Megyer a megye peremén

EZ AZ APRÓCSKA VESZPRÉM MEGYEI FALU egy ideig még minden bizonnyal megmenekül a kihalástól. Mindezt akár sikerként is elkönyvelhetjük. A nagy örömbe azonban némi üröm is vegyül. Megyer lakói közül többen ugyanis csak papíron élnek helyben, akik pedig mégis itt vannak, azok egy része a papírlakók házait gondozza.

Ország-világHardi Péter2018. 11. 25. vasárnap2018. 11. 25.

Kép: Megyer kiadó falu Veszprém megye 2018.10.11 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Megyer a megye peremén
Megyer kiadó falu Veszprém megye 2018.10.11 fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Ketten mosolyognak ránk a pajta udvarán, amikor a fővárosból kétórás utazást követően kikászálódunk az autóból: Baloghné Raffai Anna, Megyer alpolgármestere és Vári Dávid falugondnok, mezőőr. És egyben leendő polgármester. Ez biztos? Biztos. Most ne akadjunk meg a megelőlegezett tituluson, kibontom azt is, miért írom ezt.

Megyer amúgy híres falu, valahol Veszprém megye nyugati csücskében, Vas megyéhez simulva. Ha így első olvasásra még sincs meg valakinek, akkor annyit ehhez segítségül, hogy ez az a falu, amelyet ki lehet bérelni. No, persze, ez így túlzás, viszont jól hangzik, ugye? Mit gondoljon az ember, ha azt olvassa, hogy kibérelhető egy falu? Érzi persze, hogy ez marketingfogás lehet – valóban az –, de felkelti a kíváncsiságát. Hiszen éppen ez volt kitalálójának a célja! Ha pedig ennyi rébuszokkal nekem is sikerült felkeltenem az olvasó kíváncsiságát, akkor csapjunk bele.

A történet valahol azzal kezdődik, hogy a Budakeszin élő Kerekes Mihálynak volt egy ötlete… Megvalósításához kellett először is egy lepukkant, kihalás szélén álló falu. Azért legyen ilyen, mert – ugyebár – az ilyenekben bagóért lehet ingatlanhoz jutni. Viszont legyen benne a lehetőség, hogy ha az épületeket vendégházakká alakítják, akkor azokat jó pénzért ki lehessen adni. És persze el kell érni azt is, hogy legyen vendég. Mi kell ehhez? Először is legyen a falu kellőképpen elzárt, mert abban van a romantika és a kaland, a városi embernek a környezetéből való kiszakadás élménye. Legjobb, ha zsákfaluról van szó. Óvodára, iskolára nincs szükség. Ugyanakkor legyen jó a közlekedése: fontos, hogy könnyen megközelíthető és könnyen elhagyható. És persze legyen a közelében a civilizáció és a kényeztetés minél több kelléke, például gyógyfürdők, mert azt magyar és idegen egyaránt kultiválja. Miután mindez ilyen szépen összeállt Kerekes Mihály fejében, beült az autójába, és elkezdte járni az országot keresztbe, hosszába. Kereste az ideális falut. És aki keres, az talál.

Nos, igen, ez a falu Megyer. Lakják úgy tucatnyian – papíron kétszer annyian –, zsákfalu, iskolája pedig nemhogy nincs, de nem is volt. Viszont van két utcája, benne üres házak garmadával, hiszen nem is olyan régen még nagyságrenddel többen lakták. Megyer már az első nagy világégést megelőző Amerikába tántorgás idején megindult a lejtőn, sorsát a téeszesítés végképp megpecsételte, és a rendszerváltást követően is magára hagyatva megérkezett a gödör aljára. Egykori lakói és azok leszármazottjai már régóta Sümegen, Sárváron, Hévízen és Sopronban keresik a boldogabb, de legalábbis izgalmasabb életet.

– Nemigen szoktak visszajárni – válaszolja érdeklődésemre tömören Baloghné Raffai Anna. 

Pedig jöhetnének, mivel a közlekedés, ami ugyebár szintén Kerekes Mihály szempontja volt, egészen kiváló: Megyer a Budapest–Szombathely vasútvonal közelében fekszik, néha a vonat is megáll Rigácson, alig másfél kilométerre a falutól. Sőt, a határában halad el a 84-es főút is. Megyer kiürülésének tehát közlekedési akadálya igazán nem volt… És nincs híján Megyer a kocsival és pénzzel rendelkezők számára a közeli gyógyfürdőknek sem: Sárvár, Hévíz, Bükfürdő hamar elérhető.

A falu tehát megvolt, Kerekes Mihály, a lánya, valamint a barátai Budakesziről, Pécsről, Veszprémből, Várpalotáról, Törökbálintról, Budapestről – akik fantáziát láttak ötletében – általában három és fél millióért már egy legalább félhektáros kerthez is hozzájutottak az épülettel együtt. A házakat kezdték felújítani, ám elég nyögvenyelősen haladtak vele. Egészen addig, ameddig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal nem írt ki pályázatokat vendégházak létesítésére harmincszázalékos önrész mellett ötéves elidegenítési tilalommal.

Az ötletgazda szerint az ilyesmit nem szabad kihagyni. Ha helikopterleszálló-pályára adnak pénzt, akkor azt kell megpályázni… Hát, ha arra nem is… Hiszen az ingatlanok akkor már megvoltak, tehát hajrá. Nyertek hozzá néhány milliót, összességében tízmillióból már vendégek fogadására készen állt a ház. 

Ma már összesen hét darab. Kerekes Mihály szerepe itt nagyjából le is zárult a történetben.

Nem úgy Pajer Kristófé, a vejéé, aki polgármesterként már 2006 óta a falu élén állt. Hogy miként lett faluvezető a gépészmérnök végzettségű, kereskedésből élő – gépkölcsönzésre szakosodott – Pajer Kristóf? Természetesen szabályos választással. A háromtagú testület második tagja Baloghné Raffai Anna, szintén háztulajdonos. Máris megvan a kétharmad… Igaz, hogy egyikük sem helyben lakik, viszont oda jelentkeztek be. A Wikipédia is azt írja, hogy „2005 második felétől a lakosság nagy része lecserélődött, az új lakosok a főváros környékéről költöztek be”. Papíron igen. Meg a Wikipédián. A valóságban Baloghné Raffai Anna alpolgármester most is elsősorban azért érkezett, hogy eligazítson bennünket. Amúgy Budakeszin vállalkozó, egy szépségszalont vezet. De havonta legalább egyszer, a testületi ülésre, illetve szükség esetén Megyerre autózik.

A történetben tehát ott tartunk, hogy az időközben távpolgármesterré lett Pajer Kristóf a vendégek Megyerre csalogatására mindenféle jópofaságot talált ki, például fesztivált, amelyre együtteseket hívott, még Afrika-napot is, ahol papíroroszlánt vettek célba a vendégek. Lehetett tehát lazulni a világtól távol, ami tetszett a népeknek. A nagy áttörés azonban egészen addig nem következett be, mígnem ki nem pattant a szikra: az egész falut egyben kellene kiadni. Nem egyenként a vendégházakat, mert az macera, meg olyanból tizenkettő egy tucat, az országban számos helyen lehet bérelni. Viszont, ha egy társaság kivenné az összeset, és lehetőleg legalább két éjszakára… Igen, megvan: hirdessék úgy, hogy Megyer, a bérbe vehető falu.

Igen ám, de ki takarítson, mosson ágyneműt a vendégek után? Hiszen a tulajdonosok nem helyben laknak. Erre az önkormányzat és néhány helybeli szociális szövetkezet alapított. 

Meghirdette hát bérbe a falut Pajer Kristóf, teremtett hozzá megfelelő sajtót, közösségi oldalt: ha fizet a csapat 200 ezret, egy hétvégére övé a falu. Ez már igen! Jöttek baráti társaságok, párok keltek egybe Megyeren, csapatépítésre lehetett bérbe venni a kiadható épületeket. Az üzlet kezdett bejáratódni. 

A krach pedig beütni.

Mert a helyzet az, hogy a munka meg a család mellett kétszáz kilométerről még egy Megyer nevezetű vállalkozást is irányítani… no, azért az már Kristófnak is sok volt. Különösen, hogy üzletkötőként egyre sűrűbben járt ki Angliába. Kellett hát valaki, aki helyből vagy legalábbis a közelből veszi kezébe a dolgokat. Ő volt Márkus Letícia a szomszédos Ukkról. Két évig vitte az ügyeket. Most őszig, vagyis éppen a végleg Angliába költöző Pajer Kristóf lemondásáig. 

És itt kapcsolódik a történetbe Vári Dávid.

– Őt korábban nem ismertem – adja át a szót az alpolgármester a leendő polgármesternek. Dávid igazán türelmesen hallgatta végig az általa már bizonyára untig ismert történetet, hogy előadhassa a sajátját. Németországból tért haza úgy tíz éve, itthon vállalkozást alapított, ami futott is remekül – elmondása szerint. Hobbija a vadászat, ezenkívül imád főzőcskézni. Tette ezt egy tévéműsorban is, olyan sikerrel, hogy meghívták Sümegre, hogy főzzön az egyik ottani étteremben. S mivel Sümeg és Megyer közel fekszik egymáshoz, egy véletlen során Megyerre vetődött, ahol hamarosan fel is kérték, vegye át a falu irányítását. Sokáig habozott, míg végül idén nyáron kijelentette: 

– Tudjátok, mit? Elvállalom!

Elege lett ugyanis az élhetetlen fővárosból, indokolta. Eladta a vállalkozását a konkurens német cégnek (azt ugyan elegánsan nem tartotta érdemesnek említeni, hogy a vállalkozása – Vári Group Kft. – ellen a cégnyilvántartás szerint idén májusban végrehajtást indított az adóhivatal), majd leköltözött Megyerre. 

– Volt néhány feltételem – jegyzi meg. 

– Micsoda? 

– Azt nem mondom meg.

Én pedig nem firtatom, a lényeg úgyis a tény: nem sokkal ideköltözését követően ő lett a falugondnok és a mezőőr, és a lemondott Pajer Kristóf megüresedett polgármesteri tisztségéért mind ez idáig ő az egyetlen induló. A választást december 9-re írták ki. Ennyi. És ugye, milyen egyszerű?

– Gyere, Lajoska, modell leszel – szólítja meg Vári Dávid kedélyesen Ignácz Lajost, a Megyer két utcájának egyikén sepregető háromgyerekes közmunkás családapát, amikor a fotózási lehetőség iránt érdeklődünk. 

Orgona, Levendula, Berkenye, olvasom az épületeken a virágneveket a soha véget érni nem akaró napfényes őszben Megyeren sétálva. A Magnólia-házba be is térünk, ez az alpolgármesteré. A berendezésben semmi egyedi vagy falusias, a bútorokat szigorúan az egyik multi bútoráruházláncból szerezték be.

Az utca amúgy kihalt, csupán az egyik ház udvarán forog rendületlenül a betonkeverő. Egy szorgalmas osztrák, Hermann Rohrbach táplálja sóderrel és cementtel, hogy amire megérkezik a gyógyfürdőkre vágyó párja, kényelmes lakkal tudjon kedveskedni neki. Az utca végén egy elhagyatott, némileg szemetes telephely, a felirat szerint a Kerekes Kft. telephelye. Ez volt tehát a Hetyei utca. A Fő utcán benyitunk még néhány házba, hallgatjuk a megyeri sorsokat. Osváth Dánielét például, aki Veszprémből költözött a faluba évtizedekkel ezelőtt, s ma legfőbb büszkesége a fészerben tartott termetes fehér nyuszi. Néhány házzal arrébb egy mindkét lábát elveszített férfira bukkanunk. Valamikor állatgondozó volt a közeli Ilonamajorban, aztán beköltözött, ám amikor egy baleset következtében munkaképtelenné vált, kiskorú fiát is gondozásba kellett adnia.

– De, nagyon hiányzik! – feleli érdeklődésemre párásodó szemmel. 

Megyer 14 valódi lakója közül a fiatalságot a nyolcadikos, a dabronci iskolából éppen busszal érkező, a röplabdában komoly sikereket elérő Egry Kinga jelenti. 

– Nyugodt, csendes hely Megyer, szeretem – mondja. Hamarosan kollégista lesz, vélhetően talán Zalaegerszegen, tehát sokáig már ő sem gyarapítja Megyer csöppnyi helyben lakó közösségét.

„Üdvözöljük Megyeren!”, olvasom a falu határában lévő táblán. Kinga nagymamája, Orsós Mónika közmunkás büszkélkedik vele. Mónika egyébként készségesen beavat a közmunkások életének mindennapjaiba. 

– A két utca és a pajta rendben tartása mellett be vagyunk osztva, kinek mikor melyik vendégházat kell takarítania.

Az egykori pajtából kialakított közösségi épület egyik helyiségének bejárata fölött olvasom a feliratot: Polgármesteri Hivatal. A szoba üres, benne egy táblán a beosztás írásban is. Az előtérben henger, hogy könnyebb legyen a vendégek ágyneműinek vasalása. Mónika büszkén mutatja a szekrényben a szépen tornyozott ágyneműt, a polcokon a feliratot: Magnólia, Galagonya, hogy el ne tévesszék, melyik hová tartozik. 

Még egy közmunkással szeretnék beszélgetni, Ignácz Lajossal, aki délután az utcát söprögette. Őt azonban már nem érem Megyeren, mivel három kisgyermeke érkezik a busszal a szomszédos Rigácsra, ahol lakik. Nem késhet a busz érkezésekor.

Az ötéves Dominik, a négyéves Patrícia és a két és fél éves Zsejke az udvaron játszik, miközben édesapjuk ennivalót melegít számukra. A gyerekek anyja a nyáron választott magának másik férfit, a három gyermekét pedig az apjukra hagyta. A 28 éves férfi derekasan helytáll: reggel felteszi a kicsiket a buszra, aztán indul Megyerre, hogy háromkor már ismét Rigácson várja a csemetéit.

– Estére még be kell fűtenem a Levendulába, a Berkenyébe meg a Pitypangba. Ezek a házak ilyenkor is lakottak, munkásoknak adják ki, mire hazaérnek, melegnek kell lenni – sorolja még a mai teendőjét. 

– És mit csinál addig a gyerekekkel? – nézek a három apróságra. 

– Jönnek velem kerékpáron. A kicsiket magam viszem, Dominik pedig jön utánam a sajátján. Ügyes nagyfiú már. Mindenképpen vissza kell mennem, mert Dávid csak így engedett el hamarabb.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek