Megtisztulás a napfelkeltében

– Bámulatos az energiája, mindig is irigylésre méltó volt. Egyre lendületesebben szárnyal. Miféle varázslat ez?

– Nem varázslat, nem csalás és nem ámítás... kőkemény meló. Önismeret, nagyon széles értelemben. Ennek a munkának rengeteg rétege van, a testem megdolgozása, a lelkem útjának tudatos követése. Azt gondolom, a forrás mindannyiunkban ott van. Hiszen szinte mind energikus és életimádó kisbabaként kezdjük itteni utunkat. De bátorság kell ahhoz, hogy a felnőttkor sűrű, sötét erdejében megtaláljuk a forráshoz vezető ösvényt.

– Sorsfordító változások történtek az életében, lányai születtek, családja lett, elvált. Érettebb, bölcsebb lett?

– Mindez egy nagyon nehéz és gyönyörű érési folyamat. Imádom, hogy anya lettem, imádom a lányaimat, nagyon mély kapcsolatom van velük. A családalapítás egy hétéves ciklus volt, a válás utáni első év már egy újabb ciklus eleje. Személyre szabott kihívás a javából, egyáltalán nem könnyű. De én meg egyáltalán nem vagyok gyenge, sőt, a nehézségek csak pallérozzák a képességeimet. Nagyon büszke vagyok mindarra, amit a válás után létrehoztam anyaként, alkotóként. Teljesebb ember és teljesebb nő lettem.

– Arról nem is beszélve, hogy a legféltettebb titkait is elmeséli a dalaiban. Terápia ez vagy ihlet?

– Azért a legféltettebb titkaimat nem mesélem el… vigyázok a határokra, az enyémre, és másokéra is. Van egy jó adag absztrakció, és így is hatnak ezek a dalok. Sokan úgy reagáltak a Hazatalálok lemezre, hogy meghallgatása után már nem tudnak magukkal őszintétlenek lenni, hogy belül olyan helyre is bevilágít az anyag, ahová maguk sem mernek odanézni. Az alkotás első lépése lehet terápia, de az önmagában nekem nem elég, attól még nem lesz jó dal valamiből, hogy kiírom magamból. Utána áldozni kell a mesterség oltárán. Szavakkal, dallamokkal időzni, jó zenésztársakat találni és inspirálni a próbán egymást. Aztán a művek visszamosolyoghatnak rám, az egy kicsit megint lehet terápia, de már nem úgy, mint az elején. Már nem nyers, hanem továbbvisz, feljebb emel.

– A Dalszülető videosorozatában az alkotás folyamatáról mesél. Miért tartotta fontosnak?

– Az a munka, amit csinálok, már rég több, mint zene. Imádok énekelni és dalokat írni, de itt arról is akartam mesélni, hogy milyen fontos dolog a kreativitás. Nehézség idején segíthet kijönni a sötétből a fényre, és másoknak is ezt adhatja. Vagy csak úgy simán izgalmas folyamat. Ezt most már előadások és tréningek formájában is szóba hozom, mert szinte a bőrömön érzem a kapcsolatok élettelenségének fájdalmát. Azt szeretném, ha a férfiak és nők beszélnének egymással, a mostaninál mélyebben, igazabban. Együtt többek vagyunk. A dal nagyon erős üzenetközvetítő forma, verbális és zsigeri egyszerre, ezért tényleg lépésre bírhatja a lelket. Én vagyok az első, nagyobb népszerűséget elért magyar női énekes-dalszerző, és nagy a felelősségem. A hangomat, a bátorságomat egy közösség szolgálatába állítom. Az, hogy egy országnak milyen dalai vannak, kik és milyen módon írják azokat, mutatja a közösség állapotát. A magyar palettáról hiányzott a női hang. Nem a férfiak által írt dalok helyett akarok én női dalokat, hanem azok mellé. Nem vagy, hanem és.

– Szemmel láthatóan ügyel szerzeményei képi világára. Legutóbbi lemeze címadó dalában, a Hazatalálok én-ben félelmetes sár-sminkben látjuk!

– Tíz éve minden munkám vizuális kitágítását Gryllus Ábrisra bízom. Mesélek neki, ő néz, kérdez, hallgat demófelvételeket, felhív embereket. Így találta Szombat Évit is, aki az album képeit, és azt az álomszerű tüzes fotósorozatot csinálta. A tágulás másik eszköze a film lett. A Hazatalálok én című dalhoz Korom Anna és Fecske Flóra álmodott egy videoklipet. A forgatás maga embert próbáló (Beát próbáló) volt. Először leástak nyakig a nedves földbe, ott voltam három órát. Teljes szorongás. Ahogy betemettek, mintha eltűnt volna az a részem, ráléptek a friss hantra, ami alatt ott volt testem, és a rálépés tömörítette a nedves, nehéz homokot, azt hittem, eltörik a lábam. Amikor végre kikapartam magam onnan, az születésélmény volt. Egész éjjel tánc, majd hajnalban fürdés a jéghideg Dunában, a kisoroszi szigetcsúcs gyönyörű napfelkeltéjében. Életemben nem fáztam ennyire, zokogtam a vízben. Volt ebben valami megtisztulás.

– Mára a magyar zenei élet meghatározó előadója, dalszerzője, írója lett. Ha nem is mindig tudatosan, de jó irányba haladt? És merre tart?

– Egy jó ideje már nagyon tudatosan haladok. Rengetegen jeleznek vissza arról, hogy a dalaim mentén hogyan alakul át az életük, hogyan tudnak jobban a vágyaik felé menni. Így kénytelen voltam leszokni arról, hogy a létem, a munkám jogosságát folyton megkérdőjelezzem. Ebben korábban nagyon jó voltam. Persze finomhangolás most is van, és irányváltás is lehetséges, sok ember véleményét meghallgatom. Merre tartok? Gyönyörű, igaz dalok felé, amelyek még több szabadságot hoznak nekem és másoknak.

– Május elején Selymeim címmel lesz estje a MÜPÁ-ban. Milyen élményt ad ez a párhuzamokat felsorakoztató sorozata a közönségnek, és önnek?

– A találkozás frissességét, élettel teliségét, törékenységét emelik ki a hallgatóim. Idén a norvég Beate Lech, azaz Beady Belle lesz a vendégem, csodás énekes-dalszerző. Lesz öt közös dal, ami azért már elég anyag ahhoz, hogy a két nő viszonyát érezni lehessen a színpadról. Az eddigi négy koncert négy női sorsközösség felismerésével ajándékozott meg, idén sem lesz ez másképp…

– Remekül ír, bizonyíték erre a Ribizliálom című könyve. Lesz folytatás? Mit osztana meg legszívesebben velünk?

– Az elmúlt néhány év eseményeit, a szüléseim és a kisgyermekes időszak érlelő hatását, áldott nehézségét, karcos gyönyörét. Mint ahogy a legutóbbi időszak is érettebbé tett, erről is írok, de hogy pontosan mi a forma, azt még tesztelem, sok lehetőség van. Lesz majd új könyv is, igen, lesz.

– Nemrég készült önről egy portrésorozat piros szoknyában, égővörös rúzzsal. Palya Bea milyen szín? Csak piros, ugye?

– Akár lehetek piros is. Nagyon szeretem. De úgy érzem, az utóbbi év a pirosnak legalább ötven árnyalatával gazdagította a lényemet.

FOTÓ: EMMER LÁSZLÓ