Mesterek és művek

Annyiban összekapcsolódik a két téma, hogy az alföldi település kultúrateremtő polgármestere, Kada Elek tevékenykedése idején nyithatta meg kapuit a művésztelep, miután a városatyák is egyöntetűen felismerték az abban rejlő lehetőségeket. Kada 1897 és 1913 között állt a település élén, számos nagyszabású városfejlesztési és kulturális kezdeményezést támogatott, azt az időszakot máig „aranykorként” emlegetik a helyiek.

A Kecskeméti Művésztelep létrejötte tulajdonképpen a Nagybányai Művésztelepen történt „szakadásnak” köszönhető. A közösségben feltűntek azok az alkotók, akik szakítani akartak a kialakult hagyományokkal, műveik erőteljesebb színvilágot és forradalmian új látásmódot tükröztek. A magukat „neósoknak” nevező csoporthoz tartozott Iványi Grünwald Béla, aki a „legtisztább magyar városok” valamelyikében tervezte folytatni a megkezdett munkát. Kada Eleknek címzett, 1909. július 17-én kelt levelében azt kérte, fogadja be őket a dinamikusan fejlődő Kecskemét, amelynek kultúráján hatalmasat lendíthet egy művészközösség. Mindenki lelkesen támogatta az ötletet, hamar fel is gyorsultak az események. A Műkert városrészben tíz műtermes bérházat és hat villát építettek nekik – az alapkőletételt 1910. október 8-án tartották. A beköltözés azonban az 1911-es kecskeméti földrengés okozta károk miatt elhúzódott, csak a következő évben vehették birtokba a telepet az első lakók, köztük Iványi Grünwald, Falus Elek, Herman Lipót, Jánszky Béla, Kisfaludi Stróbl Zsigmond.

Kecskeméti mesterek és művek – ez az összefoglaló címe a Bozsó Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállításának. A „kecskeméti” ebben az esetben egy kivétellel nem a születési helyre utal, hanem a művészkolónia városára. Több mint félszáz festmény és grafika reprezentálja a témát, egy hihetetlenül gazdag és stílusteremtő korszakot, leginkább az 1909-től 1944-ig működő Kecskeméti Művésztelep 1909 és 1919 közötti fénykorát. Mivel az alkotók témái többségükben helyi vonatkozásúak, a főtéri épületek látványát, a cigányváros életképeit megmutató festmények vagy a művészek hétköznapi pillanatait megörökítő rajzok, karikatúrák az adott kor fontos helyi dokumentumaivá váltak.

A bemutatott anyag három „tartóoszlopát” Iványi Grünwald Béla, Perlrott Csaba Vilmos és Fényes Adolf csodálatos festményei alkotják. Noha az utóbbi híresség sosem tartozott a Kecskeméti Művésztelephez, kecskeméti születésűként joggal szerepel a tárlaton. Külön teremben kaptak helyet a kolónián megforduló tehetséges tanítványok képei, illetve kapcsolódik a kiállításhoz egy grafikai kollekció, bizonyítva azt, hogy milyen műfaji sokszínűség jellemezte a „hírös város” művésztelepének törekvéseit.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI