Távozás a hátsó ajtón

Ugyanis többcsillagos szállodákban mozgott otthonosan ahhoz, hogy megtévessze az amúgy jó emberismerő recepciósokat. De nem csak idehaza, hanem Európa-szerte, hiszen ismerte a hotelokat – no és a börtönöket – szinte mindenütt, ahol virágzik a turizmus.

Az egyik Adria-parti szállodába például álnéven jelentkezett be. Miután elfoglalta a szobáját, a folyosón sétálgatva a szomszéd lakosztályokat vette szemügyre. Az eszköztára nem volt túl bonyolult: egy kerékpárküllő segítségével nyitotta ki az ajtót, aztán hívta a biztonságiakat, és a kiérkező segítőnek elmondta, miként is járt: három ízben ütött be téves számot a széfbe, mire a biztonsági rendszer lezárt. A segítőkész alkalmazott a mesterkód alkalmazásával kinyitotta a páncélszekrénykét. Igen ám, de emberünk közben a mobiltelefonját felvételre állította, aztán kisétált a szobából, nehogy gyanút keltsen. Kinyílt a széf, majd amikor a biztonsági ember távozott, Sz. Attila a telefonjáról leolvasta a kódot, ami a szálloda valamennyi biztonsági zárját nyitotta. Innen már megint csak a kerékpárküllő kellett, sorra fosztogathatta a szobákat. Porečben, Opatijában nem szakszervezeti beutaltak üdülnek, így a szekrények felnyitása után rendre gazdag zsákmánnyal távozott. Később leegyszerűsítette a dolgot, a kerékpárküllőt kiiktatta az eszköztárából: Abbáziában a takarítónőtől ellopta a belépőkártyát, s azzal sétált szobáról szobára. A „varázskód” pedig sorra kinyitotta a széfeket. Azért az ilyen dörzsölt bűnöző is képes megbotlani egy szalmaszálban. Az egyik szállodából a hátsó kijáraton távozott, ami az egyenes úton járókra nem jellemező. Lopakodása szemet szúrt az egyik biztonsági őrnek, aki felírta a kocsija rendszámát, s azt közölte is a rendőrséggel. A horvát zsaruk az egyik autóúton meg akarták állítani a keresett járművet, ám a vezető kiugrott belőle, és uccu neki, az út menti bozótosba menekült. A tolvajt akkor nem találták meg. Csakhogy a zsákmányt és az iratait a kocsiban hagyta, így a horvát hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene.

Magyarországon folyt tovább a keresés. Bekapcsolódott az Interpol is, így kiderült, hogy Sz. Attila jó búvóhelyet talált: Spanyolországban, egy malagai börtönben tölti a napjait, jogerős ítélete alapján. Megnyílt a jogi lehetősége, hogy Magyarországra hozzák, így nálunk folytatták a kihallgatását, ám a kalandos múltú „turista” hallgatott, mint a sült hal. A bizonyítékok láttán végül is megeredt a nyelve. Mesélnivalója akad bőven, így aztán elmondhatja, miért tartóztatták le Spanyolországban, Horvátországban, Ausztriában, Olaszországban és Németországban…