Trágár főnök

Azt is mondta, hogy mindenki viselkedjen, és kéthetente kontrollbeszélgetéseket fog tartani az érintett felekkel, van-e fejlődés. Mivel lényegében semmi nem változott, a munkavállaló a második ilyen beszélgetésen megkérdezte: ha a főnök főnökének munkájával nem elégedett, akkor kihez forduljon, mire a válasz az volt, hogy a főnök főnökének főnökéhez, amikor majd visszajön a szabadságról. A munkavállaló azonban a következő ribilliónál megint írt egy üzenetet, amit még a cég nemzetközi vezetőinek is megküldött. Erre írásbeli figyelmeztetésben részesítették, hogy konfliktust generál, és rontja a termelékenységet.

Mutatja, hogy mennyire önérzetes munkavállalóról van szó: az írásbeli figyelmeztetést – aminél már csak súlyosabb szankciók léteznek – megtámadta a bíróságon. Azzal érvelt, hogy a cégnél elvileg érvényesül az úgynevezett nyitott ajtók elve, ami nagyjából azt jelenti, hogy ha valaki problémát tapasztal, azt nyugodtan jelentheti, nem kell retorzióktól tartania.

A munkáltató azzal érvelt a bíróságon, hogy nem szolgálja a probléma megoldását, ha a munkavállaló indokolatlanul, széles körben tesz negatív megjegyzést a közvetlen felettesére. Ráadásul az alkalmazott megszegte a felettese utasítását, amikor nem az általa megjelölt személyhez fordult, hanem bevonta a konfliktusba a vállalat nemzetközi vezetését is, holott az semmit nem tud kezdeni az alkalmazottak apró-cseprő vitáival.

A bíróság végül a munkavállalónak adott igazat. Leszögezte, hogy az ügyet, mivel az emberi méltóságot érinti, nem lehet jelentéktelennek minősíteni. Megvizsgálta az úgynevezett üzleti viselkedési szabályzatot, és úgy ítélte meg, hogy az a munkavállalókat arra biztatta, hogy ha úgy érzik, a problémájukat helyi szinten nem oldják meg, akkor ezt magasabb szinten is jelezzék. A szabályzat a munkavállaló megítélésére bízza a problémamegoldás értékelését. Amiatt, hogy a munkavállaló szubjektív értékelése nem egyezik a munkáltatóéval, őt semmilyen, a legenyhébb szankcióban sem szabad részesíteni.