Lelakatolt szegénység

Lakhatási szegénynek az tekinthető, aki az átlagosnál drágább, rosszabb minőségű, alacsonyabb energiahatékonyságú lakásban él, lakhelyén alapvető szolgáltatások hiányoznak, a lakhatással kapcsolatos esetleges jogi védelmet sem tudja megfizetni. A lakásszegénységből nagyon nehéz kitörni, szülessen vagy kerüljön bele bárki is. A lakhatási szegénységben élők problémáinak megoldására egyelőre nem látszik az állam szándéka, a lakásügyek ráadásul jelenleg több minisztériumhoz tartoznak. A központi költségvetésből ugyan tekintélyes összeget, 2018-ban például 242 milliárd forintot tesz ki a lakhatás támogatása, ám ennek mintegy 90 százaléka nem szociálisan célzott. Az állam így a középosztály, illetve a jómódban élők lakhatási lehetőségének megteremtését támogatja; számukra kilencszer akkora összeg áll rendelkezésre, mint a szociális problémákkal küzdőknek. Az alacsony jövedelmű háztartások még a korábbinál is könnyebben veszíthetik el lakásukat vagy lakhatási lehetőségüket egy esetlegesen felhalmozódott adósság, válás, átmeneti betegség, állásvesztés esetén. Különösen így van ez Budapesten és a nagyobb városokban, ahol szinte lehetetlen, hogy visszaszerezze egykori otthonát, aki szociális okok miatt veszítette el azt. A roma családok az átlagosnál is rosszabb helyzetben vannak: 2011-ben az általuk lakott háztartások egyötödében nem volt vezetékes víz, egyharmadukban pedig benti illemhely.

BEÁZIK, ZSÚFOLT, HUZATOS

Az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy a hazai lakásállomány minősége rendkívül alacsony. Ma Magyarországon másfél millióan élnek kifejezetten rossz minőségű lakásban – a falak vizesednek, a tető beázik, a nyílászárók huzatosak. De gondot jelent a zsúfoltság is: 2017-ben több mint másfél millióan éltek szűk helyen, kis térben – sokszor rossz minőségű lakásban. Ez a teljes népesség 16 százalékát érinti (a gyerekek negyedét). Ez az arány az Európai Unióban nem egészen öt százalék.

Magyarországon tehát háromszor annyi a lakásminőségi probléma, mint az unió átlagában. A 28 európai uniós tagállam közül csak Romániában rosszabb minőségűek a lakások. Mindez pedig hatással van az egészségre, és arra is, hogy a felnőtt miként teljesít a munkahelyén, a gyerek hogyan tanul az iskolában. Mindezek következménye az, hogy az érintettek még rosszabb helyzetbe kerülnek, gyengül kitörési lehetőségük. Megoldására jelenleg nincs állami program.

A komfortos és összkomfortos lakások aránya a rendszerváltás óta nagymértékben növekedett, 70 százalékról 95 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkent a szükséglakások száma: 1990-ben még 127 ezer volt, 2016- ra 1730-ra csökkent. Ugyanakkor nagyok a régiók közötti különbségek: nyolcszor annyi a komfort nélküli lakás Északkelet-Magyarországon, mint Közép-Magyarországon. Az energiahatékonyság területén pedig még nagyobb a probléma: a 4,4 millió lakás 80 százaléka hagy kívánnivalót maga után ezen a téren. A rossz minőségű, huzatos, vizes, rosszul szigetelt házak, lakások fenntartási költsége pedig értelemszerűen nagyobb, mint a rendben lévőké, így lakóiknak többet kell fizetniük közműszámlára. Ha pedig az alacsony jövedelműek szeretnék rendbe hozatni a házat, csapdahelyzetbe kerülnek, mert aránytalanul sokat költenek rezsire. Az ördögi körből a családok egyre nehezebben tudnak kikászálódni segítség nélkül.

