Mindig hagyunk nyomot

Hogy miért ez a szigorúság, később persze megértem, hiszen a rövid nevű Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Szakértői Intézetében járunk, ahol még a levegőtől is féltik a bűnjeleket. Arra a kérdésre, hogy az itt dolgozóknak is át kell-e öltözniük, ha kimennek, majd visszajönnek a munkahelyükre, értetlenkedő arckifejezés a válasz.

– Nemhogy a ki-bejárkáláskor, de két bűnjel között is át kell öltözniük – mondja dr. Füredi Sándor osztályvezető –, nem engedhetjük meg, hogy a DNS-minták összekeveredjenek. Ezért vettünk fotós kollégájától is mintát, mert ha valahogy mégiscsak bejutna a laborba az ő DNS-e, akkor tudni fogjuk, hogy az az övé, és nem keresgélünk tovább a gyanúsítottak között.

Jó nagy épület ez az intézet a fővárosi Mosonyi utcában, de kell is a hely, hogy az összes szakértő, no meg az eszközeik, az archivált anyagaik elférjenek itt. Több szakértői intézet összevonásával jött létre 2017-ben az intézmény, amely arra hivatott, hogy bűnös, bűncselekmény ne maradjon ismeretlenül. A-tól Z-ig van itt mindennek szakértője, legyen az adóügy vagy arcképfelismerés, ujjnyom, fegyver, véralkohol, kábítószer, műszaki és orvosi kérdés, akár poligráfos, akár toxikológiai vizsgálat. Bemutatásuk, gyanítom, megtöltené az egész Szabad Földet, ezért csak az egyik legkevésbé ismert, de az egyik leggyorsabban fejlődő, a genetikai nyomokkal foglalkozó osztályt választottuk.

Az újabb nyomozati technikákat sokat láthatjuk a filmeken, amikor például az utcai kamerák képeit nézik vissza, vagy a telefonhálózat adatait felhasználva tudják meg, mikor merre járt a tettes, de a DNS-felderítés még ma is sok titkot rejt. Az itt dolgozók világa a parányoké: a sejtek, a molekulák, a fehérjék, a kromoszómák világa ez. S ami azt illeti, látványosan sokat változott ez a tudomány, s legalább annyit művelői is az elmúlt tíz-tizenöt évben. A korábban mindenütt tébláboló, mindent összetaposó és összefogdosó rendőrök helyébe fehér köpenyes, lábukra eldobható védőfóliát húzó, az arcuk elé maszkot kötő nyomrögzítők léptek, nekik köszönhetően bűnügyi nyom most már nem marad felderítetlen. Sőt, akár tíz-húsz évvel ezelőtti bűnesetek is megoldódnak, éppen az új technika, a DNS-nyomok vizsgálatának köszönhetőn.

Se szeri, se száma az ilyen újra előkerült történetnek. Például 21 évig nem volt gyanúsítottja annak az 1997-es békéscsabai gyilkosságnak, amelyben valaki lelőtt egy raktárvezetőt. A tettes egy fekete kötött maszkot hagyott hátra, ám arról 2016-ig nem tudtak megfelelő DNS-mintát rögzíteni. Most azonban ismét elővették a megőrzött maszkot, s a rajta talált DNS-nyom elég volt, hogy gyilkossággal vádolják a 21 éve rejtőzködő Zs. Róbertet.

Azt is kevesen tudják, miként bukott le a bicikliző Tompa Esztert elgázoló, majd a nőt a gázolás helyszínéről a kocsija csomagtartójában elszállító S. Attila. A 22 éves győri pincérlányt 2003 szeptemberében találták holtan a Mosoni-Duna partján, és 13 éven át nem sikerült kideríteni, hogy ki és miért ölte meg. Amikor aztán a gönyűi S. Attilát egy kutyalopás miatt letartóztatták, az újsághírek szerint bevallotta, hogy ő gázolta el, majd fojtotta meg ijedtében egy zsineggel a még életben lévő Esztert. Nos, nem egészen ez történt. Bár az igaz, hogy bevallotta a gyilkosságot, de csak azért, mert a kutyalopáskor levett DNS-mintája egyezett a gyilkosság helyszínén rögzített DNS-maradványokkal.

– A fajsúlyosabb bűncselekmények elkövetőiről ma már kötelezően vesznek DNS-mintát. A kutyalopás éppen határeset volt, de szerencsére a tolvajról levették a DNS-nyomokat, így bukott le S. Attila 13 év után.

– Azt lehet tudni, hogy hány mintát őriznek hány embertől? 

– Egészen pontos számot én sem tudok mondani, hiszen évente 30-35 ezer minta érkezik a laboratóriumba, ezek egy részéről később kiderül, hogy nincs rájuk szükség, ezért töröljük. (Ahogy a kollégája DNSével is majd ez történik.) Részt veszünk egy EU-s programban, ugyanis a bűnözők utazgatnak, valahol elkövetnek egy bűncselekményt, másutt pedig otthagyják biológiai nyomukat, ezért 19 ország küldözgeti egymásnak a keresett személyek DNS-nyomait. Jelenleg nagyjából kétszázezer magyar személynek ismerjük a DNS-ét.

– Ha mindenkinek meglenne a DNS-e, tettes nem maradna büntetlenül? 

– Így van, de ez persze sem jogi, sem gyakorlati okok miatt nem kivitelezhető. A nemzetközi szakirodalom szerint, ha egy ország lakói egy százalékának ismert a DNS-e, akkor az már jelentősen javítja a tettes(ek) felderítését. Anglia például már 10 százaléknál tart, mi a kétszázezer mintával értük el a 2 százalékot.

– Jól értem, hogy ez azt jelenti, azonos kör követi el a bűncselekményt? 

– Részben igen, 70-80 százalékosra tehető a visszaesés. 

– Mióta ismert a DNS-azonosítás?

– A 2000-es évek elejétől használjuk mi is ezt a rendszert. Addig vércsoportalapú volt az azonosítás, de ehhez nagyobb mennyiségű vér kellett, ami azonban elbomolhatott, tönkrement. A vércsoport-azonosítás már az 1900-as évek elején is ismert volt, híres történet a ’30-as évekből a Chaplin ellen indított apasági kereset. (Mint kiderült, nem ő volt az apa.) Hogy a hátramaradt vérnyom árulkodó lehet, ezt persze a bűnözők is tudták, ezért mindenfajta folyadékokat, hipót, tisztítószert öntözgettek a vérre, miközben többségük meg otthagyta ujjnyomát az üvegen… Az angolok 1985-ben jutottak el a DNS-azonosításig, nálunk 1992-ben történt az első ilyen vizsgálat. A következő évben Nobel-díjat kaptak azok a tudósok, akik laboratóriumi körülmények között tudtak DNS-t sokszorozni, vagyis nem kellett se sok, se jó minőségű nyom, gyakorlatilag elég 10 sejtnyi anyag az azonosításhoz. 2000 elejétől már egyetlen mintának 24 tulajdonságát vagyunk képesek meghatározni. Most már olyan mélységig ismerjük a DNS-láncok szerkezetét, a kromoszómák típusait, hogy a tévedés gyakorlatilag kizárható. A véletlen egyezés (vagyis a tévedés) esélye egy kimondhatatlanul kicsi szám, úgy írhatjuk le, hogy 1:10.000.000.000.000.000.000-hoz.

– Hogyan derítik fel a régi bűneseteket? 

– Öt lehetőségünk van. Az első a helyszín újravizsgálata, természetesen akkor, ha ez egy lezárt terület, hiszen ott évek múlva is találhatunk nyomokat. Most éppen van egy ilyen ügyünk: vérnyomot találtak egy padlóhézagban, így sikerült beazonosítanunk egy eltűnt személyt mint áldozatot. Itt említeném meg az úgynevezett érintéses, vagyis szabad szemmel nem látható nyomokat is, ma már ezeket is képesek vagyunk azonosítani. Persze sok múlik a nyomozók, a nyomrögzítők ügyességén, tapasztalatán: ugyan nem látja, de úgy gondolja, valamihez hozzáérhetett a tettes, és ezért mintát vesz a láthatatlan nyomról.

– A második lehetőség? 

– Hiába telt el akár 10-20 év is, a szakszerűen tárolt bűnjel újravizsgálata hozhat új eredményt. Ugyanide tartozik a harmadik lehetőség, a bűnjelminták újravizsgálata. Ez azt jelenti, hogy ugyan a bűnjel már nincs meg, de valamikor levettek róla mintát, amit megőriztünk, s most újra megvizsgáljuk. A negyedik és az ötödik módszer egy kicsit bonyolultabb, mivel itt már csak bűnjelszármazékokról, DNS-preparátumokról, illetve a DNS-profilokról van szó. A preparátum folyadék, amit mélyhűtve tárolunk az idők végezetéig, a profil pedig a vizsgálat végső eredménye, egy alfanumerikus adat, amelyből az is kiolvasható, hogy a kérdéses nyom nőtől vagy férfitól származik-e. A DNS-tulajdonság néhány betű és két szám együttese, és ebből van legalább 16 sorozat egy DNS-profilban. Ezt értik és ismerik a világon mindenütt, ez jelenti a DNS-ek nemzetközi adatcseréjét.

– Most ismét hangos a sajtó a Fenyő-gyilkosságtól, éppen megtalálni vélik a felbujtót. A tettes már korábban meglett, információim szerint ugyancsak önöknek köszönhetően. 

– Ez az általános vélekedés rólunk, hogy mi találjuk meg a tettest. Ami persze részben igaz, de arról a közvélemény általában már nem értesül, hogy eddig ezreket mentettünk fel igazolva, mivel a mintáik nem egyeznek a tettesével. A Fenyő-gyilkosság helyszínén több ember biológiai nyomát is megtaláltuk. Ezeket rögzítettük, s elkezdtük keresni a hozzájuk tartozó személyeket a hazai és a külföldi nyilvántartásban. Évekkel később, éppen a nemzetközi információcserének köszönhetően került elő a gyilkosságot elkövető Jozef Roháč. 

– Hogy lehet annyira amatőr egy profi bérgyilkos, hogy nyomot hagy? Miért dobálta el a sapkáját, a sporttáskáját, nem tudta, hogy azok tele vannak a DNS-mintáival? 

– Ezt talán tőle kellene megkérdeznie… Talán azt hitte, hogy ha rögzítik is a nyomait, majd nem tudjuk a személyéhez kapcsolni. 

– Végezetül tudunk valami hasznos tanácsot adni a jövendő tetteseknek, hogyan úszhatják meg a lebukást? 

– Hát, ha légmentesen záródó búvárruhában mennek, hátukon légzőkészülékkel, talán van némi esélyük. De a többieknek rossz hírem van: esélytelen, hogy nem hagynak valahol valami nyomot maguk után. És akkor mi jövünk.