Számoljunk a koronával!

Újra középpontban a magyar Szent Korona. Hazahozatalának negyvenedik évfordulója (2018. január 6.) ráirányította a figyelmet, tanulmányok, könyvek láttak napvilágot. Kérdés: lehet-e még újat mondani az ereklyével kapcsolatosan, vagy csak az eddig ismert teóriákat ragozzuk tovább? A  marosvásárhelyi születésű Barabássy Miklós azok közé tartozik, aki új megközelítésből vizsgálódik. Mérnöki szempontok szerint elemzi a korona szerkezetét, az egyes koronarészek technikai jellemzőit, s igyekszik matematikai-természettudományi alapokra helyezni a korona korai történetének értelmezését.

– Temesváron kaptam gépészmérnöki diplomát, 1985-ig a marosvásárhelyi főiskolán és a Bolyai líceumban tanítottam docensként anyagismeretet és gyártástechnológiát, közben dolgoztam egy kutató laboratóriumban is. Harmincöt évesen családommal disszidáltunk Németországba, ahol nemsokára megkaptuk a német állampolgárságot. Második mérnöki diplomámat már kint szereztem meg. Kölnben a Fordnak terveztem sebességváltókat és motorokat, csúcsidőben háromszáz kutatófejlesztő dolgozott a kezem alatt. Több világszabadalmam van. Öt évvel ezelőtt költöztünk Magyarországra, azóta foglalkozom a Szent Koronával. Minden fellelhető könyvet és tanulmányt elolvastam vele kapcsolatban – meséli magáról máriaremetei otthonában Barabássy Miklós.

A nyugdíjas mérnök, egyetemi tanár sok tekintetben szembemegy a koronáról eddig ismert kitételekkel és következtetésekkel. Bizonyos kérdésekben (például lehetett-e Szent István fején vagy sem) nem foglal állást, noha természetesen neki is megvannak a válaszai. Vizsgálódásait sokkal inkább a saját szakterületén végzi, a mérnöki pontosságú mérések és a matematikai számítások által kapott eredmények véleménye szerint megfellebbezhetetlenek, mindazonáltal függetlenek a történelmi leírásoktól. Nem zárkózik el a vitától, sőt kifejezetten igényli. Az interneten kap is hideget-meleget, de egyértelmű cáfolatot még senki nem tudott megfogalmazni az állításai ellen.

– Először a keresztpánton lévő lyuk keletkezésének körülményei izgattak – kezdi szakmai mondandóját a koronakutató. – Egyes feltételezések szerint a keresztet utólag helyezték rá, ám a kinagyított fotókon rögtön szembetűnik, hogy semmi nem utal durva beavatkozásra. Bárhogy is történt, az biztos, hogy gondosan, előre tervezetten készülhetett. Ezt támasztja alá a lyuk körüli állapot: ahol a kereszt talpa nem ér a zománchoz, ott a zománc kevésbé sérült. Maga a kivitelezés is olyan, hogy alkalmazni lehessen a zománctechnikát, azaz a lyuknak „gallérja” vagy „nyaka” van, ami a zománctechnikában elengedhetetlen, mert megakadályozza a zománc túlfolyását. A fényképen nem látható sehol fúrással megszakított rekeszszalag, sőt látható, érintőlegesen kapcsolódik a lyuk „gallérjához”. A keresztpánt Pantokrátorának (Mindenható) alakja is több mindenről árulkodik, meglepően sok méretbeli hasonlóságot mutat a korona abroncsán látható Krisztus-képpel. Ezeket egymásra helyezve egyértelművé válnak mind a méretbeli azonosságok, mind a különbségek is. A  keresztpánti Pantokrátornál csupán néhány olyan eltérés van, mint például a könyv vagy a bal térd helyzete, melyek a lyuk kialakítása miatt kissé fentebb, illetve lentebb helyezkednek el. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a Pantokrátorlemez a lyukkal együtt készült el, és csak utána történt a zománcozás.

Amúgy Barabássy Miklós számára nem a fenti volt a legfontosabb kérdéskör a koronázóékszer vizsgálatában, de kutatásai ezzel kezdődtek és törvényszerűen vitték tovább a megkezdett úton. Egy mérnök számára az a legizgatóbb kérdés, hogy a korona egyes elemei – a zománc, a filigránozás, a foglalatok, egyáltalán a szerkezet – hol, hogyan és milyen technikával készültek, és főleg az, hogy egységes-e a korona vagy sem. A „hivatalos” magyar álláspont szerint a Szent Korona két részét – corona graeca (görög) és a corona latina (latin) – két különböző helyen és időben készítették. Ez az egységes kivitelezés tagadását jelenti. Barabássy véleménye szerint azonban két annyira különböző alakú és díszítésű tárgyat nem lehet úgy megalkotni, hogy azokat valahol egy harmadik helyen szegecseléssel össze lehessen szerelni.

– Huszonnyolc évig éltem Kölnben. Egy ottani közmondás szerint a siető egyént azzal nyugtatják meg, hogy „a kölni dóm is 800 évig készült”. Ha valaki látta a kölni dómot, akár csak képen is, akkor megítélheti, hogy mennyire egységes épület. Annak bizonyítéka, hogy akkor is lehet egységes valami, ha egy meglévő részhez tervezik és készítik a többi részt.

Tudvalévő, hogy a korona abroncsa enyhén ellipszis alakú. Ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni a hajdani tervezéskor, a díszítőelemek helyeinek kiosztásakor, amint a felszereléskor a keresztpánt szárainak helyzetével is számolni kellett. Barabássy matematikai, geometriai, műszaki-technikai módszerekkel vizsgálódott, komoly számításokat végzett. Választ keresett arra is, miért alakulhatott ki aszimmetria: gyártási pontatlanság vagy szándékos, szükségszerű anomália-e? Nagyon érdekfeszítő nyomozás, de bonyolultsága miatt a részletektől itt eltekintenék. A 16-os osztatú szimmetrikus abroncs és párta kiterített fotóját alaposan szemügyre véve olvasóinknak is feltűnhet a zománcképek és a kővel díszített mezők „elcsúszása” a párta elemeihez viszonyítottan. Az ékítmények az abroncsot díszítik ugyan, de a keresztpánthoz igazodnak, amint a hátsó csüngőt tartó gyűrű is. Az abroncsvégek úgy vannak méretre vágva (4,7 mm-rel megrövidítve), hogy pontosan a hátsó keresztpánt középvonalán találkozzanak. Ez a mérnöknek azt jelenti, hogy a szimmetriaeltolódás szándékos művelet eredménye.

– Műszaki vizsgálódásaim során beigazolódott, hogy a keresztpánt készült el előbb, ehhez készítették és illesztették az abroncsot. Objektív mérnöktudományi módon levezettem, hogy a keresztpánt nem pontos (nem is lehet az), hanem aszimmetrikus. Ezért az abroncsot úgy kellett hozzá elkészíteni, hogy illeszkedjék, ezzel lett a Szent Korona egységes alkotás. Az abroncson lévő zománcképfoglalatok osztása pontos és szimmetrikus. Viszont a hozzátartozó csüngők, a párta és a gyöngysort tartó első gyűrű (szakszóval erli) nem az abroncshoz igazodik, hanem a keresztpánthoz, ami ugye nem pontos. Mindannyiunkat érdeklő kérdés, hogy hol szerelték össze az ötvösremeket. Nos, ahol az abroncs rákerült a keresztpántra, ott lett kész a korona. Óriási szenzációnak számítana, ha sikerülne beazonosítani ennek helyét és idejét. Ehhez nagy segítség lenne, ha roncsolásmentes vizsgálattal megállapítanák a két alkotóelem anyagának összetételét.

Barabássy Miklós öt éven át szinte éjjel-nappal foglalkozott a magyar korona szerkezeti egységének kérdéseivel. Sajnos az ereklyét nem állt módjában a kezében tartani, de minden aranyműves, ötvös, mérnök, külföldi és belföldi művészettörténész, történész megállapításait ismeri. Betekinthetett Szvetnik Joachim ötvös-restaurátor hagyatékába is, aki 1977-ben közreműködött a koronázási jelvények azonosításában és Amerikából való hazaszállításában, jegyzeteiben hasznos információkat talált a koronáról. Azóta felvette a kapcsolatot angol és német szakértőkkel is. Elkészült kutatásai összegzése, könyve kézirata kiadóra vár.