férfira vagy japánra? Gyakran sztereotípiákat használunk, hogy dönthessünk és így sokszor előre ítélkezünk másokról. A sztereotípiákhoz legtöbbször negatív töltetű érzelmek tapadnak, különösen, ha ezeket az ember még ideológiával is ellátja, és feljogosítva érzi magát, hogy megvesse vagy ténylegesen, viselkedésében is megkülönböztesse a másik csoport tagjait. Éppen ezért szeretnék megmutatni, milyen más kapaszkodóink vannak az életben az előítéletes érzések helyett, és hogyan lehet az egyéni erőfeszítést a közösség javára fordítani.

A helyzet, úgy tűnik, nem reménytelen. A Hősök Tere 1000 fős, nemre, korra és végzettségre reprezentatív kutatásából az derül ki, ellentmondás van abban, hogy hogyan gondolkozunk és cselekszünk, amikor másokról véleményt alkotunk. A jó hír az, hogy a válaszadók háromnegyede szerint az emberek képesek megváltozni és jó irányban fejlődni. 

Pláne, ha eljut a lelkünkig a Hősök Tere szlogenje: az vagy, amit teszel.