Van, de még nincs

Akad szakácsból sok, csak nem biztos, hogy mindegyik főz. Nagyjából ez lehetne a mottója annak megállapítására, hogy az éttermek tulajdonosai olykor lasszóval sem találnak jó szakácsot. Nem ritka, hogy a tulajdonosok családon belül próbálják megoldani és megosztani a konyhai munkát, de ahogyan az egyik soproni panzió vezetője megfogalmazta: őt a saját fia hagyta ott az egyik karácsony előtt, mert Ausztriából olyan ajánlatot kapott, amire ő is csak azt tudta mondani: menjél, fiam.

Több tanulmányban megjelent már, hogy az ország számos téren szakemberhiánnyal küzd. Ilyen például a feldolgozóipar, az egészségügy, a szállítmányozás, az adminisztratív szolgáltatások területe, a turizmus és az építőipar; ezek az ágazatok szinte azonnali munkahelyet tudnak adni annak, aki rendelkezik a megfelelő szakképesítéssel. S bár a kereslet és a kínálat regionálisan eltér, a probléma ettől még országos. Az Eduline tavaly év végén tette közzé listáját az idei, 2019-es hiányszakmákról (lásd keretesben), de éppen azzal a megjegyzéssel, hogy ez bár elsőre rossznak tűnik, mégis segíthet abban, hogy aki tanulni akar, és biztosan munkát is szeretne magának, annak érdemes ezek közül választania. Ez a lista lényegében megegyezik a 2017-es felsorolással, de abban például az Észak-Dunántúl esetében még a pék, az asztalos, a pincér, a cukrász és a lovász is szerepel.

„A jövő szakembereit fel kell készíteni arra, hogy az egyre gyorsuló technológiai fejlődés, a digitalizáció, a negyedik ipari forradalom paradigmaváltást hoz a gazdaságban. Átalakulnak, megszűnnek munkakörök, ezzel párhuzamosan jelentős számban jönnek létre új szakmák.” Ezt már Kucsák László, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal frissen, 2019. január 1-jei dátummal kinevezett elnöke mondta a hivatal holnapján is közzétett, a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Az elnök szerint az a fontos, hogy már a fiatalokban tudatosuljon, „érdemes a szakképzést választaniuk, továbbá, hogy nemcsak a gimnázium, hanem a szakgimnázium is életpályát, karrierutat jelenthet számukra”.

A szakmák átalakulása, ésszerűsítése alighanem alapjaiban változtatja meg a szakmákról kialakult eddig megszokott képet, miközben az elvégzett szakmunkák továbbra is ott válnak kézzelfoghatóvá, ahol elvégzik azokat. A szakmák racionalizálása amúgy nemzetközi folyamat, és szerte a világon azt mutatja, hogy ezáltal a képzések is sokkal gyorsabban tudnak reagálni a technológiai változásokra, vagyis a munkavállalók is naprakész ismeretekkel rendelkezhetnek. Ehhez felkészült és korszerű képzési helyekre, karrierlehetőségekre és versenyképes bérezésre van szükség. Mindemellett azzal is számolni kell, hogy a robottechnológia elterjedése sok helyen maga után vonja az élő munkaerő csökkenését, de az már most tudható, hogy egy robot aligha készíthet például olyan remek birkapörköltet, mint amilyet a Hortobágy környéki pásztorok tudnak, öntöttvas lábosban, üstben vagy bográcsban. Vagyis egy jó szakács, vagy hívják azt manapság bármiféle séfnek, nehezen lesz pótolható gépi karokkal.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE