Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A Cézár-salátát az egész világ évtizedek óta abban a téves tudatban fogyasztja, hogy az egyik leghíresebb amerikai eredetű étel. Mondanunk sem kell, nem ez az egyetlen olyan népszerű fogás, amely más országban született, ám az Egyesült Államokban vált világhírűvé.
A San Isydro Port of Entry a világ egyik legforgalmasabb határátkelőhelye. Az amerikai San Diegót köti össze a mexikói Tijuanával. A mexikói oldal hétvégeken különösen zsúfolt manapság: a heti, havi munkában megfáradt mexikóiak pihenni térnek haza, az amerikaiak pedig bulizni, enni-inni mennek. Sokan egyetlen helyre kíváncsiak: az amerikaiak egyik kedvenc ételének számító Cézár-saláta bölcsőjének tartott étteremre.
A határtól alig 25 perc sétára fekvő Caesar Restaurante-Bar 1927 óta áll Tijuana legforgalmasabb főútvonalán. Néhány pálmafa koronája diszkréten takarja a vörös betűs feliratot és az étteremalapító Caesar Cardini óriásportréját. Az olasz bevándorló az 1910-es években nyitotta meg első üzletét Sacramentóban, majd San Diegóban, ám az alkoholtilalom miatt úgy döntött, hogy a határ túloldalán próbál szerencsét.
Mint ahogyan Cardini lánya, Rosa elmondásából ismerjük, Caesar 1924. július 4-én „dobta össze” világszerte kedvelt fogását, a Cézár-salátát. A legenda szerint az étterem az Egyesült Államok függetlenségének napján hatalmas forgalmat bonyolított le, így estére, amikor egy részeg, tivornyázó társaság nyitott be, már a legtöbb alapanyagból kifogyott. Egy kósza ötlettől vezérelve, mondhatni a maradékokból kreálta Cardini a világhódító ételt aznap este: római salátalevélből, nyers tojássárgájából, parmezán sajtból és más maradékokból improvizált – a végeredmény pedig meglepően finom fogás lett.
Híre hamarosan elterjedt az alkoholtilalom elől Mexikóba át-átruccanó, jó fajta szeszekre és ízekre vágyó filmcsillagok népes körében is. A hollywoodi elit olyan hírességei, mint Clark Gable és Jean Harlow utaztak oda, hogy megkóstolják Caesar Cardini ropogós, gazdagon öltöztetett salátáját.
A híres amerikai szakács, Julia Child egyik gyerekkori éttermi emlékére így emlékezik vissza: az 1920-as években a szüleivel a kaliforniai otthonukból utaztak el Caesar éttermébe, ahol személyesen leshette el, hogyan is készíti el a találmányát. „Olyan érzésünk volt, hogy ez a saláta parttól partig tart. Sikerének visszhangja még Európát is felrázta.”
Az biztos, hogy sem grillezett csirkemell, sem pirított szalonna nem volt benne, és az „ősrecept” valószínűleg a mára klasszikus alapanyagnak számító szardellát sem írta elő. A legendássá vált recept biztosan tartalmazott római salátát, krutont, parmezánt, fokhagymát, olívaolajat, tojássárgáját, valamint Worcestershire-szószt. Bizonyos források mindemellett még citromlevet vagy borecetet is említenek.
S bár az umamiban, azaz az ötödik ízben rendkívül gazdag szardella nem szerepelt az eredeti összetevők között, a Worcestershire-szósznak azonban alapanyaga. Amikor a Cézár-saláta a határ amerikai oldalán is hódítani kezdett, szardellapaszta formájában már állandó eleme volt a receptnek. A saláta gyorsan elterjedt az egész világon. Az 1940-es években a Gourmet Magazin „a jelen pillanat gasztronómiai fénypontjának” nevezte.
A Cardini fivérek összecsomagoltak és Los Angelesbe költöztek, ahol 1948-ban szabadalmaztatták családjuk híres salátaöntetét, így a márka az Egyesült Államokban született meg. Az ételt ihlető gyökerek azonban Tijuanáig nyúlnak vissza, ahol is az étterem mind a mai napig a város ikonikus helye.
Cézár-saláta Hozzávalók: 2 szelet fehér kenyér, 3-4 evőkanál olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 dl olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék parmezán, reszelve; 1 teáskanál mustár, fél citrom leve , fél evőkanál Worcestershire-szósz , 1 szardella, só, bors, 2 db római saláta Először elkészítjük a krutont. A kenyér héját levágjuk, a belét pedig felkockázzuk. Közben egy serpenyőben elkezdjük melegíteni az olívaolajat, beletesszük a szeletekre vágott fokhagymát, majd addig sütögetjük a fokhagymás olajban a kenyeret, amíg ropogós nem lesz. Az öntethez az olívaolajat, a zúzott fokhagymát, a szardellát, a mustárt, a Worcestershire-mártást, a reszelt parmezánt, sót, borsot és a citrom levét habverővel jól elkeverjük. Ha tojást is szeretnénk tenni bele, akkor először a tojás sárgájához vékony sugárban csorgatjuk az olajat, amit jól kikeverünk, s ehhez adjuk hozzá a többit. Már csak össze kell állítani a salátát. A római salátát levelekre szedjük, rákanalazzuk a salátaöntetet, a tetejére helyezzük a krutont, majd forgácsolunk rá egy kis parmezánt – és kész. (Forrás: sobors.hu)
Végül pedig egy titokzatos eredetű édességről is essen néhány szó:
AMERIKAI FÁNK CROCKETT-TŐL
Az egyik leghíresebb amerikai desszert a donut, azaz a közepén lyukas, édes fánk. A donut eredete – minő meglepetés – is erősen vitatott. Egyesek szerint Amerikába bevándorolt hollandoknak köszönhető. Ezt látszik alátámasztani a tény, hogy a XIX. század közepén „holland olajos sütinek” hívták. Másrészt régészeti leletek bizonyítják, hogy hasonló süteményt már a kontinens őslakói is készítettek a történelem előtti időkben. Létezik olyan eredetlegenda, miszerint az akkor 17 éves amerikai Hanson Crockett Gregory 1847-ben, egy kereskedőhajó fedélzetén találta fel ezt az édességet – állítása szerint nem kedvelte a zsíros, közepén gyakran nyersen maradt fánkokat.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu