Takarítsuk ki Magyarországot!

– Egy pisztoly! – kiáltott fel az egyik hulladékszedő a Pomázhoz tartozó Alcsevicza településrészen. A belterületnek nyilvánított, amúgy beépítetlen terület az egyik kedvelt lerakóhelye azoknak az antiszociális polgártársainknak, akik úgy gondolják, legegyszerűbben és legolcsóbban ilyen módon tudnak megszabadulni feleslegessé vált holmijuktól.

A terület hulladékmentesítését néhány évvel ezelőtt kezdték meg helyi civilek, egyre nagyobb sikerrel. Kezdetben még konténerszámra szedték a hulladékot, ma már „elég”, ha a TeSzedd! európai uniós mozgalom keretében zsákokat igényelnek az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól, amely az eseményt Magyarországon idén összehangolta. Az eszközök – zsákok, kesztyűk, zsákszájkötözők – minden évben rendre és időben megérkeznek. A leginkább talán orvosinak tűnő kesztyűk láttán ugyan csóválják a fejüket a hulladéktalanítók, ezek ugyanis vékonyságuk miatt legfeljebb a fertőzéstől védik meg őket, bozóttüskéktől, üvegek vágásától korántsem. De sebaj, mindenki hoz magával alkalmas vastagságú és anyagú kesztyűt, és már kezdődhet is a szedés. Azaz majdnem, mert előtte a társaság részt vett a csoportszervező által tartott – legalábbis aláíratott – balesetvédelmi oktatáson is. A szignózás közben csóválja a fejét az ártatlan hulladékszedő: vajon miért kíváncsi a minisztérium még a születési évére is? De aztán már tényleg nincs más dolga, mint az út szélén a füves, bokros területre dobált szemét zsákokba gyűjtése.

A hulladékszedés egyébként kiváló közösségi program, jókat lehet közben beszélgetni, például arról, hogy miért is hordja valaki a hulladékát a határba. Hiszen a településen a heti hulladékszállítás működik, havonta egyszer elviszik a válogatottan gyűjtött, vagyis a külön zsákolt papír-, fém- és műanyaghulladékot is, vegetációs időszakban a zöldhulladékot, ráadásként pedig évente egyszer a szolgáltató házhoz megy a lomokért. Akkor mondja meg már valaki, miért végzi mégis annyi hulladék a határban? Elképzelés persze van a hulladéklerakókról, a víkendesektől kezdve, a szolgáltatóval amúgy kötelezően megkötendő szerződés alól kibújókon keresztül a vállalkozókig. Most is itt van például egy garnitúra buszülés, amit nem lehet bezsákolni, ezért csúfíthatja tovább az egyébként csodaszép Pannon-tájat.

Amúgy szinte biztosra vehető, hogy a pomázi hulladékszedők valamelyike a rendőrségen fejezi be az akciót. Korábban a rendszámtáblák jelentették a slágert. Bedobhatták volna a zsákokba, de a hulladékszedő már csak olyan, hogy szereti a rendet. Márpedig egy bokorba hajított rendszám esetén erős a gyanú, hogy ez a hulladék egy lopott, szétszedett autó hasznosíthatatlan maradványa. Annál is inkább így lehet ez, mert autókárpit, műanyag lökhárító rendszeresen található a lerakatokban. Azt már lehet találgatni, hogy vajon melyik elhagyott külterületi épületben lehet az autótolvajok aktuális bontóhelye… A rendőrök pedig a jegyzőkönyvet felvéve átveszik a külföldi vagy magyar, egészben hagyott vagy feldarabolt rendszámot.

Na, de egy pisztoly! Az már komoly dolog! Ki tudja, mire használták, mielőtt valaki ezen a félreeső helyen megszabadult tőle… Föltéve, hogy valóban az… Mert ma már annyira tökéletes utánzatokat készítenek! Ki tudja, nem csak egy játék-e? Ilyenkor persze mindenki pisztolyszakértővé alakul át, a fegyver kézről kézre jár, a derék hulladékszedők igyekeznek a rejtélyt megfejteni, szétszedni, van-e benne töltény. A tár berozsdásodott, ezért lehetetlen megállapítani, viszont a súlya alapján igazi lehet.

– Na, mindegy, értesítsük a hatóságot! – adja ki a jelszót az egyik hulladékszedő, egyben polgárőr, telefonál parancsnokának, aki a rendőrséghez utalja az ügyet. Az ügyeletes első mondata, miután meghallgatta a bejelentést:

– Remélem, nem nyúltak hozzá!

Pomázon és főleg a határában ebben az évben 12 csoport regisztrált a TeSzedd! honlapján, ebből a három iskola zártan, a többihez lehetett csatlakozni. Az önkormányzati hivatal dolgozói ilyenkor már pénteken hagyományosan bezárják a városházát, az ügyfelek fogadása helyett hulladékot szednek. A többség azonban a hétfői országos akcióindítás ellenére a hétvégi szabadidejét feláldozva tisztította a környezetet.

Szombat délután az egyik csoport a Klisovácz dűlőnél gyülekezik. Hulladékügyileg az itt található több száz méteres bokorsor az egyik legneuralgikusabb hely. A szedők évről évre konténerbe gyűjtik a hulladékot, azonban az ismét és ismét újratermelődik, különösen annak felső végén. Vagyis a hulladékszedők sziszifuszi munkát végeznek, az illegális szemétlerakás szankcionálása ugyanis hatósági jogkör, amihez nekik nincs jogosultságuk. A helyzetet amúgy leginkább az ingatlan több évtizede külföldön élő tulajdonosa restelli. A területhez három éve jutott öröklés révén, és amikor tudomást szerzett arról, hogy a birtokát némelyek hulladéklerakónak nézik, több mint ezer kilométerről igyekszik konténert szervezni, no meg embert, aki azt meg is töltené.

Ide most száz zsákot kértek a TeSzedd!-től az önkéntesek, akik egy óra alatt meg is töltöttek azokat. Szedés közben derült ki, hogy a zsákok többszörösére lett volna szükség, munkájuk eredménye éppenhogy csak meglátszik.

Még javában zsákoltak, amikor megérkezett az a délelőtti szedő, aki a pisztolyt átadta a rendőrségnek.

– Na, mi történt? – állták körbe néhányan.

– Azt mondták, van egy rossz hírük, valószínűleg estig benn kell maradnom.

– Ahhoz képest hamar elengedtek…

– Mondtam, hogy nekem is van egy rossz hírem: akkor nekik kell kiküldeniük egy rendőrt, aki szedi helyettem a hulladékot a Klisováczon.

– És?

– Nevettek. Aztán két óra múlva megérkezett egy szakértő, felvettek egy jegyzőkönyvet, engem meg elengedtek. Azt mondták, gázpisztolyt találtunk.

A SZERZŐ FELVÉTELE, FOTÓ: BALÁZS ATTILA, MTI, FOTÓ: TÓTH PÉTER