Nyerni is lehet

Az évente hat díjazott a világ hat régiójában tevékenykedik. Európából ezúttal a francia Claire Nouvian (kis képen) nyerte el a kitüntetést, aki a tenger lakóinak eszement halászata ellen emelt szót. Az egyik legnagyobb veszélyt rájuk az úgynevezett húzóhálós tengeri halászat jelenti, minek során végiggereblyézik az adott szakaszt, majd a felszínre húzzák a lakóit, hatalmas pusztítást végezve így közöttük. Claire Nouvian 2005-ben alapított szervezete élén szívós munkával több csatát nyert a halászatnak e módja ellen, s végül sikerült elérnie, hogy legalább az európai unióbeli flották 800 méternél mélyebben ne pusztíthassanak a hálóikkal.

Szinte reménytelennek tűnt, Makoma Lekalakalának és Liz McDaidnek mégis sikerült győzelemre vinnie a harcát egy atomerőművi fejlesztés ellen – a beruházó Oroszország lett volna –, amihez a Dél-afrikai Köztársaság igazságszolgáltatása kellett. A tét nem volt kicsi: az afrikai ország a törvényhozás felhatalmazása nélkül 76 milliárd dollár értékben vásárolt volna atomerőműveket Moszkvától. Ezt azonban két környezetvédő hölgy a bíróságon megtámadta – és ötévi pereskedést követően nyertek. S hogy mennyire igazuk volt, azt igazolja, hogy az ország elnöke, Jacob Zuma számtalan korrupciós ügye miatt az idén februárban kénytelen volt megválni a hivatalától.

Ugyancsak a fenntartható energia termeléséért küzd a vietnami Khanh Nguy Thi, aki a szén villamos energiává alakításának környezetromboló hatására mutatott rá. Nem azzal érvelt, hogy országa használjon kevesebb energiát – hiszen Vietnamban a környezetet mind jobban igénybe vevő gazdasági növekedés évente 12 százalékos –, hanem tudományos kutatásokra alapozva bizonyította, hogy érdemes minél nagyobb mértékben igénybe venni a megújuló energiát. Már az is óriási siker, hogy a vietnami kormány hajlandóságot mutatott a civil kezdeményezés megfontolására.

A bányászat ellen emelte fel a szavát a kolumbiai Francia Márquez, aki a szülőföldjéről vezetett menetet országa fővárosába, Bogotába annak érdekében, hogy a kormány katonai erővel vessen véget a Föld méhének illegális kitermelése ellen, ami ráadásul – a cián és higany folyókba kerülésével – azok élővilágát is pusztítja. A környék lakóinak elkeseredését jelzi, hogy a menetelő nyolcvan hölgy tíz nap alatt 560 kilométert gyalogolt célja elérése érdekében. Márquez akciójával az életét kockáztatta: a közép-amerikai Hondurasban 2016-ban meggyilkolták az előző évben szintén Goldman-díjjal kitüntetett Berta Cacerest, aki hasonlóképpen a bányanyitások ellen vezetett tiltakozásokat. A gyilkosság nem egyedülálló: Hondurasban 2010 és 2014 között 101 környezetvédőt öltek meg!

A mérgező anyagok nemcsak a folyókban fordulhatnak elő, hanem a csapvizekből is a szervezetünkbe kerülhetnek. A barnás lé több magyarországi település otthonainak kádjait, mosdókagylóit elszínezte már. Az Amerikai Egyesült Államok 100 ezer lakosú Flint városában (Michigan állam) a négygyermekes anyuka, LeeAnne Walters indított harcot az ólommal szennyezett vezetékes víz miatt. Nem volt könnyű dolga, mivel a városházi bürokraták a legkönynyebb utat választották: hazugsággal vádolva igyekeztek elnémítani. Magatartásuk mögött a meggondolatlan takarékoskodás is meghúzódhatott, ugyanis a helyi, ám az ipari létesítmények által erősen szennyezett víz használatára tértek vissza a Hurontó távolabbról érkező tiszta vize helyett. Walters nem adta fel, s végül a döntéshozóknak kellett meghátrálniuk: Flint lakói a vizet ismét a biztonságos lelőhelyről kapják.

Az ólom különösen gyermekkorban hat nagyon kedvezőtlenül az agy fejlődésére, ezért a polgárai egészségére valamennyire is ügyelő országokban a festékek ezt a nehézfémet nem tartalmazzák. Nem úgy a Fülöpszigeteken, ahol a gyártók és forgalmazók – a magasabb haszon reményében – csak legyintettek a civileknek a szabályozást illető kérésére. Ám ebbe nem nyugodott bele Manny Calonzo, aki eredményes harcot folytatott honfitársai egészségéért: az elmúlt évre sikerült elérnie, hogy a boltokban árusított festékek legalább 85 százalékának az ólomtartalma szabályozott legyen.