Hoppon maradt násznép

Az öcsödi illetőségű, de Szentesen élő, 37 éves G. Mihály már hosszú ideje játszotta a macska-egér harcot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyészség nyomozóhivatalával. Közokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt kellett volna elszámolnia az igazságszolgáltatással, ám a férfinak mindig akadt a tárgyalásnál sokkal fontosabb dolga. Ha valamely ellenőrzés során mégis a rendőrök karjaiba futott, akkor a rá nagyon hasonlító ismerősének az adatait használta. Aztán azért sem volt könnyű a nyomára bukkanni, mert hol itt, hol ott húzta meg magát. De az ilyen zaklatott életmód mellett sem igazán zavartatta magát, olyannyira, hogy a családalapításra gondolt. Persze a nemes szándéknak az esküvői ceremóniával híre ment, így nem csoda, hogy a szentesi rendőrök fülébe is eljutott. Ritkán akad olyan házasságkötési ceremónia, ahol a vőlegény ne jelenne meg, ezért az egyenruhások biztosra mentek, amikor az esküvő napján körbefogták a szentesi önkormányzat épületét. A meghívottak között tehát ismeretlenek is feltűntek, akik – miután a társaik gondosan elállták a környék útvonalait – még arra is sort kerítettek, hogy a vőlegény adatait gondosan leellenőrizzék, nehogy melléfogjanak…

A boldogító igen kimondása után az ifjú pár kilépett a házasságkötő terem ajtaján – ahol két szép szál zsaru is gratulált a jókedvű vőlegénynek. Az öröme nem sokáig tartott, mert a hívatlan vendégek megkérték, hogy engedje el a párja kezét és tartson velük. G. Mihály természetesen tudta, honnan fúj a szél, nem is tiltakozott. Azon viszont meglepődött, miként akadtak a nyomára, amikor ő mindig mindent gondosan megszervezett. Erőszakra tehát nem került sor, a rendőrök az ifjú férjet a családi ünnep méltóságához illően kísérték a gépkocsijukhoz, majd a szentesi kapitányságra hajtottak. Ezt követően már a Szolnok megyei ügyészség emberei folytatták a munkát. A násznép pedig hoppon maradt. Feltehetően a lakodalmi menü nem volt szegényes, így aki arra számított, hogy emlékezetes dáridó veszi majd kezdetét, csalódnia kellett. Hát persze, hogy sokan nem tapsolták meg a rend őreit, sőt a násznép többsége a nemtetszésének adott hangot. Szerencsére akadtak a rokonságban olyanok is, akik nem lepődtek meg túlságosan, és sikerült lecsillapítaniuk a háborgó hoppon maradottakat.

Arról nem szól a fáma, hogy a sok finomságnak – ami a lakodalmi ceremónia hozzátartozója – mi lett a sorsa. Egy biztos: a szentesiek nem felejtik egyhamar azt a januári napot, amikor a nászmenet a lagzi helyett a rendőrségre vezetett…