Örökifjú, de tényleg

Sokak által elcsépelt jelző az „örökifjú”, de mint minden közhely, előszörre ez is találat lehetett. Eljátszom a gondolattal, hogy aki először találta ki ezt a szót, az Vásáry Tamásra gondolhatott. Még akkor is, ha ő akkor még meg sem született, de soha senkire nem illett annyira ez a jelző…

Most az m5 kulturális csatorna készített egyórás riportot a magas születésnap alkalmából. A helyükben még többet beszéltettem volna, de így is rendben volt. Felvonultatták a fél hazai zenevilágot Marton Évától a Virtuózok ifjú szólistáiig, a Rádiózenekart és Érdi Tamást. Mindenki arról beszélt, mennyire kedves és szerethető a világhírű zongoraművész, karmester. És tényleg az! Kicsi, vékony, gyermekien kék a szeme, friss a beszéde, remek a humora, hatalmas a tudása. Egy korábbi bejátszásban csodálatosan zongorázta Chopint, akiről mindjárt eszébe is jut egy anekdota: a mestert vacsorára hívta egy gazdag bankár, akinek a felesége, igen neveletlenül, végül arra kérte, játsszon valamit. Ő leült a zongorához és eljátszotta a nem egészen kétperces A moll prelüdöt. A bankárné hüledezett: – Csak ennyi? – Chopin vállat vont: – Ennyit ettem.

Vásáry ontja magából az anekdotákat. De egyik sem öncélú, mindegyik valami nagyobb igazságra mutat rá. Például Kodályról, a szigorú, rigorózus mesterről, az általa rajongásig tisztelt tanáráról meséli: egyszer felszólította őket, hogy egy Schubert-dal meg egy akkoriban divatos táncdalt összehasonlítva, mondják meg, miért jó az egyik és miért nem az a másik. Mondtak mindenfélét, de egyikük sem tudta megragadni a lényeget. Kodály bólogatott és azt mondta: – Látják, az ízlésnek kell kifejlődnie, azon kell dolgozniuk.

Vásáry Tamás Debrecen szülöttje, ráadásul a város egy másik nagy fiának az unokája. Baltazár Dezső püspöknek, a híres hitszónoknak egyik amerikai híve küldött egy zongorát. Azon kezdett az ötéves unoka pötyögtetni, majd mindenki megdöbbenésére, a rádióból hallott bonyolult dallamokat hallás után lejátszani, anélkül, hogy a kottát ismerte volna. A család rájött, hogy a kisfiút érdemes zongorázni taníttatni, hamarosan híre ment a debreceni csodagyereknek. Tanárai, mentorai között olyan nevek vannak, mint Dohnányi Ernő, Fischer Annie és mindenekelőtt Kodály. Aki szinte teljesíthetetlenül magas mércét állított neki, pattogott vele, de megmentette a kitelepítéstől, amikor a kisgazda politikus édesapa Rákosi börtönébe került, pénzzel segítette éhező tanítványát és vett neki VT: – Én is elkallódhattam volna. Az elmúlt években egy tucat világversenyen zsűriztem. A versenyzőket hallgatva megint bebizonyosodott, hogy a legtöbb baj mindig abból származik, ahogyan tanítják őket. Ha megvan a tehetség és mégsem jön ki, azt a tanár számlájára lehet írni. A legtöbb tanár azt hiszi, hogy ami neki jó, az a növendéknek is jó, pedig nem így van. Az a tanár, aki pontosan meg tudja mondani, hogyan kell játszani egy darabot, nem jó tanár. Mindenkinek más a testalkata, a karaktere, a lelke. A tanárnak az a feladata, hogy kihozza a növendékből – őt magát.jó része hamar elvész. Önt mi mentette meg ettől?

VT: – Én is elkallódhattam volna. Az elmúlt években egy tucat világversenyen zsűriztem. A versenyzőket hallgatva megint bebizonyosodott, hogy a legtöbb baj mindig abból származik, ahogyan tanítják őket. Ha megvan a tehetség és mégsem jön ki, azt a tanár számlájára lehet írni. A legtöbb tanár azt hiszi, hogy ami neki jó, az a növendéknek is jó, pedig nem így van. Az a tanár, aki pontosan meg tudja mondani, hogyan kell játszani egy darabot, nem jó tanár. Mindenkinek más a testalkata, a karaktere, a lelke. A tanárnak az a feladata, hogy kihozza a növendékből – őt magát.