Lélek és test csatái

A mai egészségügyi ellátórendszerben sokszor elvész a beteg. Ezért értékelődött fel a holisztikus orvoslás, amely a maga teljességében, testi, lelki és szellemi valójában, emberi kapcsolatai függvényében szemléli a beteget.

– Hiába próbálunk gyógyítani, ha nem figyelünk oda az emberre. Nem elég a diagnózist felállítani és a tüneteket kezelni, ez önmagában számos krónikus betegségből nem jelent kiutat. Az okokat is meg kell keresni: miért jelentkezett például hirtelen az allergia vagy az autoimmun betegség, alakult ki a magas vérnyomás? – érvelt a holisztikus orvoslás mellett dr. Darnói Tibor. Korábban idegsebészként és háziorvosként is praktizált, ma főleg krónikus és daganatos betegek gyógyulását segíti. Úgy gondolja, csak az akkut ellátásban elég, hogy átadjuk magunkat az orvosnak; ha gyors beavatkozásra van szükség, nincs mese, a sürgősségire kell rohanni. Máskor azonban a betegség folyamatában aktív szerepe, felelőssége lehet a páciensnek. A genetikai hajlamot örököljük, de hogy abból lesz-e betegség, az életvitelünktől is függ. Sokszor a teljes életmódváltás, testmozgás, stresszkezelés és kitartó lelki munkálkodás is szükséges a gyógyuláshoz – hangzott el az egri előadáson, amit a REGEA Alapítvány rendezett.

„Ha a lelkedben béke van, a testedben sem dúl háború” – ez Darnói doktor mottója. A gondolataink és érzelmeink – például a szégyen, a harag vagy a szerelem – fizikai tüneteket is okoznak, a testünkben reakciókat hoznak létre. A meditáció, az önszuggesztió segíthet abban, hogy a betegek szorongásai, félelmei, a kiszolgáltatottságból fakadó kétségbeesett gondolatai lecsendesedjenek, az öngyógyító mechanizmusok beindulhassanak. A  gondolatnak ereje van – ezen alapul Emile Coué francia pszichológus, gyógyszerész száz éve kidolgozott, a tudatos önszuggesztión alapuló módszere is.

– Amit az ember gyakran lát, hall, mond, gondol és tesz, az nyomot hagy az idegrendszerében. Az önszuggesztió módszere azon alapul, hogy amit elég sokszor gondolunk és mondogatunk, azt megerősítjük, s egy idő után automatikussá válik. Ez a pozitív és negatív gondolatokra, hiedelmekre egyaránt igaz. Jobb, ha a vágyainkat, céljainkat, s nem a félelmeket, kételyeket véssük be – magyarázza Fodorné Vincze Anna egri pszichológus, akinek munkáját Aranyanyu-díjjal jutalmazták. Észre sem vesszük, de a neveltetésünk belénk plántált ilyen mondásokat: „lesz ennek még böjtje”, vagy „ami elromolhat, az el is romlik”. Ezek a negatív gondolatok tudattalanul is elszívják az erőnket. A magyarokra amúgy is jellemző a panaszkodás és az irigység, ez is tetézi a keserűséget. Az önszuggesztió – amit leginkább reggel, ébredés után, illetve este, ellazult állapotban szokás gyakorolni – pozitív tartalmakkal tölti meg a tudatalattinkat. Így a csüggedés helyébe remény költözhet, ami súlyos betegség esetén sokat jelenthet. A tudatalatti hatalmas erőforrás, s ha az erejét mozgósítjuk, azzal megnöveljük a gyógyulás esélyét. Mindez az orvosi terápia mellett és nem helyette ajánlott – mondja a pszichológus, aki csoportokat vezet, és segít mozgósítani a belső öngyógyító erőnket.

A támogató sorstárs közösségnek óriási ereje van, amit már átélt Psenyeczky-Nagy Klára, a REGEA Alapítvány projektmenedzsere is. Csaknem tíz éve váratlanul szembesült a daganatos kór diagnózisával, s mivel korábban tréningeket tartott, hitt a pozitív gondolkodásban, miközben ismerte a csapdáit is.

– Nem elég mutatni, hogy jól vagyok, mindig mosolygok. A gyógyulás egyik feltétele, hogy lelkileg is rendbe hozzam magamat: a haragosokkal ki kell békülni, a sérelmeket elengedni, új, értelmes célokra lelni. Többre van szükség annál, hogy szuggerálom magamnak: meg akarok gyógyulni. Tenni is kell érte – ahogyan Klára is megtanulta. Mindez egyedül nem megy, ezért hozták létre a sorstársaknak szánt alapítványt: számos rendezvényt szerveznek, sőt könyvet adtak ki a gyógyulástörténetekből. Már ahhoz is erő kell, hogy a beteg az elzárkózásból kitörve kinyújtsa a kezét a többiek felé…