Még kísért a háború

Talán emlékeznek még olvasóink a hat évvel ezelőtti hírre, amely bejárta a világsajtót: az adóhatóság adócsalás gyanúja miatt eljárást indított egy német nyugdíjas, Cornelius Gurlitt ellen; a müncheni lakásában tartott házkutatás során 1406, kétes eredetű képet (121 bekeretezett és 1285 keret nélküli alkotást) találtak. Később a salzburgi házában 53, majd újabb 180 műalkotás került elő. A férfi az egymilliárd euróra becsült értékű műtárgygyűjteményt (többek között Monet-, Chagall-, Dürer-, Munch-, Picasso-, Chagall- és Rodin-festményekkel) apjától, Hildebrand Gurlitt-tól örökölte, akit a nácik a zsidóktól elrabolt vagy dekadensnek ítélt képek eladásával bíztak meg: a műkereskedő az összegyűjtött „elfajzott” festmények közül sokat külföldön értékesített, majd a pénz a nácik kasszájába vándorolt. A műgyűjtő több műtárgyat magának vett meg, és az ellenértéküket befizette a propagandaminisztérium kasszájába – így a képek egy része szabályosan került a tulajdonába. Halála után, 1956-ban fia kezelésébe került a gyűjtemény. Német újsághírek szerint a férfi időnként elutazott Svájcba, és értékesítette titkos gyűjteményének egy-egy darabját.

Cornelius Gurlitt nem akart megválni lefoglalt kincsétől, szerinte apja jogszerűen jutott a képekhez, ennek bizonyítására elküldte az augsburgi ügyészségnek a gyűjtemény jogi helyzetét tisztázó dokumentumokat. Szakértői bizottságot hoztak létre, amely azt vizsgálja: mely képek tartoznak a Gurlitt család tulajdonába (ezeket a kereskedő visszakapja), és melyeket raboltak el a nácik jogos tulajdonosuktól (akiknek utódait megilletnek a műtárgyak)?

Időközben az idős férfi 2014-ben elhunyt. A berni szépművészeti múzeum (Kunstmuseum), a német szövetségi kormány és Bajorország az év novemberében Berlinben megállapodást írt alá, amely szerint végrehajtják Gurlitt végakaratát: azokat a műalkotásokat, amelyek minden kétséget kizáróan jogosan kerültek a család birtokába, a svájci múzeumban helyezik el.

Sok száz kép sorsa (így vagy úgy) rendeződött az évek során, de ennyi idő elteltével is maradtak még tisztázandó származású alkotások. Minap bizonyságot nyert, hogy Thomas Couture francia festőművész Fiatal ülő nő portréja című alkotása (képünkön) a II. világháború idején kivégzett Georges Mandelnek, a francia ellenállás vezető alakjának a tulajdona volt. Vagyis majdnem 80 év múltán hazatalált.

FOTÓ: AFP/DPA