Több mint játékszerek

Igencsak nagyot néznénk, ha életre kelnének a játékok, mint a híres animációs mozifilmben. Lenne bábeli zűrzavar! Kattognának a gőzmozdonyok kerekei, nyikorogna az ördög biciklije, kvaterkáznának a porcelánbabák, hangos monológba kezdene a hasbeszélő figura, koncerteznének a plüssállatok. Persze ez a nem mindennapi társaság mozdulatlanságra és némaságra ítélve is bámulatos, nekik most vitrinek mögött kell „helytállniuk”. Méghozzá a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely új állandó kiállításán.

– Gyűjteményünkben 17 ezer tétel szerepel, ami azt jelenti, hogy a darabszámot tekintve ennél jóval több, mintegy 70 ezer tárgyunk van – mondja elöljáróban Kalmár Ágnes művészettörténész, az intézmény vezetője. – Megújult tárlatunk az 1780 és 1980 közötti két évszázadot öleli át. Nem kis fejtörést okozott, hogy mi kerüljön a tárlókba, de végül összeállt a koncepció. Lányok és fiúk legértékesebb játékain keresztül megidézzük a régi polgári világot, majd következnek a XX. század első felének játékműhelyei, a Rodolfó-gyűjtemény rekvizítumai, végül pedig az 1950-es és az 1970- es évek időszakának gyöngyszemei. A körgalériában – amely az állandó kiállítás részévé vált – a népek játékai kaptak helyet.

Itt minden egyes tárgynak története van. Aki szenvedélyesen foglalkozik a játékokkal, az kifogyhatatlan a hozzájuk kapcsolódó sztorikból. Kalmár Ágnestől megtudjuk például, hogy a múlt század eleji polgári életforma a gyermekek világában is tükröződött, ezt bizonyítják a miniatűr szobák és konyhák berendezései, illetve „tulajdonosaik”, a porcelánfejű babalányok és babafiúk. Sok értékes darabot ajándékozott az 1980-as évek elején a kecskeméti gyűjteménynek a budapesti Káldor Aurél szobrászművész.

Szinte egymással vetekednek mívességben a fából faragott tálalószekrények, amelyek eredetileg nem gyermekjátéknak készültek. Ilyesfajta miniatűröket (némelyik nem is annyira kicsi) azért készítettek a műbútorasztalosok, hogy azokkal reklámozzák magukat a kirakataikban. Aztán a tehetősebb szülők – nyilván gyermekeik nyomásának engedve – addig jártak a mesterek nyakára, míg azok jó pénzért meg nem váltak remekműveiktől. A kecskeméti kiállítás egyik legszebb darabját sokáig egy szombathelyi család őrizte, leányuk, Kovacsics Piroska gyermekszobájában állt. A szekrényen a felnőttek használati tárgyainak apró modelljei, köztük valósághű üvegpoharak, porcelánedények sorakoznak, kész életveszély lehetett velük játszani.

– Ezek többsége vasárnapi játék volt. Védett helyen tartották, és csak ünnepi alkalmakkor vették elő. Bizony, néha összetörtek, de lehetett pótolni. A porcelánfejű babák sérüléseinek javítására ott voltak a babaklinikák, azokban az időkben jól menő vállalkozásnak számítottak. A kiállításon látható, több ezer darabos Richter-féle kőépítőből összerakott házat itt, a végleges helyén építettem fel esténként és hétvégeken – ajánlatos volt lábujjhegyen járni körülötte, nehogy egy óvatlan mozdulat következtében összedőljön – meséli a muzeológus.

A modellvasutakat minden korban imádták a gyerekek. Az első lemezvonat az 1860-as években tűnt fel, az „igazi” játék vasút pedig az 1870-es évek végén indult hódító útjára, többek közt a Märklin-gyár jóvoltából. A valaha Bécsben vasútmérnökként dolgozó Somogyi Miklós és Pakson élő testvére, Somogyi Géza felnőttfejjel lett a kisvasutak szerelmese. Az 1940- es és 1960-as évek között mintegy száz, eredetivel méretarányos és hihetetlen részletgazdagságú modellt alkottak meg, köztük mozdonyokat, kocsikat, épületeket, figurákat – ma már ipartörténeti remekműnek számítanak, a magyarországi vasút múltját idézik. Darabjaikat nem árulták játékboltokban, kizárólag a saját szórakoztatásukra készítették, végül az értékes tárgyegyüttes a Szórakaténuszban kötött ki. Amikor Somogyiék „játszottak”, feltettek egy hanglemezt, amelyen közlekedő gőzmozdonyok sípoló-pöfögő hangja hallatszott, így vált tökéletessé az illúzió.

Kalmár Ágnes azt az 1987-ben múzeumba kerülő utasszállító hajót mutatja, amelyet egyetlen tölgyfatömbből faragtak ki, és amely a testébe épített/rejtett óraszerkezetes motorral működött. Hódmezővásárhelyi gazdája hétéves volt, amikor 1937-ben szülei bevitték Szegedre, ahol az Anna-kút közelében lévő drogéria kirakatában virító három makettből választhatott magának egyet. A boltos elmesélte, hogy egy nyugalmazott tengerész hajdani hajózási élményei alapján éveken át készítette alkotásait, melyek pontos másai voltak a valódi vizeken sikló társaiknak. Nagy örömet szerzett annak a hódmezővásárhelyi kisfiúnak, az biztos.

Mennyi érdekes figura! Az 1880-as években kitalált Kócos Peti „szülőanyja” a német Margarete Steiff volt, aki gyermekparalízis miatt kerekes székbe kényszerült, ezért otthon ülve játékokat kezdett el varrni, mígnem azon vette észre magát, hogy világhírű gyárat vezet. Az első plüssmackóját 1903-ban alkotta meg – Amerikában is ugyanakkor vált népszerűvé a hozzá hasonló Teddy mackó, Morris Michtom orosz bevándorló műve, melyet a Theodore Roosevelt (becenevén Teddy) vadászatáról írt újságcikk ihletett, amikor is az elnök nem volt hajlandó lelőni egy medvebocsot. De mi, magyarok sem maradtunk le az új divatról: Sebők Zsigmond előállt a Tányértalpú Komával! Az örökmozgó játék mackó medveléte ellenére emberként viselkedett, még a Balatonra, sőt az Északi-sarkra is elutazott.

Az Antanténusz, Szórakaténusz… című kiállításon nyomon követhetjük a hazai játékkészítés történetét, a legértékesebb és legszebb mesekönyvek születését, a világhírű bűvész, Rodolfó, vagyis Gács Rezső hagyatékának néhány különleges darabját, valamint a játékgyártás kecskeméti kötődéseit.

Ezzel eljutottunk az 1950-es évekig, amikor Játék-felülvizsgáló Bizottság is működött annak érdekében, hogy csak „szocialista gyermeknevelésre alkalmas” játékok kerülhessenek forgalomba. Évtizedekkel később generációk nőttek fel Antoni Rozi és Nádas László ipari formatervező házaspár természetes anyagokból készített játékain, bábfiguráin. Annak idején a feleséget kérték fel, hogy az 1960- as évek táncdalfesztivál-sztárjainak alakját álmodja gumiformába, így aztán Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Szörényi Levente és Zorán ott áll a kecskeméti múzeum vitrinjében. A győztes sláger most így szólhatna: Hadd legyek a játékszered!

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI