Isten gyermekei

Társas viszonyaink soha, egyetlen korban sem korlátozódtak egy férfi és egy nő kapcsolatára, még ha erkölcsi és társadalmi normák, képmutató prüdéria vagy rigorózus jogszabályok formájában időről időre erre a sablonra próbálják is leegyszerűsíteni. A mostani vatikáni közlemény kétségkívül az egyik – ha nem is az egyetlen – mérföldkő, amely a becslések szerint a Föld népességének tíz százalékát kitevő LMBTI (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, Interszexuális) közösség tagjainak életét kedvezően befolyásolja 2018-ban. Csak néhány példa a sok közül: szilveszter éjjel Sydneyben, a Harbour Bridgeen szivárványos tűzijátékkal ünnepelték, hogy idén már Ausztráliában is házasodhatnak azonos neműek. Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága nyáron döntött úgy, hogy a házastárs fogalma az uniós állampolgárok és családtagjaik szabad tartózkodáshoz való joga vonatkozásában érvényes az azonos nemű házastársakra is. Az ügy előzménye, hogy egy azonos nemű, román-amerikai pár a szükséges dokumentumok kibocsátását kérte a román hatóságoktól, hogy az amerikai fél – házastársával együtt – munkát vállalhasson Romániában. A román hatóságok azonban elutasították a tartózkodási jog megadása iránti kérelmet, a többi között azzal az indokkal, hogy az amerikai Romániában nem minősülhet uniós állampolgár házastársának, mivel e tagállam nem ismeri el az azonos nemű személyek között kötött házasságot.

Az LMBTI-jogok sokat fejlődtek az elmúlt években – de csak a világ egyes részein. A homoszexuálisok helyzete napjainkban sem mindenhol egyszerű: a világ 73 országában, főképp a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában még mindig büntetik, közülük nyolc országban kivégzés jár érte (Irán, Szudán, Szaúd-Arábia, Jemen, Szomália és Észak-Nigéria egyes részein a saría törvényekre hivatkozva, valamint az Iszlám Állam által ellenőrzött iraki és szíriai területeken) – olvasható az ILGA jogvédő szervezet éves jelentésében. A saría alapján elméletileg alkalmazható a halálbüntetés Mauritániában, Afganisztánban, Pakisztánban, Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben, ám a valóságban mégsem élnek ezzel a büntetési formával. Máshol viszont épphogy az elfogadás irányába indultak el társadalmak. Ausztrália – 26. országként – tavaly decemberben jelentette be, hogy legalizálja az azonos neműek házasságát. Németországban, Máltán, Bermudán és Finnországban 2017-ben módosították az erre vonatkozó szabályozást, és jövőre már Ausztriában is engedélyezett lesz az azonos neműek házasságkötése. Kelet- és Közép-Európa jogalkotóit egyelőre nem érintette meg a változás szele, ami azzal is összefügghet, hogy e térség lakói széles körben ellenzik a frigy e típusát. A legrosszabb a helyzet Oroszországban és Ukrajnában, ahol a lakosság mindössze öt és kilenc százaléka toleráns az azonos neműek házassága iránt – a Pew Research felmérése szerint.

A másság elfogadásában minden bizonnyal Franciaország jár az élen: a franciáknál több mint kétszáz éve nem üldözi a büntetőjog a melegeket, a francia forradalom után 1791-ben elfogadott büntető törvénykönyv már legalizálta az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokat. Bár néhány ország követte a francia példát (Belgium 1795-ben, Hollandia 1811-ben), a nyugati világ legnagyobb részében csak a XX. század hozta el a melegek büntetőjogi üldözésének megszüntetését.

Magyarországon ötvenhét éve szüntették meg a melegek szexuális kapcsolatainak büntethetőségét, annak ellenére, hogy a férfiak közötti szexuális kapcsolatok jogi megítélésében már 1787-ben fordulat következett be. A II. József által elfogadott első modern magyar polgári büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex megszüntette a halálbüntetést ezen bűncselekmények esetében, és már csak vétségnek tekintette a „természet elleni fajtalanságot”, és egyévi fogházbüntetéssel büntette. Majdnem két évszázadnak kellett eltelnie, hogy 1961-ben végül Magyarországon elismerjék az egyének azon jogát, hogy azonos nemű személlyel létesítsenek szexuális kapcsolatot. 

FOTÓ: NAPOLEON SARONY, KONGRESSZUSI KÖNYTVTÁR, USA, VALERIE MACON, AFP, FABIO FRUSTACI, MTI/EPA