Tarcalnak is előkelő helye van a turisztikai térképen

Délelőtti nap perzseli a Tarcali csárda előtt parkoló autókat. Bár még csak 10 óra 28 percet mutat bent a pult mögötti „Lovas szív, és lovas lélek, lovas lészek, amíg élek” és „születésnapodra a csárda dolgozóitól” feliratú falióra, egy betérő pár húslevest cérnametélttel, Jókai-bablevest, sztrapacskát és Fogadósné kedvencét rendel. Sürög-forog a pincérlány. Varga Szilvia Tokajban kereskedelmi és idegenforgalmi szakközépiskolában végzett, a tarcali ötcsillagos szállodában kezdte szobalányként, de hamar váltott, évek óta itt dolgozik. Az elegáns szálloda idegen volt számára, inkább az itteni családias hangulatot kedveli.

– Vannak, akik a kastélyszállóból és a wellness-kúriából is ide jönnek csülkös bablevesre, mert elegük van az elegáns miliőből, trendi ételekből – jegyzi meg –, a miénk mégiscsak egy hangulatos, magyaros ételeket kínáló csárda.

Kint gyönyörű a park. Hajnalka és Mária közhasznú munkásként ülteti a növényeket, levendulát, rózsákat, most éppen nyári virágokat a nyolc méter magas, festett oldalú borosüveg körül. Hajnalka évtizedekig környéki szőlőkben dolgozott napszámosként, Mária pedig gyermek-, majd idősotthonban tevékenykedett. Körben az adományozók padjai, a tüzépesé, a benzinkutasé. Modern reflektorokkal világítják meg a kis rózsakertet, esküvők után a fiatal párok ide jönnek fényképezkedni.

Míg húsz évvel ezelőtt az autósok egyszerűen átsuhantak Tarcalon, legfeljebb vásároltak az út szélére kirakott PET-palackos tokaji borokból, ma már egy elejétől végéig rendezett falura lelnek. Puttonyos borfalu, prefektusi székház, rendezett kúriák, hangulatos boltocskák és kávézók, köztéri szobrok fogadják őket.

A közeli Farkasdombra európai szintű pihenőpados, közvilágításos sétány vezet az áldó Krisztus nyolcméteres szobrához – zarándokok számára világattrakció. Aki ide vetődik, tátott szájjal figyeli a fejlesztéseket, ám ugyanakkor az elképedés, az értetlenkedés lesz úrrá rajta, ha szeme a Tokaj-Hegyalja egyik szimbólumának tartott Kopasz-hegyre, más néven Tokaji-hegyre téved.

A hat kilométeres, először szőlős környezetben, majd erdőben vezető aszfaltút szélei letöredeztek, annyi a foltozatlan kátyú, hogy gyakran autóval is csak lépésben lehet haladni. A veszélyesebb kanyarok kőkorlátjai hiányosak, a lejtő fölött számtalan helyen szinte vízszintesre dőlnek. Az út közeli víkendházak, kamrák elhagyottak, kalyibák látványát nyújtják, némelyiken átlátni. Úgy látszanak a vázak, mint egy kórházi röntgenfelvételen az ember csontozata. Se pihenő, se kávézó, se illemhely, és az 516 méter magas csúcson az 1965-ben épített tévétorony is lepusztultnak tűnik. A megszólított ember minden faluban érzi a szembetűnő kettősséget, a Tokaj-Hegyalját dicsőítő falukép és a több évtizedes elmaradottságról tanúskodó panorámaút és környezete közötti különbséget. A két luxushotelben a vendégeik benyomásairól nem kívánnak nyilatkozni.

Regényes a története az áldó Krisztus idekerültének. Butta László polgármester így beszél erről: Petra Attila, aki egy gávavencsellői, márvánnyal, gránittal foglalkozó kft. tulajdonosa, hetente 2-3 alkalommal feljárt a Tarcalhoz tartozó Henye-dombon álló Terézia-kápolnához, amelyet szakrális helynek érzett. A kápolnát 1749–1750-ben gróf Grassalkovich Antal építtette uralkodójának, Mária Teréziának hálából a környéket illető adományaiért. Petra Attila elhatározta, hogy készíttet egy gigantikus szobrot. Kőfaragóival Rio de Janeiró-i méretű Krisztus-szobrot nem tudott csináltatni, de egy nyolc és fél méter magas áldó Krisztus-alakot kifaragtatott. Felkereste a kápolnát, s az azt körbeölelő, gondozott szőlőterületeket tulajdonló, Németországban élő Degenfeld Mária grófnőt, hogy a szobrot elhelyeztesse a kápolna mellett, ám ők annak felállításához nem járultak hozzá. Egyébként teljesen érthetően, hiszen a kápolna és a szobor a kontraszttal kölcsönösen kioltotta volna a másik hatását. Ezt követően 2014 májusában Petra Attila bement egy képviselő-testületi ülésre, és megfelelő körülményű elhelyezésben bízva felajánlotta a szobrot hasznosításra.

Innentől procedúrák vártak a tarcaliakra, hogy ekkora szobrot világörökségi területen hogyan lehet felállítani, majd a Krisztus-ábrázolás kapcsán az egyház állásfoglalását is kikérték. 2015. március 25-én reggel fél hatkor találkoztunk az innen 25 kilométerre, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Gávavencsellőn, ahol a falu lakói elbúcsúztak a szobortól, majd aznap kettőkor az már itt, Tarcalon állt. A munkálatokhoz a prügyi mezőgazdasági zrt.-től kaptak kétszáz lóerős traktorokat. Áprilisban Ternyák Csaba egri érsek felszentelte a szobrot, október 22-re pedig 75 milliós világörökségi pénzforrásból elkészült az odáig vezető sétány is 130 lépcsőfokkal. Volt, aki villanykábelt adott, mások fizikai erejükkel szálltak be a munkálatokba.

– Korábban egy Tiszában talált hatalmas fatörzs, majd egy nyolc méter magas borosüveg állt az áldó Krisztus helyén. Illusztris csere? – kérdezem az elöljárót.

– A palack is jól jelképezte Hegyalját. Sok fiatal jelezte a Facebookon, hogy sajnálja a palackot. Ezért a kőbányában csarnokot húztunk fel, és ott négy helybéli amatőr festő egy képzett művész vezetésével négy hónap alatt megfestette a palack tizenöt négyzetméteres felületét. Két éve kiraktuk a csárda mellé. Körülötte huszonhét szőlőtőke jelképezi Hegyalja településeit, a macskakövet pedig Sepsiszentgyörgyről hozattuk. A polgármester Sepsibodokon, az erdélyi testvér -településükön látta, hogy egy fuvarozó vállalkozó udvarán macskakőgúla pompázik. Az illető elmondta, hogy a sepsiszentgyörgyi vasútállomás felújítása során azt felszedték, s ő a kidobásra ítélt köveket inkább hazavitte. Rögtön fel is ajánlotta Tarcalnak, de a hatszáz kilométeres táv fuvarköltsége igencsak megterhelte volna az önkormányzat kasszáját. A tarcali polgármester viszont arra is felfigyelt, hogy ugyanott, abban a faluban egy biciklin Hajdúgabona feliratos zsákot tol valaki. Kiderült, hogy Sepsibodokon a maszek pékség Hajdúnánásról szállítja a lisztet.

– Mivel én a Hajdúgabona egyik kirendeltségén dolgoztam korábban, a cég vezérigazgatójánál akciós áron intéztem egy kamion lisztet, így a visszaútra volt fuvar, a liszt különbözetéből pedig kitelt a mi költségünk is. Így büszkén mondhatjuk, hogy a hatalmas borosüveg pihenőnk kövéhez székely emberek koptatták a követ – mondja Butta László. A Krisztus-szobor öt darabból áll, súlya ötven tonna. Hatására a borturizmus mellett beindult a zarándokturizmus is. A hívők meglátogatják Tarcalon a kápolnát, az áldó Krisztust és a katolikus templomot is. Korántsem elhanyagolható, hogy a település a Mariazell–Máriapócs–Csíksomlyó zarándokútvonal tengelyében fekszik. A régi iskola rossz épületéből most zarándokszállást szeretnének létrehozni. Kétségtelen, hogy a két szálloda hozza a vendégéjszakák forgalmi adójából az önkormányzatnak juttatott adó 95 százalékát. Tíz év alatt megháromszorozódva, tavaly már több mint 23 ezer volt a vendégéjszakák száma a településen.

– És az elhagyatott Tokaji-hegy?

– Ez már szomorú történet – feleli a polgármester. A polgármesteri iroda falán Tarcal nevezetességeit ábrázoló fényképek, és egy térkép a környéket övező hegyekről, leginkább a Kopaszról, a Tokaji-hegyről. Csak térkép, nem mutatja annak elhagyatottságát. Tarcal vulkáni hegyének első említése Anonymus Gesta Hungarorum című írásában történt. „Ekkor Ond, Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak, majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének jellemezték.” A hegyen a televíziós adóállomás fontos átjátszóhely. A tövétől gyönyörű kilátás nyílik az egész Hegyaljára és az Alföldre.

A hegy északi oldalán egy 600 méter hosszú sípálya található. A kaszálások eredményeként olyan védett fajok jelentek meg újra a gyepeken, mint a békakonty, a vitézkosbor vagy a prémes tárnicska.A lejtősztyepp főbb értékei: az ország legnagyobb gyapjas őszirózsa-állománya, sok-sok tő gyapjas csüdfű és a hozzá kötődő zefír boglárka. Ez az árvalányhajas lejtősztyepprét egyébként a felhagyott szőlők helyén alakult ki, melyeket az 1800-as évek végén pusztító filoxérajárvány után hagytak el a gazdák.

– 1896-ban ligallérozás, szőlő-előkészítő földlazítás közben négy sírt leltek a Vinnai-dűlőben – mondja Butta László. – Három egyszerű sír volt, a negyedikben pedig lószerszámokat, csatokat, íjakat és egy tarsolylemezt is találtak, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva. Először Tarcal-hegye volt, aztán Nagy-Kopasz, azaz Kopasz-hegy, most pedig Tokaji-hegy. Mi nem sértődünk meg ezen, hiszen Tokajnak világhírneve van, nekünk pedig nincsen. Nagyon nagy lehetőség lenne ebben a hegyben. Csak Tarcalról lehet feljutni oda, viszont a műút állapota rendkívül rossz, a sípálya Tokajhoz tartozik, a sípálya parkolója viszont tarcali terület. Sok ötletünk van, de legelőször az utat kellene rendbe hozni.

– Kinek?

– Az út a közút kezelésében van. Valamikor 6-8 évvel ezelőtt egy forintért átvehettük volna, de ha a mi tulajdonunkban, kezelésünkben lenne, a nagy anyagi ráfordítás mellett mindenki büntetgetne minket. Két évvel ezelőtt hazai maradványpénzből sikerült egy kilométeres szakaszt megjavítanunk, s egy újabb kis szakaszra is van remény. De összességében siralmas az állapota! Többen visszajelzik, hogy a település tiszta és virágos, van látnivaló is, ám a hegyi út méltatlan. El tudnánk képzelni egy kilátót, kilátókávézót. A hegytető a paplanernyősök közkedvelt helye. Nagyon megérdemelne a hegy egy turistapihenőt, illemhelyet is. A nyolcvanas években a tarcaliak hetven százalékának volt kis területe a hegyen. Sokan a gondozatlanságot látva eladták, elhagyták birtokukat.

A Tokaji-hegy útjának állapotával kapcsolatban feltett kérdéseinkre a Magyar Közút Nonprofit Zrt. a következő választ adta: a kátyúzási munkákon túlmutató, teljes körű felújítási munkák csak hazai vagy európai uniós forrásokból valósulhatnak meg. Erre most nincs forrás. Persze szándék van. Tengernyi. A tokaji tévétoronyhoz vezető út csaknem teljes hosszában szerepel a felújítási terveikben. Ugyanakkor a nagyfelületű javítási munkákat egész évben, folyamatosan, ütemezetten úgy végzik, hogy figyelembe veszik az adott út hálózati szerepét és forgalomnagyságát is. A kérdéses út forgalma pedig szerintük szerény, 324 jármű naponta, teherforgalom pedig egyáltalán nincs rajta. Vizsgálataik szerint 2018-ban átlagosan naponta 121 személygépjármű, 27 kistehergépjármű, 119 motorkerékpár, 39 kerékpár használta az utat. A tokaji tévétoronyhoz vezető út elenyésző forgalma miatt ezen a szakaszon a főutakon, majd a kisebb forgalmú mellékutakon és bekötőutakon elvégzett munkákat követően tudnak beavatkozni.

– Még jobban el lesz hagyatva a hegy, nézze itt Májerék, Antonék parlagon heverő földjeit – sóhajtozik Páll János, az utolsó szőlősgazdák egyike a Kopasz-hegyen. Kapaszkodnak a kerekek a vulkanikus talajon megtapadt löszön, ahogy pöfékelve-berregve az orosz autogréder, azaz földgyalu meg-megindul. A férfi magántulajdonú földútját szélesítik. Páll János 1977 óta él Tarcalon, hat hektár szőlője a Kopasz-hegyen található. Mutatja, hogy már több mint háromszázezer forintot költött a vízelvezető árok kitisztítására, pedig nem az ő reszortja lenne. Sűrűek a napjai, elfoglalja a borok derítése, a palackok beszerzése. Borozót működtet, és van egy kis kanadai exportja is. Felcímkézve, engedéllyel viszi az ország, a tokaji bor hírét.

– Mi, kicsik mindent megteszünk a turizmusért, ha a pincénkben csak két ember jön a meghirdetett kóstolóra, akkor is megtartjuk, hogy érezzék jól magukat. Azt mondja, 121 személyautó és 39 biciklis halad át naponta most ezen a hegyen? És a sok túrázó! Akkor ez a kipofozott hegy aranybánya, a mennyei paradicsom lehetne!