Magyarországon az energia egyharmadát a háztartások fogyasztják. Ennek 75 százaléka fűtésre megy el. Ráadásul ismét egyre többen, a háztartások 42 százaléka fűt fával, ami az elszegényedés biztos jele. Miközben a tűzifa ára meredeken emelkedik. A következmény pedig sokszor az egyre nagyobb mértékű eladósodottság. Kilencven napon túli késedelmes fizetéssel 400 ezer háztartás küszködik, a háztartások 13 százaléka 60 napon túli közműtartozást görget maga előtt, miközben valamilyen ok miatt 750 ezer végrehajtás van folyamatban. Naponta körülbelül tucatnyi lakásból lakoltatják ki a lakókat. Mindez jórészt a devizahitel-válság rovására írható, ami továbbra sem oldódott meg.

KEVÉS BÉRLAKÁS

Magyarországon a lakások 90 százaléka magántulajdonban van. Egyrészt azért, mert a rendszerváltást követően nagyon olcsón lehetett megvenni a bérlakást, másrészt az olcsónak induló lakáshitelek miatt. Ehhez képest rendkívül kevés a bérlakás – a lakosság mindössze 7 százaléka lakik magánszemélytől bérelt lakásban. Az ok: egyszerűen nincs több kiadó bérlakás. Ez azért okoz problémát, mert aki nem tud lakást vásárolni, az nem tud bérlakáshoz sem jutni. Másrészt, hiába van valakinek magántulajdonban lévő háza, ha nincs a közelében munkahely. Költözne olyan helyre, ahol van munka, lakását viszont csak bagóért – vagy azért sem – tudná eladni. Annyiért bizonyosan nem, amennyiért olyan helyen tudna helyette lakást vásárolni, ahol munkát is kapna. A kör itt is bezárult.

A háztartások egyharmadában élők (1,3 millióan) kénytelenek a jövedelmükhöz képest túl nagy arányban költeni rezsire, bérleti díjra, vagy a lakáshitelük törlesztőrészletére – sok esetben az épület rossz állapota miatt. Ez a lakosság legalacsonyabb jövedelmű 10 százalékának több mint a kétharmadát érinti. Vagyis a lakhatás megfizetését követően kétharmaduknak gyakorlatilag nem marad pénze megélhetésre.

A helyzet ráadásul rosszabbodik, ugyanis a lakásárak gyorsabban nőnek, mint a jövedelmek. Mivel a fiatalok már nem jutnak olyan könnyen lakáshoz, mint a szüleik, egyre többen kényszerülnek magánbérletbe. De sokak számára ez is megfizethetetlen. Budapesten egy egyszemélyes bérletben nemigen reménykedhet az, aki nem tud letenni egyszerre legalább 300 ezer forintot, amiből 100 ezer az egyhavi bérlet, 200 ezer a kéthavi kaució. A romák, a kisgyerekesek, a háziállatosok pedig eleve hátránnyal indulnak a lakáskeresésben. Akiknek pedig mégis sikerült szert tenniük bérletre, azoknak 53 százaléka küzd fizetési nehézségekkel. Nehezíti a helyzetet, hogy egyre több tulajdonos hasznosítja a lakását turistaszállásul, ami szűkíti a piacot és felhajtja az árakat. A lakásbérletek ára 2010 és 2016 között országos átlagban 75 százalékkal nőtt, és növekszik azóta is. A kisebb lakások ára még ennél is nagyobb arányban. Amíg például 2010-ben egy 30 négyzetméteres lakást 45 870 forintért lehetett kibérelni, addig ma már csaknem 85 ezer forintot kell ezért fizetni. Mindeközben az alsó tíz százalékba tartozók jövedelme mindössze 11 százalékkal növekedett. Közülük a bérlakásokból egyre többen szorulnak ki, és húzzák meg magukat átmeneti szálláson vagy kényszerülnek úgynevezett uzsorabérletet fizetni, ahol kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Az ilyen szobák, helyiségek mérete sokszor nem több 5–15 négyzetméternél, a bérleti díja mégis 45 ezer és 105 ezer forint között mozog.

Az önkormányzati bérlakások igénylőinek száma egy év alatt csaknem ezerrel nőtt, vagyis 15 ezerről 16 ezerre emelkedett, miközben ugyanezen idő alatt az önkormányzati lakások száma 59 ezerről 50 ezerre csökkent. Összességében szerte az országban tavaly már csak 108 ezren laktak önkormányzati tulajdonú bérleményben. Ez a lakosság alig több mint 1 százaléka.

