Gólyales karosszékből

A gólyakukkolással részesei lehetünk egy hat éve folyó tudományos kutatásnak, amely a Gemenc Zrt. anyagi támogatásával, a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Magyar Madártani Egyesület együttműködésében jött létre.

Az élmény valóban páratlan, hiszen akár pillanatról pillanatra nyomon követhetjük a hazánkban szigorúan védett fekete gólyák életét, kezdve a március elejei érkezésüktől – általában valahonnan Afrikából vagy a Közel-Keletről. Az élmény azért is különleges, mert a fekete gólya – az akár a falvak villanypóznáin, házak kéményein is szívesen megtelepedő fehér rokonával ellentétben – eléggé rühelli az ember közelségét. Háborítatlan erdeinkben érzi jól magát, s ha az ember gyakran megfordul akárcsak a közelében is, nem beszélve a fakitermelés zajától, valószínűleg elköltözik.

Bár a feketególya-pár életét a kameráknak köszönhetően egyszerre általában úgy százan figyelik – az évek során már több mint 390 ezer látogatójuk volt –, egész nap senki sem ér rá az életüket tanulmányozni. Így sem maradunk azonban le semmiről, ugyanis az elmúlt hat év legizgalmasabb jeleneteit a szerkesztők néhány percben összefoglalták.

Február végén, március elején először általában a hím érkezik meg, akit a kutatók Tóbiás névre „kereszteltek”. Tóbiás igazi gavallér: mire párja, Sára egy-két hétre rá szintén a fészkére talál, már kitakarít, közös otthonuk sérüléseit megjavítja, s akár meg is védi a betolakodóktól. A családalapítást követően néhány hét telik el a tojások lerakásáig. A szülők felváltva ülnek rajtuk, amíg aztán a fiókák sorra feltörik a héjukat. Az etetés is felváltva történik, s bizony, amelyik utód nem elég erőszakos, az a felöklendezett hal, béka, kígyó nélkül maradva legyengül és vége lesz az életének. Az egyik évben pedig azért pusztult el a teljes fészekalj, mert Sára egyik alkalommal nem tért vissza, Tóbiás nem tudta egyedül ellátni – melengetni és táplálni is – a fiókákat. Más évben, talán a rossz időjárás miatt, Sára megölte az egyik fiókát, majd egy másikkal Tóbiás elrepült, végül pedig a maradék kettő közül az egyiket agyonnyomta. A megmaradt fiókát viszont gondosan táplálták, az végül is önállóan elhagyta a fészkét. Volt olyan év, amikor egyik fióka sem élte meg a július végi, augusztus elejei kirepülési időszakot, volt, amikor mind a négyük.

Az idén nagy változásnak lehettünk tanúi, ugyanis Tóbiás és Sára fészkét új pár foglalta el. Az okot nem tudjuk, talán csak elkéstek és most másik fán találtak új otthont maguknak, de az is lehet, hogy elpusztultak. A kutatók mindenesetre igyekeznek kihasználni a helyzetet és az új pár szokásait összehasonlítani a régiekével, értékes információkat szerezve ezzel. Annyi bizonyos, hogy az elmúlt években a híres párnak köszönhetően 17 fiatal madárral gyarapodott a feketególya-állomány.

Nekünk tehát nincs más dolgunk, mint hogy a lehetőséget kihasználva a http://gemenczrt.hu/ media/feketegolya-feszek/ címet a gépünk keresőjébe pötyögjük, s máris indulhatunk gólyanézőbe. Ráadásul az elmúlt évek legizgalmasabb jeleneteit – a hím megérkezésétől kezdve a tojások kikelésén át a nyári kirepülésig – vissza is kereshetjük. Érdemes.