Sportnapló

Úszóink négy aranyérmet szereztek: Milák Kristóf és Kapás Boglárka 200 méter pillangón, Hosszú Katinka a 200 és Verrasztó Dávid a 400 méteres vegyes úszásban. Az aranyakhoz 3 ezüstöt és 2 bronzot is gyűjtöttünk, az éremtáblázaton a 4. helyen végeztünk. Sós Csaba szövetségi kapitány szerint többen is elmaradtak a csúcsformájuktól, Késely Ajna és Burján Kata szereplésével viszont elégedett a szakember. Persze bőven akadtak a sportág hívei számára felemelő pillanatok. Ilyen Verrasztó Dávid győzelme, aki sok éven át harcolt azért, hogy kedvenc számában ő képviselhesse hazánk színeit. Akik szeretjük Hosszú Katinkát (vagyunk jó néhányan), örülhettünk, hogy a „robotot” emberként kaptuk vissza, még ha nem is szállította kosárszámra az érmeket, ahogyan korábban tette. A válságból kilábalva az igazi célja a 2020-as tokiói olimpia.

Aztán versenyzőink kiszabadultak a medencék zárt világából, s a Loch Lomond tó vizében történtektől egyik ámulatból a másikba estünk. A nyílt vízi úszás számaiban a 21 éves, veszprémi Rasovszky Kristóf csodát művelt: három számban indult és háromszor is felállhatott a dobogóra! Huszonöt kilométeren (még leírni is fárasztó…) és öt kilométeren arany-, tíz kilométeren ezüstérmet szerzett. Kristóf ez utóbbi számban csak rosszabb benyúlással(!) csúszott le a dobogó legmagasabb fokáról, de szurkolói számára ez a balszerencsés mozdulat is aranyat ért. Olasz Anna derekasan végigtempózta a huszonöt kilométert, végül a tisztes hatodik helyen ért célba. Igaz, volt ő már ezüstérmes vb-n és Eb-n egyaránt, ennek ellenére nagyobb kalaplengetést érdemelt volna mostani pontszerző helyezése, ha Rasovszky Kristóf „nem lopja el a show-t”. A fiatalember kapcsán a városához közeli Balaton jut az eszembe: a tó alighanem az edzései terepéül szolgál, hiszen az éremtáblázaton előttünk első hollandok és harmadik olaszok otthonai sok helyen a tengerre néznek. Nekünk pedig egy régi sláger szerint „a Balaton a Riviéra…”.