Sportnapló

Labdarúgó-válogatottunk összeállítását talán csak a legfanatikusabb szurkolók tudják fejből elmondani. A játékosok zömében tehetséges fiatalok, a nevük még nem forgott túl sokat a köztudatban, így nem is csoda, hogy (el)ismertségükre egyelőre várni kell.

Ország-világPalágyi Béla2019. 04. 02. kedd2019. 04. 02.

Kép: Budapest, 2019. március 24. Willi Orban (b3) és a horvát Tin Jedvaj (j2) fejel a Magyarország - Horvátország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésen a Groupama Arénában 2019. március 24-én. MTI/Koszticsák Szilárd, Fotó: Koszticsák Szilárd

Sportnapló
Budapest, 2019. március 24. Willi Orban (b3) és a horvát Tin Jedvaj (j2) fejel a Magyarország - Horvátország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésen a Groupama Arénában 2019. március 24-én. MTI/Koszticsák Szilárd
Fotó: Koszticsák Szilárd

De azért máris kíváncsi rájuk a publikum, sokan zarándokoltak el Nagyszombatra, hogy tanúi legyenek a Szlovákia elleni Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésnek. Sajnos az elfüstölt benzin nem térült meg, a szlovákok 2-0 arányban legyőztek bennünket. Pedig a két csapat között nem volt lényegi különbség, talán csak annyi, hogy a pályán a göröngyök és fűcsomók is a házigazdákat segítették. A 90 perc megítélése szélsőségek között mozgott. Akadt, aki azt mondta: ha ezek a srácok a nemzeti mezben a reprezentánsaink, akkor a sportágat akár el is lehet felejteni. Néhányan viszont – Marco Rossi szövetségi kapitánnyal az élen – azt a véleményt hangoztatták, hogy mérkőzés nem nevezhető csapnivalónak, így a mieink produkcióját sem lehet kézlegyintéssel elintézni. Hát persze, hogy láttunk hibákat, főként a védők totyogása tűnt olykor céltalannak, amit az ellenfél – leginkább az első gólnál, Ondrej Duda révén – ki is használt, de egyébiránt nem játszott alárendelt szerepet a megfiatalított válogatott. A második gólnál is a védelmi rutin hiányzott, a rövid sarokra bepaszszolt találat hárítható lett volna – ezzel együtt északi szomszédjaink nem érdemtelenül tették zsebre a három pontot, jobban és határozottan játszottak.

A vesztes kompánia meglehetősen lehangoltan készült az újabb selejtezőre, amire mindösszesen három nap pihenő állt rendelkezésre. Meg aztán az ellenfél sem volt akárki: azok a horvátok érkeztek a Groupama Arénába, akik tavaly világbajnoki döntőt játszottak, ahol „csupán” ezüstérmesek lettek. De emlékezzünk az Aranycsapat 1954-es svájci szereplésére: a fináléig eljutni sosem gyerekjáték! S most a mi fiaink a nagyszombati kudarccal a hátuk mögött találták szemben magukat Luka Modricékkal… Nem tudom, adott volna-e valaki is egyetlen lyukas garast a győzelmünkért. Főleg azok után, hogy a horvátok a 13. percben Rebic révén megszerezték a vezetést. „Most jön a szokott folytatás” – mondták magukban a pesszimisták. Valóban jött, csak nem úgy, ahogyan ők gondolták. A 34. percben ritkán látható szép összjátéknak tapsolhatott a hazai közönség: Szalai Ádám indította Dzsudzsák Balázst, aki úgy ívelte vissza a labdát a társához, amit csak ritkán nézhetünk. Aztán a magyar középcsatár nyolc méterről, éles szögből bombázott a hálóba. Ez bizony 1-1! Ám ezzel még nem volt vége a parádénak: Dzsudzsák szögletét követően az első válogatottságán bemutatkozó Pátkai Máté akrobatikus mozdulattal juttatta a labdát a kapuba, 2-1. A bemutatkozás szépre, Dzsudzsák 100. válogatott fellépése emlékezetesre sikeredett. Ezt a mérkőzést sokáig nem felejtjük el. A szlovákok elleni vereséget pedig a hazai visszavágón lehet majd az emlékezetünkből kitörölni.

FOTÓ: KOSZTICSÁK SZILÁRD, MTI

Ezek is érdekelhetnek