Venni könnyű, eladni nehéz

Akár egy hosszú tengeri kígyó, úgy kanyarog a történet, amit Mátraházi Ilona mesél. Egy szórólapot nyomtak a kezébe a '90-es évek elején, majd a férjével kezdtek eljárni a szállodák különtermeiben tartott üdülési tájékoztatókra. Az első üdülési jogukat egy balatoni városba vették, később átcsábították őket a horvát tengerpartra.

– Nagyon szép a hely, de köszönjük, nem kötünk bérleti szerződést – először ez volt a válaszunk, aztán mégis elköteleztük magunkat harminc évre. Előnyösnek hittük ezt más szerződések kilencvenkilenc évéhez képest. A gyermekeinktől kaptunk érte hideget, meleget, de mi nem éreztük a veszélyt. Vártuk, hogy élvezhessük az Adriát minden második évben. Onnantól kezdve hívogattak minket, s a bemutatókon, melyekre házaspárként elmentünk, előnyösnek látszó cserelehetőségekkel bombáztak. Engedtünk a rábeszélésnek, így végül milliókat költöttünk el. Annyi pénzünk ment rá, hogy abból ott és akkor vehettünk volna ki szállást, ahol és amikor kedvünk tartja – meséli Mátraházi Ilona, aki 51 éves volt 2004- ben, amikor belecsöppent az üdülési bizniszbe.

A horvát tengerpart tényleg gyönyörű, de ők már a ragyogó napsütést sem látják felhőtlennek. Előbb arra beszélték rá őket, hogy az áprilisi szerződésüket májusira cseréljék, mondván, akkor kellemesebb az idő, aztán váltottak augusztusra, de a nagy hőség és az óriási tömeg miatt egy szeptemberi időpontnál kötöttek ki. Kipróbálhatták az elő- és az utószezont is, de minden alkalommal súlyos százezrekbe került a változtatás: összesen 2,8 millió forintot költöttek el. Ráadásul minden módosításnál „újraindult” a 30 év. A biztosítékot az verte ki náluk, hogy megemelkedtek a fenntartási díjak. Legutóbb 60 százalékos drágulással szembesültek, mivel az áfát – amit korábban nem számítottak bele az árba – most évekre visszamenőleg rájuk terhelték. Tíz év alatt így végül csaknem a duplájára nőtt a fenntartás költsége. Nagy teher ez nekik is, de – mint mondják – az üdülési joggal rendelkezők között vannak 70-80 éves, sok gonddal-bajjal küszködő emberek is, akiknek az utolsó megtakarításaikat viszik el az égbe szökő díjak.

– Már brutálisan magas, 704 eurós díjnál tartunk. Ha fellépek valamelyik szállásközvetítő portálra az interneten, olcsóbban is tudnék szép apartmant foglalni. Hiába telefonálunk, írunk, válaszra sem méltatnak. Szabadulni csak úgy tudnánk, ha újra fizetünk. Kérdem én, akkor mire ment el csaknem hárommillió forintunk, aminek a felét sem üdültük le?! – panaszolja olvasónk. Azt fontolgatja, néhány csalódott sorstársával együtt jogi útra tereli az ügyet. Ám arra fel kell készülniük, hogy valószínűleg horvát bíróságon kell megvívniuk a csatát, ugyanis a megkötött szerződésben az szerepel…

– Sokszor a hiszékenységük viszi rá az embereket arra, hogy aláírjanak egy olyan szerződést, amivel végül rosszul járnak. Nyereséget remélnek, de ez naivitás. Gyakori, hogy azok az ügyfelek, akik a meglevő üdülési jogaikat szeretnék eladni egy másik személynek vagy cégnek, súlyos százezreket, esetleg milliókat is ráfizetnek az ügyletre, még akkor is, ha papíron ők az eladók – nyilatkozta lapunknak dr. Kende Júlia. Az üdülési jogokkal foglalkozó ügyvéd azt tanácsolja, meggondolatlanul ne írjunk alá semmilyen szerződést. Kérjük ki szakértő tanácsát, vagy legalább olvassuk át alaposan az apró betűs részeket is. A szerződés igénytelenül megfogalmazott vagy bonyolult jogi szövege miatt ugyanis néha nehezen érthető.

– Ne engedjünk a hitegetésnek, ha próbálnak rávenni arra, hogy hosszú évtizedekre elkötelezzük magunkat! Nemcsak akkor fizethetünk rá, ha üdülési jogot veszünk vagy cserélünk, de akkor is, ha túladnánk azon. Olykor látszólag szabályos adásvételi szerződésről van szó, az eladó mégsem tud megválni a teherré vált üdülési jogától. E szerződéseknek szinte mindig van olyan jogi hibájuk, ami miatt az ügyfél pórul járhat – figyelmeztet az ügyvéd. Annak dacára, hogy egy szerződés Budapesten köttetett, előírhatják benne a horvát vagy más országbeli bírósági illetékességet, ha az üdülő ott van, ez pedig igen bonyolulttá teszi az esetleges pereskedést. Ha rendelünk egy cipőt vagy más terméket az interneten, jogunk van elállni a vásárlástól. Ha valaki üdülési jogot vesz egy cégtől, meghatározott időn belül attól a szerződéstől is elállhat (a 141/2011. kormányrendelet alapján), akkor azonban már nincs elállási jog, amikor ő szeretne eladni. Ez nagyon fontos különbség, ezért is jobb megelőzni, hogy áldozattá váljunk.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE