Szokások és kockázatok

Négy csoport tagjai főképpen a felező- és a sávelválasztó vonallal állnak hadilábon. A vonalas úgy gondolja, az a biztonságos, ha a csíkhoz közel utazik, pedig éppen ellenkezőleg: a mellette vagy vele szemben haladó jármű alkalomadtán túl kis távolságra kerülhet tőle, ami megemeli az esetleges koccanás vagy ütközés rizikóját (a frontális karambol rémálmát ne is említsük). Méltó társa a kétsávos, aki már nem is a vonal közelében, hanem azt éppenséggel a kerekei közé „kapva” igyekszik előre. Az ilyet hamar kiszúrják a közlekedőtársak, és élénk villogtatással vagy dudálással noszogatják a választásra. A szlalomozó pedig egyenesen amolyan játszótéri mókaként váltogatja a sávokat, mindkét oldalról ijesztgetve a többieket. Végül pedig az orroskodó a legkiszámíthatatlanabb: a kocsija orrával unos-untalan a csíkot veszi célba, amiről a mögötte-mellette haladók nem tudhatják, hogy éppen elaludni, netán eléjük bevágni készül, vagy „csupán” a bizonytalankodása miatt hozza a frászt a többiekre.

Akár sajnálhatnánk a kézfájóst, de nem érdemli meg: nemtörődömségből, lustaságból, nagyképűségből a világ minden kincséért sem nyúlna az irányjelző kapcsolójához, ehelyett tréfás rejtvényt ad fel környezetének, míg csak valaki félre nem érti a humorát. Végül szóba hozom a parkolókirályt: vagy képtelen megtanulni két kocsi közé beállni, vagy amikor sikerül neki, „természetesen” a maga oldalán bőséggel hagy helyet a kiszálláshoz, ám hogy a szomszédos sofőr képes-e majd bepréselni magát a vezetőülésbe, az már a legkevésbé sem érdekli. Aki pedig képes meghúzni, összetörni mások várakozó autóját, neki találták fel a parkolóasszisztenst, amelyik helyette bekormányozza a kocsit a kiszemelt helyre.

Régi vesszőparipám: nem igaz, hogy mindenki megtanulhat biztonságosan autót vezetni. Számos elemet nem túl nehéz begyakorolni, de a forgalomban részvétel ennél sokkal többet követel. Egyszerre kell mindenre figyelni, a helyzeteket villámgyorsan elemezni, a meghozott jó döntéseket késedelem nélkül végrehajtani. Aki pedig túl korán elhiszi magáról, hogy már mindent tud, a legnagyobb bajba sodorhatja az utak vándorait. Amikor jómagam több mint négy évtizede az autósiskola padját és az oktatóm kocsijának gumijait koptattam, létezett a defenzív vezetés fogalma és gyakorlata. Először is a tanulók fejébe verték, hogy autót vezetni nagyszerű, ám veszélyes foglalatoskodás. A balesetek elkerüléséhez elengedhetetlen a mások sikereiből vagy kudarcaiból okulás szándéka. Ezért is szívből pártolom, hogy minél több autós vegyen részt a vezetéstechnikai tanpályák kínálta programokon, hogy élesben remélhetőleg sosem bekövetkező helyzetekre is felkészülhessenek. Ám ha mégis kihívás elé kerülnek, a megszerzett élmények kisegíthetik őket a bajból.

Ne szégyelljünk naponta valami újat tanulni, hibáinkból okulni, míg mások semmibevételét egyszer s mindenkorra száműzni az eszköztárunkból.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE