Fekete talár fehér gallérral

– Abban a meggyőződésben éltem a gyerekkoromat, hogy az evangélikus felekezet a legnagyobb a világon. A Békés megyei Kondoroson nőttem föl, ahol szinte mindenki evangélikus, de a mi családunk nem kötődött szorosabban a helyi gyülekezethez. Kiskoromtól dobos akartam lenni. A helyi gyülekezetnek volt egy könnyűzenei formációja, tízévesen beálltam hozzájuk. Gondoltam, sínen vagyok, ezért még áhítatra is eljártam, csak hogy dobolhassak. Aztán 13 évesen konfirmáltam, mert olyan lelkészek vettek körül, akiknek értékrendje és személyisége erős hatással volt rám. A zene szeretete megmaradt bennem – az istentiszteleteken orgonáltam –, de már a zeneszerzés foglalkoztatott. Felvettek a Bartók Béla Konzervatórium zeneszerző szakára – mesél útkereséseiről Hajduch-Szmola Patrik, aki még most is csak 30 éves, s evangélikus lelkész Pécsett. – A felvételi előtt meghatározó élményben volt részem. Rátaláltam Istenre. Megértettem, hogy mindent neki köszönhetek, s megéreztem, hogy az Ő szolgálatába kell állnom. Pesten, a Bajza utcában laktam, a közeli Városligeti fasorban két templom áll: az evangélikus és a református. Hezitáltam, melyikbe nyissak be. Az előbbiben egyszer csak megcsendült az istentiszteletre hívó harangszó, azt mondtam magamban, ez a jel nekem szól.

A barátai és a tanárai megpróbálták lebeszélni, de ő tántoríthatatlan volt. Tanulni akart. Felvették az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, de harmadévesen jött egy mélypont az életében. – Nem értettem, hogyan lehet megtanulni olyasmit, amiben hinni kell. A tanárok értették a dilemmámat, kísértek azon az úton, amelyen választ kaptam a kérdéseimre. Következett egy finnországi ösztöndíj, majd a hatodik évben lelkészjelöltként a csömöri gyülekezethez kerültem gyakorlatra, ahol sok idős emberrel foglalkoztam. Megkérdeztem az egyik professzoromtól, mit mondhatok egy haldoklónak. Akkor nem kaptam választ. A szolgálat közben jöttem rá, hogy csöndben kell maradni. Fogni a kezüket, és imádkozni.

Az egyetemen nagyjából fele-fele arányban voltak férfi és női hallgatók. Patrik szerint a női lelkészek színt visznek a gyülekezetekbe, empatikusak és érzékenyek. Egyházára büszke emiatt. Ott ismerte meg a feleségét, aki szintén lelkész, két éve házasodtak össze. Pár héttel korábban szentelték föl Patrikot, egyszerre lett lelkész és férj. – Nem éreztem jól magam Budapesten, túlságosan nyüzsgő volt a város az én befelé forduló személyiségemnek. Pécs tökéletes hely, itt valamennyi korosztállyal tudunk foglalkozni. Tartunk hittant óvodában és iskolákban, asszonyórát, vagyis kifejezetten nőknek szóló bibliaórát, s férfiórát is. Több ezer külföldi diák tanul itt, a feleségem angolul tartott nekik istentiszteletet. Most szülési szabadságon van: a nyáron megszületett a kislányunk, Frida.

A számos feladat mellett Patriknak van még egy nem mindennapi hobbija, Luther-kabátokat gyűjt. Luther az „egyházi divatot” is megreformálta, miután egy 1524-es igehirdetés alkalmával megszabadult szerzetesi csuhájától és doktori talárban prédikált. A liturgikus öltözetté váló talárral, a Luther-kabáttal az igemagyarázat tanítói jellegét akarta hangsúlyozni. III. Frigyes Vilmos porosz király 1811-ben kötelezővé tette a fekete talár viselését az evangélikus lelkészeknek. A kabátot csupán a két mózesi táblát jelképező kétágú fehér gallér díszíti. – Már a teológián is érdekelt ez az öltözet, fontolgattam, hogy a diplomamunkámat is ebből írom. Hatodéves voltam, amikor egy nyugdíjas lelkész hölgy nekem adta a Luther-kabátját. Így kezdődött a gyűjtés, ma 21 kabátom van, nincs köztük két egyforma. Nézze, ez egy nürnbergi stílusú, a vállrésze bársony, a magyarok sújtást tettek rá. Alapvetően az egyházi szabó határozta meg, hogy milyen stílusú legyen az öltözet. Egy lelkésznek általában két-három Luther-kabátja volt élete során.

A kabátok jól bírták a strapát, van, amelyiknek az alja még most is sáros, talán valakinek a temetésén rakódott rá a nedves föld. Van itt egy százéves darab is, érdekes, hogy akkoriban más anyagból varrták. Patrik féltve óvja Ordass Lajos egykori püspök öltözékét, akit 1948 után bebörtönöztek, később megfosztották püspöki hivatalától, majd élete végéig teljes visszavonultságban élt. A nyugdíjas lelkészek vagy az elhunytak özvegyei örömmel adják Patriknak a már kiszolgált kabátokat.

Az evangélikus egyházban hozzávetőlegesen háromszáz lelkész szolgál hazánkban, évente alig nyolcan-tízen végeznek. Patrik halad a korral, legó-istentiszteletet tart a családoknak, akik legóból építik meg például a betlehemi jászolt vagy a templomukat, és az apró elemekből rakják ki a vágyaikat: készült már tengerpart, autó és étel is. – Sokszor gitárral kísérem az énekeket, természetesen Lutherkabátban. Régen erre nem lett volna lehetőség, de azt vallom és hiszem, hogy a forma másodlagos az üzenethez képest. Az élő egyházban olyan üzeneteket kell eljuttatnunk az emberekhez, amelyek számukra fontosak, bátorítók, vigasztalók. Ehhez pedig mindig új eszközöket kell keresnünk. És ez így van rendjén.

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELEI