Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A DÁN NAGYKÖVETSÉG munkatársai látogattak el a Kishantosi Mezőföld Népfőiskolára, amelyet néhány évvel ezelőtt még biogazdaság vett körül. A gazdaságnak azóta vége, de a szellemiség, amelyet a dánoktól is tanultak, ma is élő.
Kép: Kishantos, osztálytalálkozó, melyet meglátogatott Kirsten Geelan, dán nagykövet. Ács Sándorné (jobbra) 2019.01.17 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361
Tucatnyian érkeznek a dán nagykövetségről Kishantosra, élén Kirsten Geelan nagykövet asszonnyal, aki két és fél éve képviseli a Dán Királyságot Magyarországon. Elődei is többször megfordultak a Fejér megyei népfőiskolán, amely igen jó kapcsolatot ápol a skandináv országgal: javaslatukra a Vestjyllands Népfőiskolán 1994 óta fogadnak ingyenesen magyar fiatalokat.
A nagykövetségi látogatás gesztusértékű. A vendégeknek Ács Sándorné, Kishantos vezetője mutatja be a dán népfőiskolák szellemiségére épülő munkát. A fő oktatási irány a fenntarthatóság és a demokrácia. A hallgatók megismerkedhetnek a környezetbarát mezőgazdasági módszerekkel, erre 2014-ig a 452 hektáros ökológiai mintagazdaság mutatott példát – mára egyhektáros biokert, a biogyümölcsös és a bemutatókert nyújt lehetőséget.
Miközben a megmaradt épületek egyikéből a másikba tartunk, az udvaron hatalmas mezőgazdasági gépeket látok.
– Úgy döntöttünk, nem adjuk még el – meséli később Ács Sándorné férje. – Megvárjuk a földbérleti pályázatokkal kapcsolatos perek végét. Hiszen a remény hal meg utoljára…
A perek egy részét amúgy a gazdaság megnyerte. Másokat elveszített, de a legfőbb perek még nem zárultak le. A népfőiskola és a gazdaság mára a majorság 7-8 hektáros területére szorult vissza. A hatalmas udvaron nyaranta táborokat hirdetnek gyerekeknek, az épületekben céges rendezvényeket tartanak, esküvőkre adják ki.
– Korábban a központ az ökológiai mintagazdaság jövedelméből működött, ma így próbálunk a felszínen maradni – teszi hozzá Ács Sándor.
A nagykövetségi látogatás persze jó alkalom találkozásokra, beszélgetésekre is.
– Már csak három-négy ilyen, bentlakásos népfőiskola van az országban, tanfolyam száznál valamivel több – tudom meg Szigeti Tóth Jánostól, a Magyar Népfőiskolai Társaság elnökétől, aki több cikluson keresztül töltötte be az Európai Felnőttoktatási Társaság elnöki tisztét is. – Szeretnénk elősegíteni az alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetű felnőttek felzárkóztatását, társadalomba illeszkedését, azokét, akik a tanfolyamok költségeit nehezen tudják megfizetni. Ezt hidalnák át a pályázatok, amelyeket viszont erre a célra nem írnak ki vagy nem mi nyerünk el. Pedig volt időszak 1998-ban, amikor társaságunk 180 millió forintos támogatást kapott. Ma egy-másfél milliót.
Nem csupán a követségről érkeztek vendégek, hanem gazdák is, Dániából, Magyarországról egyaránt. Rövid szakállú, markáns arcú férfi ül most velem szemben az asztalnál.
– Húsz hektáron gazdálkodom Karmacson, Zala megyében, de nem ez az igazán érdekes – magyarázza Jens Clausen. Ha a neve nem árulná el dán származását, sokáig kellene hallgatnom a magyarul szinte tökéletesen beszélő férfit, amíg rájönnék, hogy nem az anyanyelvén társalgunk. Mezőgazdasági tanulmányúton járt Magyarországon, megismerkedett későbbi feleségével, így telepedett le hazánkban úgy harminc éve. A földek a fiai nevén vannak, ám az egyik éppen készül eladni a sajátját, így Jensnek 12 hektár marad művelésre. Ezen azonban csöppet sem kesereg, mivel vallja, hogy nem sok pénzre van szüksége az embernek, hanem elégre. Valóságos filozófiai értekezést tart az 55 éves férfi az alkalmazkodásról, a gondolkodás, a véleménynyilvánítás és az önismeret fontosságáról, bizonyítva, hogy Grundtvig a népfőiskolai mozgalom alapítójának hazájából érkezett. Minderre, állítja, a mezőgazdaság tanította.
– Szerelmes vagyok Magyarországba – válaszolja mosolyogva, amikor arról kérdezem, hogyan érzi magát nálunk –, de a szerelem, mint tudjuk, nem racionális dolog.
Néhány egykori hallgató szintén eljött Kishantosra, így a nagykövetségi látogatás egyben rögtönzött „diáktalálkozó” is lett.
– Megtanultam, hogy ne szégyelljem a magyarságomat – jelenti ki érdeklődésemre Szabó Edgár, aki 2010-ben töltött három hónapot Dániában. – A dánok is büszkék magukra, a kultúrájukra, a történelmükre. Persze nem úgy, hogy más kultúrákat lenéznek. A másik alapvető gondolat, ami kinn lett a sajátom, az a civil szerveződés, az alulról építkezés fontossága. Minél inkább kiteljesedik mindez, a felül lévőknek annál inkább az lesz a feladatuk, hogy ezt támogassák.
NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELEI
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu