Talpraesett kivándorlók

Sokak számára a külföldi munkavállalás a nagy lehetőséget jelenti, de hogy valóban megragadják-e az esélyt, netán beleragadnak a nehézségekbe, az rajtuk is múlik. A kivándorlás nagy változás, krízishelyzet, amit meg kell oldani. Hogy miképpen sikerül, az a körülmények mellett a személyiségtől is függ – tudtuk meg Goldschmidt Liza pszichológustól, aki „e-migrációterápiát” folytat, azaz a világhálón keresztül is fordulhat hozzá, aki segítségre szorul.

– Egyik kliensem, a jó képességű, tökéletességre törekvő fiatalember Angliában rangos képzést végzett, majd neves világcégnél helyezkedett el. Megfeszítetten dolgozott, hogy bizonyítson, ezért aggódtam, nehogy túl nagy árat fizessen a sikerért. Az angoloknál szokás, hogy a fárasztó munkanap végén beülnek egy pubba, és lazítanak. A kliensem is a kollégáival tartott, hogy barátokra leljen, ám észrevette: nem érti a vicceiket, a humorukat. Egy idő után aztán már nem járt el a többiekkel. A magány, az elszigeteltség is közrejátszott abban, hogy depresszióba esett, terápiára szorult – idéz fel egy esetet a pszichológus, coach. – A személyiségtől függ, ki mennyire alkalmazkodó, rugalmas. Fontos, hogy felkészüljön, ismerje meg annak az országnak a kultúráját, ahová készül. Az is megeshet, hogy nem várják tárt karokkal. Aki kivándorol, távol kerül az itthoni családtól, a barátoktól, s időt kell magának adnia, hogy kint is megteremtse a támogató közegét. Aki nyitott, befogadó, könnyen teremt kapcsolatokat, annak ez gyorsabban megy. Aki bizalmatlan, óvatos, annak nehezebben.

Ma már elengedhetetlen a nyelvtudás, s az sem mindegy, milyen szaktudással keres valaki állást külföldön. A kor is számít, egy talpraesett fiatal hamarabb feltalálja magát az új közegben. Egyedül nekivágni nehezebb, viszont kényszerűségből is nyitottabb másokra, aki nem családdal, párral indul útnak. Világot látni, más kultúrákat megtapasztalni remek dolog, gazdagítja a személyiséget. Önmagától azonban senki sem szabadulhat – aki itthon depis, kinn sem lesz rögvest happy…