Árulkodó adatok

Szerinte a közösségi oldalak és a számítógépes keresőmotorok valósabb képet adnak arról, hogy igazából mit gondolunk és mit akarunk...

Eredetileg a Google-t arra találták ki, hogy az emberek mindenfélét megtudjanak a világról, és nem arra, hogy a kutatók tudjanak meg mindenfélét az emberekről. De menet közben kiderült: a nyomok, amelyeket a tudást hajszolva hagyunk magunk után a neten, elképesztő mértékben árulkodnak. Más szóval: az emberek információkeresése önmagában is információ. Különösen igaz ez azt figyelembe véve, hogy az emberek időnként nem is faggatják a Google-t, hanem kijelentéseikkel egyenesen a bizalmukba fogadják a személytelen, gigantikus keresőmotort: „gyűlölöm a főnökömet”, „megütött az apám”...

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik: ha az igazságra vagyunk kíváncsiak, a felmérésekben nemigen bízhatunk. Seth Stephens-Dawidovitz elemezte (és nálunk Mindenki hazudik címmel a napokban megjelent könyvében megosztotta) az amerikaiak viselkedésére vonatkozóan az egyik legtekintélyesebb információforrásnak tartott Országos Közvélemény-kutató Központ társadalmi felmérését. Nézzünk ebből egy kényes kérdést! A heteroszexuális nők azt állítják, hogy évente 55 alkalommal szexelnek, és az esetek 16 százalékában a partnerük használ óvszert – ez évi 1,1 milliárd óvszert jelent. Csakhogy a heteroszexuális férfiak válaszaiból az következik, hogy ők bizony többet, évente 1,6 milliárdot használnak el. A két számnak magától értetődően egyeznie (vagy legalábbis közelítenie) kellene. Akkor most a férfiak vagy a nők mondanak igazat?! Mint kiderült, senki. Ugyanis az Amerikai Egyesült Államokban évente eladott óvszerek száma nem éri el a 600 milliót. Tehát mindenki hazudik – az egyetlen különbség, hogy ki mennyire.

De evezzünk komolyabb vizekre! Barack Obama lett 2008-ban az USA első afroamerikai elnöke. A közvélemény-kutatások szerint a faji hovatartozás nem játszott szerepet abban, hogyan szavaztak az amerikaiak. Vagyis úgy tűnt, a rasszizmus végre az utolsókat rúgja a tengerentúlon.

A Google-keresések azonban ettől nagyon eltérő képet festettek az országról. Az adattudóst is meglepte, hogy a nigger(ek) szó ugyanannyi keresésben jelent meg, mint a migrén és a Lakers. Minden ötödik keresés tartalmazta a vicc szót is, azaz előszeretettel gúnyolódnak mások bőrszínén.

Obama első megválasztásának előestéjén – amikor a kommentárok zöme a történelmi jelentőségű győzelemről szólt – nagyjából minden századik Google-keresésben, amely tartalmazta az új elnök nevét, ott szerepelt a nigger(ek) vagy a KKK is (Ku-Klux-Klan: jelenleg is működő, titkosan szerveződő társaság, tagjai ártatlan embereket bántalmaznak, félemlítenek és ölnek meg bőrszínük, hitük, meggyőződésük miatt). A választás estéjén pedig a Stormfront nevű, fehér nacionalista weboldalra tízszer annyian kerestek rá, illetve iratkoztak fel, mint egy átlagos napon. Ezek az internetes kattintások nehezen egyeztethetők össze egy olyan társadalom képével, ahol a közvélemény-kutatások szerint a rasszizmus jelentéktelen tényező. Vagyis él az amerikaiak – nyugodtan kitágíthatjuk a kört: az emberek – egy részében valami gyűlölet, ami a környezetük előtt rejtve marad...

Sajnos nincs ebben semmi túlzás. Seth Stephens-Dawidovitz a következő választásnál, 2012-ben használta a Google-keresések alapján elkészített „rasszizmustérképet”. Azokban az országrészekben, ahol többen kattintottak rá rasszista tartalmakra, Obama lényegesen rosszabbul szerepelt, mint négy évvel korábban a demokraták fehér jelöltje. A különbségre semmilyen más tényező nem adott magyarázatot: sem az iskolázottság szintje, sem a korosztályi összetétel, sem a fegyverbirtoklás, sem a templomba járás. Csak a bőrszín. Óriási fegyvertény, hogy Obamát ebben az országban így is elnökké választották.

Ugorjunk négy évet: a 2016-os republikánus előválasztás előtt a közvélemény-kutatók arra jutottak, hogy Donald Trumpnak az égvilágon semmi esélye. Számos kisebbségi csoportot megsértett; a felmérések értelmezői azt hangoztatták, hogy az efféle durvaságot csak kevés amerikai tartja elfogadhatónak. És mégis, úgy tűnik, a rejtett rasszizmus Trumpnak kedvezett: azokon a helyeken támogatták a legnagyobb számban, ahol a legtöbbször kerestek rá a nigger(ek) szóra.

Summa summarum: az amerikai tudós szerint a Google-keresések képezik az emberi pszichéről valaha összegyűjtött legfontosabb adathalmazt. Napjainkban az információk mennyiségi és minőségi robbanásának korát éljük, és az új adatok zöme a Google, valamint a közösségi média révén áramlik be.

A Big Data (nagy adat) hatalmat jelent. És olykor bizony rengeteg pénzt is!

2013 nyarán egy fekete sörényű, vörösesbarna ló New York állam északi részén, egy istállóban rostokolt, 151 társával együtt az egyéves csikók árverésére várt. Abban az évben összesen 10 ezer ilyen korú csikót árvereztek el az Egyesült Államokban. A 85-ös számú nemigen tűnt ki semmiben a társai közül. Tulajdonosa, egy egyiptomi sörmágnás eredetileg meg akart válni tőle és újakat vásárolni, ám a felkért szakértő könyörgött: inkább a házát adja el, de ezt a lovat ne! Végül az American Pharoah névre hallgató ló maradt, és másfél évre rá elnyerte a Triple Crown címet, ami akkor már több mint három évtizede egyetlen lónak sem sikerült (a díj az USA három legrangosabb lóversenyét megnyerő hároméves telivéreknek adható).

Vajon mit látott/tudott a szakértő Jeff Seder a 85-ös számú lóról?! Először is Sederről annyit, hogy a Harvardon tanult jogot, majd üzleti tudományokból is fokozatot szerzett; aztán egy napon az elismert bankár otthagyott csapot-papot, és teljes munkaidőben elkötelezte magát a szenvedélyének: elemezte és „megjósolta” a versenylovak sikerességét. Hogy milyen mély ez a kút? Szemléltetésképpen: azon 1000 darab kétéves csikó közül, amelyeket az ocalai árverésen, az ország egyik legtekintélyesebb aukcióján bemutatnak, jó, ha öt fog élete során jelentős pénzdíjazású versenyt nyerni.

A döntés előtt az ügynökök nemcsak a pedigrét nézik, elemzik többek között a ló testalkatát, tartását, járását is. Sedert mindez hidegen hagyta, csak az adatok érdekelték: azt vizsgálta, hogy az állatok tulajdonságai hogyan függnek össze a teljesítményükkel. EKG-t végzett, feljegyezte a lovak orrlyukméretét, az elpusztult lovak lábait levágta, hogy megmérje a gyors összehúzódású izomrostok tömegét, még az ürülékükre is kíváncsi volt. De sokáig egyik paraméter sem korrelált a versenysikerekkel. Tizenkét évig kellett várni az első nagy áttörésre, Seder akkor döntött úgy, hogy a belső szervek méretét fogja vizsgálni.

A kérdésre tehát a válasz: a szakértő azért lett a 85-ös megszállottja, mert a bal szívkamrája nagyobb volt, mint a többi vizsgált ló 99,61 százalékáé. De a többi fontos szerve, például a lépe is átlag feletti méretűnek bizonyult. Seder adatai szerint pedig minél nagyobb a bal kamra, az állat annál jobban fog teljesíteni a versenyeken. Az adatai alapján a 85-ösről számára ordított, hogy olyan ló, amilyenből talán millió közül egy akad.

Olykor biztosan félelmetes szembesülni az árulkodó adatainkkal, nehéz bekukkantani az emberi elme legsötétebb zugaiba. De lehet ebből erényt is kovácsolni: azzal, hogy rengeteg adatot összegyűjthetünk a világ problémáiról, megtehetjük az első lépést a leküzdésük felé.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE