Menekülők háborúja

A Rózsavölgyi Szalon bemutatta Cyril Gely Diplomácia című színdarabját (Tótfalusi Ágnes fordítása), amely Párizs megmenekülésének történetét dolgozza fel: 1944. augusztus 25-én Choltitz nem robbantja fel Párizst, pedig Adolf Hitler erre adott utasítást. Azt senki nem tudja, hogy a Führer parancsainak addig hűen engedelmeskedő tábornok miért döntött így, erről utólag Choltitz és a svéd diplomata Nordling is másként beszélt, de a szinte egyetlen, sodró lendületű párbeszédre épülő színdarab éppen erre próbál magyarázatot adni – a maga humanista, emberségre és belső vívódásra épülő dialógusfolyamával.

Sztarenki Pál (Dietrich von Choltitz) rendezése szó szerint magával ragadó. Egy hotel dolgozószobáját ábrázoló színpadon (díszlet: Enyvvári Péter, jelmez: Böhm Katalin) észrevétlenül suhan át hetven perc, és vele együtt a második világháború értelmetlensége. A  pörgő dialógusok nem tompulnak el a kevés színpadi mozgásnak teret hagyó díszletben, sőt épphogy annak adnak teret, amiben megszülethet az atmoszféra, amiben egymásnak feszülhet józan ész és elmebaj. Sztarenki és Alföldi Róbert (Raoul Nordling) éppen annyi erővel, kétkedéssel és keserédes humorral játszik, amilyennel az életben is egymásnak feszülhetett tábornok és diplomata. Sütő András (Werner Ebernach), Varga Ádám (Helmut Mayer) és Bárdi Gergő (Hans Brensdorf) játéka pedig pontosan arra világít rá, hogy egy háborúban, legyenek bár kegyetlenek és parancskövetők, még a megszállók is életüket féltő emberek.

A Diplomácia fontos darab, mert lényeges dologra hívja fel a figyelmet: az ember a legnagyobb bajban sem veszítheti el a józan eszét, és vannak helyzetek, amikor nemhogy muszáj, de kötelesség is kiállni azokért, akiket a hatalom csupán kihasznál őrült uralkodása megőrzésének érdekében.

FOTÓ: GORDON ESZTER