Magyarország és a kultúra szerelmese

Iszkaszentgyörgyön, a kastélyban pezsgővel kínál. Végigfut tekintetem a gyönyörű, ápolt parkon. Az alkotótábor nemrég fejeződött be, készül a szalonkoncertre, amelyre bárki eljöhet, akár falubeli is. Augusztusban jelmezbált is tart, amelyre csak korhű ruhákban léphet be az érdeklődő.

Ari Santeri Kupsus szakmája különleges. Öltöztető. A finnországi Tamperében született 1965-ben. Édesapja súlyemelő, édesanyja lovas díjugrató bajnok. Kereskedelmi főiskolán üzleti menedzser szakon végzett 1985-ben, majd Skandinávia legnagyobb divat áru házláncánál, a Valiosónál helyezkedett el, idővel a legnagyobb, Helsinkiben található áruházuk igazgatója lett.

Később Svájcban az Ermenegildo Zegna és Olaszországban a Cerruti divatháznál dolgozott, aztán a finn köztársasági elnök kabinetjéhez kerülve a köztársasági elnököt, Martti Ahtisaarit, majd a miniszterelnököt, Paavo Lipponent öltöztette. És húsz éve Magyarországon, leginkább Iszkaszentgyörgyön érzi jól magát. Még megtanult magyarul is.

Előtte világot látott. Vándorolt. 1998-ban Finnországból Szentpétervárra költözött, hogy mint stylist, az angolul nem beszélő orosz ügyfelei miatt oroszul tanuljon. Aztán élt Kuala Lumpurban, Szingapúrban és Varsóban is. Magyarországra eredetileg egy kéthetes balkáni út miatt érkezett a Keleti pályaudvarra.

Három napot tervezett Budapesten eltölteni, de amikor 1999 augusztusában reggel nyolckor leszállt a vonatról és körbenézett, tíz perc alatt szerelmes lett a Keleti épületébe, majd a fővárosba is – magyarázza. Végül Budapesten töltötte el a Balkánra szánt két hetet, augusztus végén már budapesti lakosként ünnepelte a születésnapját a New York kávéházban. Egy évvel később, 2000-ben megvásárolta első lakását a Palotanegyedben, amelyre szótár segítségével tett ajánlatot.

Aztán abban a Bródy Sándor utcai házban vett még egy lakást, amelyet képzőművészeknek adott ki. A művészek buzdították arra, hogy nyisson galériát. Éppen tíz éve, hogy működik a fővárosi galériája, amelyben minden hónapban komolyzenei szalonkoncertet szervez.

Eddig rendben is volna. De hogyan kerül egy világutazó, akit Budapest bűvölt el, egy kicsiny faluba, Iszkaszentgyörgyre?

– Tizenegy évvel ezelőtt az akkori finn nagykövetet és engem megkerestek a második világháborús időszak finn katonai attaséjának memoárjával, amely szerint van egy kastély Székesfehérvár környékén, amely a világháború bombázásai során otthont adott a finn nagykövetségnek. Kutattunk a memoárban megnevezett Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély után, de Iszkaszentgyörgy polgármestere akkor azt mondta, sohasem hallott arról, hogy finnek tartózkodtak ott.

Aztán telefonhívásunk után a polgármester elment a település legidősebb lakosához, egy nénihez, aki elmondta, hogy igen-igen, két házzal arrébb a finn katonai attasé bérelt egy nagy házat, a cselédség pedig a szomszédjában lakott. A polgármester akkor rögvest visszatelefonált, minden igaz, megtaláltuk a kastélyt.

A történethez hozzátartozik, hogy 1920-ban az iszkaszentgyörgyi kastély egyik tulajdonosa, egy magyar arisztokrata finn állampolgárságért folyamodott, és meg is kapta azt. Mivel a kastély és a birtok részben egy finn állampolgár tulajdonába került, a földreform után a külföldi tulajdon miatt nem lehetett feldarabolni a birtokot.

A második világháborúban Budapest bombázásakor a magyar kormány a kastélyok tulajdonosaihoz fordult, hogy fogadjanak be nagykövetségeket, így értelemszerűen a finn 1944-ben Iszkaszentgyörgyre költözött (ma a kastély falán márványtábla emlékeztet erre). Később kórház, menekültszállás – és ahogy akkoriban lenni szokott –, vállalati üdülő és munkásszálló működött benne, a hatvanas évektől a tanácsé lett.

Ari kibérelt a lepusztult kastélyban 1700 négyzetmétert. Felújította, berendezte. És első körben idecsábított a helsinki konzervatóriumból jó néhány fiatal hegedűst, akik komolyzenei műsort adtak a márványitatós lovardában a helybélieknek. Aztán további koncerteket, kiállításokat, filmvetítéseket és nemzetközi művésztáborokat, mesterkurzusokat szervezett.

Ari Kupsus ösztöndíjjal is támogat fiatal művészeket: a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia hallgatóit, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőit. A falu határában ki is van írva, hogy a település a finnugor kulturális főváros.

– Míg korábban kevesen ismerték a falu finn szálait, 2012. szeptember 5-én Sauli Niinistö, a finn köztársasági elnök is idelátogatott. Berendeztünk egy követségi dolgozószobát többek között a bécsi finn nagykövetség bútoraival, egy székkel is, amelyben egykor Diana hercegné is helyet foglalt... Biztosan azt hiszik a faluban: Ari reggel pezsgőzik, Ari ebédkor pezsgőzik, oh, Ari biztosan vacsora után is pezsgőzik a vendégeivel. Mint most.

De nem így van. Órákig porszívózok a lakott szobákban, mert itt a pókhálósodás egyik napról a másikra kialakuló folyamat. Amikor a fürdőszobába megyek, az is kétszáz méter oda és kétszáz méter visszafelé is. Az igazán romantikus kép ellenére más a valóság. Régen biztosan megkapó volt az itteni élet minden mozzanata, de ahhoz a nívóhoz rengeteg cseléd szükségeltetett.

A parkban például áthatolhatatlan dzsungel volt. Rögtön felmérette a parkrendezés költségét, és kíméletlenül közölték vele, hogy háromszázezer euró lenne a kert teljes rendbehozatala. Erre nincsen pénze, de a finnországi kertészeti egyetemek nyaranta küldenek diákokat egy-egy hónapra, akik a kastélyban lakva próbálják a kertet rendbe rakni.

Kimondottan nehéz úgy gazdálkodni, hogy a kastély csak emészti a pénzt. Régiségek után kutat a világban. Működik a budapesti és az iszkaszentgyörgyi galériája is, de világszerte azt tapasztalja, hogy ha a galériák nem változnak, sorra bezárnak. Ezért a már hagyományos, havonta megrendezett itteni szalonkoncertek mellett most kézművessör-kóstolásban, házi színházban, jógaoktatásban is gondolkodik. Ebből pedig Iszkaszentgyörgy és a környéke csak gazdagodhat.