Sportnapló

Az oroszok 1990-ig a Szovjetunió tagállamaként érték el sikereiket, ám amikor a FÁK országaként, mondhatni, a saját lábukra állhattak, akkor sem lehetett leírni őket, hiszen rendre hallattak magukról. Megnyerték a világbajnokságot 1993-ban és 1997-ben, az Európa-bajnokságot 1996-ban. Korábban az olimpiai aranyat is hazavihették 1988-ban – egyszóval a válogatottunk igazi kézis nagyhatalommal mérte össze az erejét.

A csütörtöki mérkőzésnek finoman szólva is nem mi voltunk az esélyesei, mivel a szakvezetőink most látták az idejét a fiatalításnak. Így hiába kerestük Nagy Laci szálfatermetét, de Illyés Ferencet, néhány rutinos társával együtt, szintén nem találtuk. Ott volt viszont Juhász Ádám, Szita Zoltán, Marko Vaszics, Máthé Dominik, Rosta Miklós, s még néhány ifjú, akik soraiból hiányzott a sérült Bodó Richárd, aki az utóbbi időben klubtársával, Bánhidi Bencével ontotta a gólokat. Ami a meccset illeti, lassan lépegettünk előre, ám a 20. perc táján még csak egyetlen gól volt az előnyünk. A félidőben 25-19-re nőtt a fór, és ettől kezdve nem volt kétséges a mérkőzés kimenetele. Jól játszott a megfiatalított csapat, de azért Mikler Roland kapus teljesítménye nélkül nehezebb lett volna legyőzni a nem túl nagy ellenállást tanúsító ellenfelet. Ez az orosz csapat nem sokban idézte a sikert sikerre halmozó elődöket, még azt is megérezte, hogy a remekül „keverő”, Magyarországon is ismert Dmitrij Zsitnyikov sérülés miatt kidőlt a sorból. Siskarjov, Gorbok, Gyibirov – a korábbi nagycsapat húzó emberei – a szoros őrizet mellett nem tudtak villogni, a fiatalabb társak pedig tanácstalanul toporogtak…

Nem tudom, egyedül állok-e azzal a feladvánnyal szemben: vajon az oroszok felejtettek el kézilabdázni, vagy pedig a mieink lettek ilyen jó tanulók? Igaz, elérhetetlen távolságban soha nem voltunk egymástól, hiszen az olimpiai negyedik helyezésünk miatt nekünk sincs okunk a szégyenkezésre.

A vasárnapi visszavágó Érden már csak maga az utazás miatt is könnyebbnek ígérkezett az asztrahányi kirándulásnál, arról nem is beszélve, hogy a lelátón ezúttal nem az oroszok adták a többséget. A tetemes magyar előny éreztette a hatását, mert az oroszok végig vezettek a mérkőzésen, a mieink a legvégén időn túli hétméteressel egyenlítettek, 23-23. A nyolc selejtezőcsoport első két helyezettje – esetünkben a magyarok és az oroszok –, valamint a négy legjobb csoportharmadik vehet részt a 2020 januárjában sorra kerülő, norvég– osztrák–svéd közös rendezésű kontinensviadalon.

FOTÓ: KOSZTICSÁK SZILÁRD, MTI