CSOK A JOBB MÓDÚAKNAK, NET A SZEGÉNYEKNEK

A családi otthonteremtési kedvezmény – népszerű betűszóval: a CSOK – a lakáspolitika segítségével népesedéspolitikai célokat megvalósító eszköz. Rászorultságot nem vesz figyelembe, csupán a gyermekek számát. A lehetőséggel azonban csupán azok tudnak élni, akik egyébként is jobb módúak, és a 10 millió forint vissza nem térítendő, valamint a 10 millió forint kedvezményes kamatozású hitel mellé oda tudják tenni a maguk millióit is. Az elmúlt évben 29 ezer CSOK-igénylés érkezett, idén pedig már 100 milliárd forint feletti az erre a célra előirányzott összeg.

Ami számos rászorult számára megoldást jelenthet, az a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET), aminek 2012-es létrejötte, illetve működése kedvező példaként említhető. Az állami cég a devizahitelek törlesztőrészleteinek megugrása miatt fizetésképtelenné vált családokon hivatott segíteni. A bedőlő hitelesek ingatlanjait az állam olcsón megveszi a bankoktól, majd kedvező áron bérbe adja a korábbi tulajdonosainak. Bár a ráfordítható összeg 2014 óta csökken, a NET ennek az évnek az elejéig 35 ezer lakást vásárolt meg.

A nehéz helyzetben lévők az önkormányzatok segítségét várnák, azonban egyre inkább hiába: a helyi közigazgatásnak sem pénze, sem egyéb eszköze nincs a szociális lakáshelyzet megoldására. Ezért igyekeznek egyre inkább kivonulni a lakásszektorból: az elmúlt év elején mindössze 108 ezer lakás, vagyis az összes 2,4 százaléka volt önkormányzati tulajdonban.

S bár az önkormányzatoknak nincs pénzük a rászorulók lakáshelyzetének a megoldására – ugyanakkor nem rossz „üzlet” az önkormányzatok részére a lakásaik bérbe adása: 2008-tól már több belőlük a bevétel, mint a kiadás. Számokra fordítva: 2017-ben a bérleti díjakból 19,4 milliárdot szedtek be, miközben mindössze 12,6 milliárdot költöttek a karbantartásukra.

A lakások fenntartását ugyanakkor elvileg támogatja is az önkormányzat, mégpedig növekvő összeggel, ám ez bizonyosan nem húzza ki a rászorultakat nehéz helyzetükből: egy támogatottra évente átlagosan 2000 forint sem jut. A központi lakhatási támogatás mára megszűnt, pedig bizonyosan szükség lenne rá: 2015-ben még 330 ezer lakhatási szegény életén könnyítettek összesen 7-8 milliárd forinttal.

Sajátos ellentmondás, hogy miközben számos rászorulónak lenne szüksége lakásra, a tehetősebbek pedig új házat építenek, ugyanakkor félmillió lakás üresen áll az országban. Az adat a két népszámlálás közötti 2016-os szűkített népszámlálásból származik. Az irányultság növekvő, az üres lakások száma öt év alatt 11-ről 12 százalékra emelkedett. Ide tartoznak a nem tartósan lakott – például üdülő –, illetve más célra – például orvosi rendelő, iroda – használt lakások is. Az üres lakások aránya a lakottakéhoz képest Somogy megyében a legmagasabb, 18 százalék, de 15 százalék feletti Nógrád és Zala megyében is. A nem lakott lakások 83 százaléka egyáltalán nem hasznosul. Az üres lakások aránya a lakottakéhoz képest a fővárosban, Pest, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében a legalacsonyabb. Érdekesség, hogy a panellakások 8 százaléka is üresen áll. A lakások ürességének oka a népességfogyás, a kistelepülések elöregedése, bizonyos térségekben a munkahelyek hiánya, a lakások irodaként való használata, illetve az üdülőnek használt lakások építése.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI, NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE