Sportnapló

És, persze, most könnyű rávágni, hogy a pénz, hiszen a hírek mintha csakis erről szólnának, ha a 31 éves labdarúgó megszólal, de a balszélső pályafutását elnézve ezt aligha lehet a szemére vetni. Hiszen ki ne akarna sok, nagyon sok, irgalmatlanul sok pénzt keresni akkor, ha meg is kapja. Az ugyan nem mellékes, hogy egy magyar labdarúgónak ehhez nehezen vagy szinte kimondhatatlan – no, jó, olykor nehezen megjegyezhető – nevű csapatokhoz kell szerződnie (Dzsudzsák esetében: Anzsi Mahacskala, Gyinamo Moszkva, al Vahda, al-Ittihad), de a labdarúgást legalább annyira játsszák pénzre, mint amúgy gólra. Így aztán hiába nyilatkozik úgy Debrecen szülöttje, hogy „nekem Magyarország és a magyar válogatott az első számú klubom”, itthon alighanem csak úgy találhatja meg számítását, ha magára öltheti a nemzeti mezt. Azt talán durva volna kimondani, hogy a válogatott póló nem feszül szebben vagy roggyan meg durvábban vállban, ha ehhez Dzsudzsáknak hazai klubban kellene játszania, de a foci már csak olyan sport, hogy a válogatottsághoz kell egy klub is. Mindegy, hogy hol, melyik országban, de szükség van hozzá legalább egy kisvagy nagypadra.

Pedig Dzsudzsák jött volna haza is, ha hagyták volna, de annyi pénzt, amennyiért ő az utóbbi évtizedben a cipőjét egyáltalán bekötötte, nemhogy a nyugat-európai, de még a tao-pénzekkel kitömött magyar klubok sem adtak neki. Az ugyan jobban esett volna, ha Dzsudzsák azt mondja, hogy szívéhez közeli és szép befejezése lett volna a karrierjének a magyar élvonal, de sajnos nem volt olyan klub, amelyikkel egyezett volna az ambíciójuk. Ehelyett inkább ezt beszélte: „Szívemhez közeli és szép befejezése lett volna a karrieremnek a holland élvonal, de sajnos nem volt olyan klub, amelyikkel egyezett volna az ambíciónk.” Majd elment az Egyesült Arab Emírségekbe játszani, ahol évente 700 millió forintnak megfelelő összegért rúghatja a gólokat. És mivel már klubja is van, akár haza is térhet a magyar válogatottba. Mert Dzsudzsák Balázs pontosan tudja, mit miért tesz. Mondta is: „Lépnem kellett, mert Marco Rossi szövetségi kapitány csak akkor játszat, ha van csapatom.” Erre mondják: kis lépés ez a magyar focinak – de legalább Dzsudzsák Balázsnak megéri.

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM, NÉPSZAVA