Megtalálták Petőfit?

Fordulatot hozhat az ügy. Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Petőfi Bizottságának elnöke a burjátiai Ulan-Udében élő Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko történész elmondásából tudja, hogy a tudós a szibériai büntetőtáborok magyar vonatkozásairól ír készülő könyvében, s abban Petőfi Sándorral, vagyis Alekszander Sztyepanovics Petroviccsal kapcsolatosan két perdöntő levéltári dokumentumot tesz közzé. Fuksz és Tyivanyenko az eredeti iratokat csak másolatban látták számítógépen, azok barguzini tulajdonosa rejtélyes okból (félelmében?, utasításra?) nem adta át nekik, jegyzeteket azonban készíthettek. Az egyik hivatalos jelentés magyarra fordított szövege: „Alekszandr Sztyepanovics Petrovics száműzött fogságra ítéltetett, amit Barguzinban kell töltenie, ahol szállást és ellátást kap. Irkutszki Kormányzóság kormányzója. (Aláírás) 1852. június.” A másik dokumentum szinte megerősíti és igazolja az előző utasítás teljesítését: „Bajkálontúli Terület Katonai Kormányzója, Korsakov A. V. Jelentés. Tisztelettel jelentem önnek, hogy A. A. Paszkin [?] főparancsnok utasítására Petrovics Alekszandr Sztyepanovics elítélt Barguzin városában lett elhelyezve. Szigorú őrizet mellett, egy lakrészben, ellátás nélkül. (Aláírás), térparancsnok. Barguzin, 1852. augusztus 10.” Ez utóbbi iraton égésnyomok fedezhetők fel, néhol olvashatatlan a kézírás. (Megjegyzendő: a barguzini levéltár 1939-ben leégett, talán onnan menthette ki valaki.)

A fentiekkel kapcsolatos kérdéseinket elküldtük az MTA-nak, amint megérkezik a válasz, ismertetjük olvasóinkkal.

Fotó: Rabok Szibériában – középen Alekszandr Sztyepanovics Petrovics