Piacsek bácsi poharazgat

Rippl-Rónai József, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések kiemelkedő magyar képviselője műveinek egyik legkedvesebb szereplője, Piacsek bácsi – aki történetesen a sógornője, Piacsek Margit édesapja – mellett még számos karakteres alak feltűnik a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény legújabb kiállításán. Örvendetes, hogy a múzeum az utóbbi időkben egymás után mutatja be a honi festészet ikonikus alakjainak munkásságát, eddig többek közt Szinyei Merse Pál, Paál László, Fényes Adolf, Iványi-Grünwald Béla festményei voltak láthatók. Ebbe a sorba illeszkedik a jelenlegi tárlat is.

A kiállításon látható negyvenkilenc mű – olaj, pasztell, tus, diópác, ceruza – valódi keresztmetszetét adja Rippl-Rónai művészetének. Ezúttal nem kellett különböző múzeumoktól kölcsönkérni a képeket, hiszen a teljes anyag egy helyről származik, mégpedig az Antal-Lusztig Gyűjteményből. Antal Péter debreceni ügyvéd mintegy ötezer darabból álló grandiózus kollekcióját anyai nagyapja, Lusztig Sámuel derecskei kereskedő az 1920- as évek elején – műtermeket és aukciókat járva – kezdte vásárolni kortársainak munkáiból, a XX. század több mint háromszáz géniuszának táblaképeiből, grafikáiból, kisplasztikáiból, installációiból.

Családjának kijutott a holokauszt borzalmaiból: Lusztig Sámuel egy bécsi gyűjtőtáborban vészelte át a háborút, az auschwitzi haláltáborból pedig csak nagyobbik leánya jött vissza élve. Minden értéküktől megfosztva kezdtek új életet Derecskén. Sajnos a képzőművészeti kollekciónak mind egy szálig nyoma veszett, tulajdonosa pedig sosem próbálta kideríteni, hogy hol (kinél?) lehetnek. Lusztig inkább elölről kezdte a gyűjtést, később pedig vitte magával unokáját, Antal Pétert is. A kisfiú szeretett rajzolni, megismerkedett Holló László debreceni festővel, akit gyakran felkeresett a műtermében. Szeretett volna venni tőle egy vásznat, össze is kuporgatott kilencszáz forintot, de ennyi pénz túl kevésnek bizonyult, viszont a festő megígérte, fest neki valamit, ami pontosan ennyibe fog kerülni. Antal Péter felnőttként más pályát választott, de a művészetek iránti szenvedélye máig megmaradt. Magángyűjteménye egy-egy fontos alkotó bemutatásakor megkerülhetetlen.

A Bozsó Gyűjteményben látható tárlaton Rippl-Rónai József alkotói pályáját portréi, enteriőrjei és grafikái által követhetjük végig. A kaposvári születésű festő- és grafikusművész korábban gyógyszerészként és házitanítóként tevékenykedett, miközben rajzolni is tanult. Életének nagy fordulópontja volt, amikor 1884-ben Münchenbe utazott, hogy az ottani Művészeti Akadémia kurzusára járhasson. Ezután Párizs következett, ahol Munkácsy Mihály avatta be a festészet titkaiba. Rippl-Rónai huzamosabb ideig élt Franciaországban, itt ismerte meg múzsáját, alkotótársát, Lazarine-t, akit tizenhat év együttélés után vett feleségül.

Rippl-Rónai Párizsból hazatérve Somogyország fővárosában, Kaposváron telepedett le. Ihletett környezetben, a csodás Róma-villában születtek legismertebb kompozíciói. A kecskeméti kiállításon a festő „fekete” korszaka is felvillan, portréképein pedig a családtagok (testvér, feleség, szülők) mellett ismeretlen modellek is szerepelnek, például a zákányi plébános, a zöld szemű nő, a diabólós lány, a fátylas hölgy. Ezek főleg olaj- és pasztellképek, magát a stílust az alkotó olajgrafikának nevezte.

Rippl-Rónai Piacsek bácsit bemutató sorozata a legismertebb alkotások közé tartozik, a karakteres rokont a hétköznapok ellesett pillanataiban örökítette meg, például borozás közben. Amíg tájképei a hagyományos piktúrát idézik, „kukoricás” művei merész kísérletezésre utalnak: ecsetjével foltonként rakta fel a festéket a kartonpapírra, és sötét kontúrokat alkalmaz. A kecskeméti tárlaton szép példa erre a Kunffy Lajosné napernyővel című képe. Csodálatosak a pasztellek is, melyek az 1910-es évektől kezdtek hangsúlyossá válni. Sajnos egyik-másik veszélyben van, hiszen a művész egyiket sem fixálta, mert szerinte elvesztették volna a selymességüket. Most viszont üveg mögött is látszik az állagromlás.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI