Bátorságpróba receptre

Az egyikünk fél a mélységtől, a bezártságtól, a póktól, az egértől, a másik nem. Vajon min múlik, hogy kit kerít hatalmába a fóbia? 

– A fóbiák, ezek a szorongásos félelmi betegségek a hibás tanulás eredményeképpen jönnek létre, és feszült, szorongásos állapotokkal vagy pánikrohamokkal járnak. Gyakran előfordul, hogy a beteg a kellemetlen érzését összeköti azzal a hellyel, körülménnyel, amelyben azt átélte, s a félelem és szorongás lép színre az adott szituációban. Ilyenkor az illető személy meg van győződve arról, hogy a rosszullétét a tömeg, a sorban állás, a dugóban araszolás okozza. Holott a félelmei valójában a belső feszültségeiből fakadnak – mondja dr. Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának docense.

Innentől kezdve az illető megpróbálja elkerülni a kínos szituációkat, melyek a hite szerint pánikrosszullétet okoznak. Nem jár már zsúfolt nagyáruházakba, csak kisboltokba. A közlekedési fóbiás először nem ül metróra, aztán villamosra sem, végül elkerüli a buszt is – így egyre szűkül az élettere, de a rosszullétei csak nem szűnnek meg.

– A valódi probléma ugyanis az, hogy kiterjed a páciens szorongása, és egyre több helyzetben lép fel a félelem és a rosszullét. A fóbiák többnyire azoknál jelentkeznek, akik nehezen vagy nem tudják feldolgozni a konfliktusaikat, folyamatosan stresszben élnek, azaz a megküzdési módjuk nem működik a legmegfelelőbben. A problémák megoldásának hibás módozatát, illetve a félelmi reakciókat az emberek gyakran modellkövetés vagy utánzás révén tanulták meg a környezetükben, sokszor a családban – magyarázza a téma szakértője. Szakavatott segítség nélkül a helyzet csak egyre rosszabb lesz.

Akadnak speciális fóbiák – például a kígyótól, a póktól, a sötétségtől rettegés –, melyeknek hajdan evolúciós haszna lehetett. Ha ugyanis valaki nem barátkozott a kobrával, nagyobb eséllyel maradt életben. Ma többnyire nem okoz életvezetési nehézséget, ha valaki tart az óriáskígyóktól, bár akadnak kivételek. Egy panelházban élő kígyófóbiás addig jól elboldogult, mígnem a nemrég odaköltözött szomszéd erkélyére átpillantva meglátta, hogy egy boa constrictor napozik ott. Onnantól szegény ember nem mert hazamenni…

Hogy betegségnek tekinthető-e a fóbia, attól függ, mennyire rontja az életminőséget. Ha egy tanyasi bácsi évente kétszer felutazik a fővárosba, és nem mer metróra szállni, az nem túl nagy nehézség számára, ha egyébként otthon gond nélkül boldogul. Ha viszont egy üzletember fél a repüléstől, az már komolyan hátráltathatja a munkájában. A repülésfóbia igen gyakori, akadnak, akikre már akkor rátör a szorongás, amikor kimennek a reptérre, mások a felszálláskor és landoláskor lesznek rosszul. Számukra is van megoldás: a Semmelweis Egyetemen több éve sikerrel alkalmazzák a virtuális valóság terápiát. Egy virtuális valóság szemüveget vesz fel a páciens, és relaxált, ellazult állapotban fokozatosan hozzászoktatják őt a félelmetesnek tűnő helyzethez. Egy másik program – amelyet mi magunk is kipróbálhattunk – a tériszonyosok „rémálmával”, az üveglifttel segít megbarátkozni, s így mérsékelheti a magasságtól való félelmet. Az igazán merészek akár a tévéadótorony karbantartó karzatán is átélhetik a magasság élményét a virtuális technika jóvoltából. Ugyanez a módszer beválik a pókfóbiásoknál is. Külföldi példa szerint már egyetlen viselkedésterápiás kezelés után sikerült elérni, hogy a karjukon sétáltassák a madárpókot.

A fóbiás ember általában arra törekszik, hogy elkerülje a szorongása tárgyát. Nem is azon van a hangsúly, hogy mitől félünk, sokkal inkább a kontrollvesztéstől, a kiszolgáltatottságtól való rettegés a meghatározó. Azt kell megtanulnunk, hogy képesek vagyunk önkontrollal átlépni a szorongásos állapotot, amely gátol minket – mondja dr. Simon Lajos. Akit gúzsba köt a rettegés, mindenképpen keressen fel pszichiátert, pszichoterapeutát vagy klinikai szakpszichológust. Öngyógyításnak beválhat: ha valaki fél a nagyobb tömeg előtt beszélni, próbálja meg előbb öt, majd tíz ember előtt. Lassan kezdjen el közelíteni a helyzethez, amelyben fél, hogy rosszul lesz, s próbáljon meg szembenézni vele. Ebből nem lehet baj – kivéve, ha tényleg egy veszélyes óriáskígyóról van szó…

FOTÓ: LEON HARRIS, AFP/CULTURA CREATIVE